Ágoston Péter: Főmesteri Székfoglaló Beszéd. 1911. április 7. (Nagyvárad, 1911)
Nagy súlyt helyezek a H beléletében a solidaritás fokozására, az egyöntetűség megvalósítására, mert ez az előfeltétele annak, hogy visszaszerezzük azt a positiót, amelyet elvesztettünk. Nem mondom azt, hogy az a felvilágosodás és felvilágosítás ellen bármikor is vétett volna. Nem. Sőt már léte is egymagában is ijesztő, hatalmas vára volt mindig a sötétség ellen küzdőknek s az is fog maradni mindig, vagy megszűnik egészen létezni. De nem szűnik meg. Állni s küzdeni fog s meg fogja tenni a kötelességét, azt a kötelességet, melyet Petőfi Sándor Kazinczy Gáborhoz intézett versében, olyan röviden foglalt össze: Dörögd a gőgnek s a butaságnak A rájövendő végenyészetet. II. A haladás hivei minden korban más-más közelebbi célok érdekében küzdenek. A mi céljainkat a belépéskor tett nyilatkozat eléggé megvilágítja. Ezek a célok azonban csak általános társadalmi célok, de külön helyi célok nélkül a helyi szervezetek sehol sem működhetnek. Ez általános társadalmi programm körül a múlt számos viszszavonást idézett fel. Ezt meg kell szüntetni. Meg kell értenie mindenkinek, hogy a haladást nem lehet platonikus kijelentésekkel megvalósítani, de nem lehet elérni passiv magatartással sem. Dolgozni kell ! A munka aktivitás. Kötelességünket csak aktive teljesíthetjük. A mi erkölcseink szerint nem az a jó, aki nem árt, hanem az, aki használ. Amikor a kalapácsot elfogadtam, ezt a körülményt hangsúlyoztam, most mikor kezembe veszem újra, kimondom. Engem a passiv magatartás ki nem elégít és nem szabad, hogy bárkit is kielégítsen, aki tisztában van avval, hogy mi a haladással szemben kötelességünk. Azt az álláspontot, hogy valamely eszme hívei ennek az eszmének megvalósítása érdekében folytatott harcban passivak maradhatnak, dogmává tenni annyi, mint a sz.'. k.'.-ség fejlődésének első fázisára visszatérni, a bölcselkedő sz.’. k.'.-ség korába. Amíg azonban a múltban a bölcselkedés az ellenkező bölcselkedés ellen elegendő fegyver volt, addig ma a