Goitein Gábor: Fiatalkoruak bírósága és a szabadkőművesség - Berzsenyi páholy kiadása (Kaposvár, 1913)
Ezért állok eletek szeritt, neofita impressziók csillogtatása helyett már legelső ízben is praktikus munkával : röviden ismertetni akarom a fiatalkorú bűntettesekre vonatkozó legújabb törvényeinket, hogy reámutathassak, mi ezen a téren a szabadkőművességnek s minden egyes szabadkőművesnek a kötelessége. Egyik-másik tr. ajkáról felhangzott a panasz a munkákon való felolvasások ellen: nem kell a páholyokat önképzőkörökké átalakítani . Szerintem ugyan tudományos, főleg társadalomtudományi kérdések megvitatása föltétlenül beletartozhat a páholy programmjába, mégis a súly az én nézetem szerint is a kifelé való tevékenységre fektetendő. Ha azonban valamely profán intézményt szabadkőműves szellemben irányítani akarunk, elsősorban alaposan meg kell ismernünk ez intézményt. . A fiatalkorúak védelme, a zülléstől való megmentése, nevelésük irányítása pedig nagyon is szabadkőműves foglalkozás. A Nagypáholy 1912. évi őszi körtáblája kifejezetten felhívja erre a kérdésre a páholyok figyelmét: „Az elhagyott s az anyagi és erkölcsi elzüllés veszélyének kitett szegény gyermekek helyzetének megjavítására irányuló mozgalom még nem hozta meg a kívánt eredményt. Az emberek nem gondolnak a más gyermekével. Nagyobb városainkban csoportosan, mintegy intézményesen romlanak, züllenek a gyermekek és a zsengekorú ifjak. Sem az előzetes, sem az utólagos gyermekmentéssel alig törődik valaki. A szalmaláng elaludt. A büntető bíróságok által felkért pártfogók nem