Grósz Sándor: Kis káté a szabadkőművességről (Kosice, 1924)
nokában int a jóra, Aranka Györgyhöz intézett egyik levelében azt írja, hogy a közüsség kis karikát (kört) csinál a legjobb szívü emberekből és ebben az ember elfelejti a nagy világban lévő egyenetlenséget, és a páholyban a jónak szeretete dolgozik. A hivatott költő, a kultúra úttörője és igaz embere pár szóval is találóan világít rá a kérdés lényegére. A szabadkőművesség igazi lényege az egész emberi nem testvéri összetartozása. A mesterséges társadalmi ellentétek fölött kell lenni egy minden ellentétet kiegyenlítő egységes emberi gondolatnak, amelynek alapja és végső célja az egész emberiség testvéri egysége. A szabadkőművesség minden egyes nemzet körében önállóan szervezkedett és így természetesen alkalmazkodott a nemzeti sajátságokhoz. Ennélfogva lényegében nem lehet nemzetközinek mondani, hanem sokkal inkább egyetemes emberi. A szabadkőművesség célja: törekedni az egyén erkölcsi tökéletesedésére; embertársainkat erkölcsi érzésre nevelni; az önművelődés és tudás alapján a felvilágosodást terjeszteni. A szabadkőművesség nem titkos társaság. Legalább is nem a szó közkeletű használatában. A szabadkőművességnek vannak tételes törvényei, amelyek sohasem voltak elrejtve a nyilvánosság elől. A legrégibb időktől kezdve egészen a mai napokig mutatót adunk a reánk nézve legfontosabb három törvénykönyvből, amelyek a leghívebben megvilágítják a szabadkőművesség igazi jelentőségét és szerepét. A szabadkőművesség mai formájában 1717- ben alakult meg Angliában és egyik első nagy alakja, Anderson skót lelkész már 1723-ban kiadta a 1 4 régi szabályok at. Ez az első alkotmány. Két évszázad viszontagságai után a szabadkőművesség alapelveiben ma is az Anderson művében lefektetett tanítások alapján áll. Anderson állapítja meg, hogy a szabadkő-