Szontágh Antal: Harc a világosságért - Reform páholy (Budapest, 1904)
val kívánom megjelölni ezt a világnézetet, számítva arra, hogy bensőtöket amúgy is azok a gondolatok, törekvések és vágyak töltik be, amelyek ebből a világnézetből fakadnak. A természettudományi világnézetet értem, amelyből minden igazság sarjadzik, amely új és eddig nem ismert utakat tárt föl emberiség előtt, amely közelebb hozta az embert a természet, a nagy univerzum megismeréséhez s nem múlik el nap, hogy ez a világnézet új meg új, ragyogóbbnál ragyogóbb diadalra ne vezesse az emberi elmét, kikergetve lelkünkből a babonát, dogmát és a mesét. A természettudományi világfelfogás vitt arra bennünket, hogy a nagy természetet, ezt a csodás, nagy erőt titkai felől kikérdezhetjük immár s úgy közeledünk feléje, bizalommal és emberhez méltóan, tudva azt, hogy nem burkolózik a dogmák köpönyegébe, hanem szívesen fogadja kérdezősködéseinket. A természettudományi világfölfogással jutottunk el a világosság forrásához s ezért kell magunkévá tenni ezt a világnézetet. Megállapítva igy azt a gondolatirányzatot, amely az igazán gondolkozó embert az ismeretek terén egyik diadalról a másikra viszi, csak egy lépés választott el bennünket attól, hogy e világnézet ősi ellenségeit megtaláljuk. Ez az ellenség a dogmák istenének papjaiból áll, azokból, akik hitük vallásán kívül, hatalomra is törekesznek. Még ebben a törekvésben sem látnánk olyant, ami ellen küzdenünk kellene. De ismertük és fölismertük a hatalomra való törekvés eszközeit s megismertük, hogy