Eisler Zsigmond: Főmesteri székfoglaló - A"Deák Ferenc" páholy könyvtára 19. (Budapest, 1911)

ezen mélységek kincseit és ezen örvények veszedelmeit; alig van időnk arra, hogy ezen mélyek fenekén rejlő kincsek feltárá­sával boldogítsuk magunkat és másokat, s hogy az örvényekben rejlő veszedelmekkel okszerüleg számot vessünk. Még keve­sebb az időnk arra, hogy az Emberrel foglalkozzunk.­­ Elfogadjuk a természeti törvények alkalmazhatóságát minden ter­mészeti jelenségre, tehát az emberiségre is; de azért alig van búvár, aki leszállana azokért a gyöngyökért, amelyek ezen össze­vissza áramló és háborgó tenger fenekén rejlenek, mert az a tenger még viharosabb és háborgóbb az óceánnál, mert ennek a tengernek a mélyében ugyanolyan vesze­delmek fenyegetik a bátor kutatót, mint amelyek az óceánok örvényeiben ezer­számra hemzsegnek. — Ennek a tenger­nek, amelynek minden cseppje egy-egy élő ember, — az áramlásaival és ezen áram­lások törvényeivel nagyon, de nagyon keve­set foglalkozunk és ha foglalkozunk is, a kutatások eredményei nagyon problemati­kusak, mert hiszen magunk is az áradatnak egy-egy cseppjei vagyunk, akik úszunk az árral és nem tudunk felemelkedni egy magaslatra, ahonnan tapasztalatainkat és képzelt törvényeinknek kritikáját objectíve és igazságosan gyakorolhatnánk.

Next