Eisler Zsigmond: Főmesteri székfoglaló - A"Deák Ferenc" páholy könyvtára 19. (Budapest, 1911)
ezen mélységek kincseit és ezen örvények veszedelmeit; alig van időnk arra, hogy ezen mélyek fenekén rejlő kincsek feltárásával boldogítsuk magunkat és másokat, s hogy az örvényekben rejlő veszedelmekkel okszerüleg számot vessünk. Még kevesebb az időnk arra, hogy az Emberrel foglalkozzunk. Elfogadjuk a természeti törvények alkalmazhatóságát minden természeti jelenségre, tehát az emberiségre is; de azért alig van búvár, aki leszállana azokért a gyöngyökért, amelyek ezen összevissza áramló és háborgó tenger fenekén rejlenek, mert az a tenger még viharosabb és háborgóbb az óceánnál, mert ennek a tengernek a mélyében ugyanolyan veszedelmek fenyegetik a bátor kutatót, mint amelyek az óceánok örvényeiben ezerszámra hemzsegnek. — Ennek a tengernek, amelynek minden cseppje egy-egy élő ember, — az áramlásaival és ezen áramlások törvényeivel nagyon, de nagyon keveset foglalkozunk és ha foglalkozunk is, a kutatások eredményei nagyon problematikusak, mert hiszen magunk is az áradatnak egy-egy cseppjei vagyunk, akik úszunk az árral és nem tudunk felemelkedni egy magaslatra, ahonnan tapasztalatainkat és képzelt törvényeinknek kritikáját objectíve és igazságosan gyakorolhatnánk.