Hajós Izsó: Indítvány a"társadalmi programm" ügyében (Nagyvárad, 1900)

Szeretett főmester t., kedves it.! -Kicsi dolgokban győzedelmeskedni dicsőbb, mint nagyobban elbukni; de nagy feladatok nehéz­ségei elöl visszarettenni: kislelkűség, minden bukás­nál dicstelenebb!“ Ilyesformán, de a szónak sokkal ékesebb művészetével adtál szeretett főmester t.A legutolsó testvéri lánczunknak nemes érezre valló, szívünk­ben viszhangzó csengést. A nagy feladatot az ő nagy építészeti arányai­val elénk állítottad. A boldogság megépítendő falanszterjéhez kell megválogatnunk az alkalmas köveket, a helyes beosztást, az illő díszt, hogy valaha mindnyájan lehetőleg igaz lelki otthont talál­hassunk benne. Mint királyi művészetünk egyik legifjabb, leggyengébb tanoncra kiáltom eléd : Mern­i fogjuk ezt a legnagyobbat! És tökéletlen világosságomnak mégis verőfényes bizalmával val­lom, hogy: Győzni is fogunk ebben a leg­­nagyobban! Az a kishitű kérdés, hogy, ,mikor?“ számba sem jön előttünk. Nem embereknek érezzük magun­kat, de emberiségnek; nem a tegnap és holnap között számunkra kimért perez a mi színpadunk, de az örökkévalóság. Sok időnk van tehát, mégis

Next