G. V. t.: Vészkiáltás a testvérekhez! (Szabadka, 1911)

Érdemes Főmesterek! Szeretett Testvérek! A harc, a küzdelem nehéz óráiban a nagy vészjellel köze­litek hozzátok. Veszedelemben forognak a kir.­. műv.­ szentélyei. Vigy­áz­zatok, nehogy egy reggel évtizedes munkánk romjaira éb­redjünk. Kovács Samu t. figyelmeztető szavai úgy látszik, nem használtak semmit se. Ti elvakultan rohantok előre és eköz­ben nem veszitek észre, hogy elhagytátok a kir.'. műhelyek áttörhetlen védőbástyáit és egy profán világ ingoványos terü­letére engedtétek csalni magatokat. Nem fognak-e bennünket, kik a kir.'. műv.'.-ben tökéletesedünk, évszázados ellenségeink körülzárni és irgalmatlanul megsemmisíteni ? ! Nem sodortátok e máris meggondolatlanságotokkal és veszedelmes vakmerő­ségetekkel a kir.'. müv.'.-et, végveszedelembe'? Fontoljátok meg tehát kétségbeesett szavaimat és ítéljetek magatok ! Ismerem mint t. a kir.'. müv.­ műhelyeiben működő erőt, de megismertem ama új erőre kapott profán hatalom erejét is, meg kellett ismernem eme hatalom szívós kitartását és fana­tizmusát a mellyel a kir.'. müv.'.-nek meg kell mérkőznie. Azt hiszem, meg tudom ítélni e két erő összehasonlításából az eredményt is.

Next