Jartin József: Munkánk reformja - Eötvös páholy (Budapest, 1914)
hogy ezeket a célokat fölfedezzem s nem leszek oly elkapatott, hogy tanítani akarnálak benneteket Tudjuk mi jól mindnyájan, hogy mi ez a cél, a lelkünkben él, de azt is valljuk be, hogy nem úgy munkálkodunk az elérésére, mint ahogy egy kis energiával és szivósággal munkálkodhatnánk. Azt hiszem, hogy visszarettegünk az akadályoktól. Pedig a világon a létküzdelem úgy van berendezve, hogy mindennek vannak ellenfelei, legalább is akadályai. Nekünk is vannak akadályaink, mégpedig nagyok, vannak ellenfeleink, sőt vannak ellenségeink, mégpedig kajánok, mert hiszen ha nem lennének, nem is kellene, hogy czéljaink legyenek s szépen magától megvalósulna minden. Ne legyünk prűdök, ne kerteljünk, hanem így zárt körben, bizalmas szabadkőművesi együttlétben mondjuk ki őszintén, hogy nekünk legnagyobb ellenségünk a katolikus egyház. Ez az egyetlen ellenség, a kát. egyház, mint ahogy ő is ellenségének tart bennünket, azzal a különbséggel, hogy nyíltan ki is mondja s nyílt őszinteséggel kiirtásunkra törekszik. Jól különböztessünk kedves testvérek ! nem a katolikus vallás a mi ellenségünk, hanem az erős egyház, mert meg nem bocsát soha az ellenségeinek s meg nem engesztelődik soha. Az egyház a mi ellenségünk, jobban mondva ez egyháznak a férfiai, akik hatalmi célokra használják föl a vallást, akik mennél fényesebbé akarják tenni szellemi uralmukat, mint ahogy oly fényessé teszik a világi uralmat, melyről Jézusnak, ki megvolt főkamarások, ajtónállók és titkárok nélkül, soha halavány sejtelme nem volt. S ha tudjuk is, ha érezzük is, hogy mi a célunk, úgy látszik nem tudjuk, hogy hogyan, mily terv szerint törekedjünk ennek elérésére. S nagy kérdés, van-e egyáltalában jól megmérlegelt tervünk. Ha nincs magunkhoz való eszünk, kérjünk kölcsön