Grósz Menyhért: Főmesteri megnyitó - A"László király" páholy könyvtára 25. (Nagyvárad, 1910)
K.\ ttv..! A hosszú nyári szünet után most először összegyűlve, üdvözöllek benneteket k.\ ttv.\, akik hívó szózatomra az oly régen elhagyatott műhelyünkben megjelentetek. S habár soraink még ez alkalomból is nélkülözik a kívánt tömöttséget, bizonyítékául annak, hogy sokan közülünk csak névleg tagjai a D-nak, jóleső érzéssel konstatálhatom másrészt, hogy van egy lelkes törzsgárdánk, mely fogadalmához híven, s áthatva a szksség igaz lényegétől, — valódi szknek vallja magát s megjelenik mindenütt, itt és a profán világban, ahol szksi munkáról van szó. S erre a szksi buzgóságra, hogy ne mondjam : lelkesedésre igen nagy szükség van. Szükség van reá, mert anélkül azt a szorosabb értelemben vett szksi munkát, ami a szksség céljait van hivatva szolgálni, végezni nem lehet. Ha ama országokban, melyekben a lelkiismereti és a gondolatszabadság kérdés tárgyát sem képezheti, a polgári jogok kivívottak, a tudomány mivelése korlátozatlan, a társadalmi egyenlőtlenség a nivellálódás útjára terelődött, ha — ismeretlen — ama országokban a szésség szerepe egy kellemes klubéletté alakult át, avagy a filantrópia mezejére vetődött át s ebbeli működésében kimerült, — ezt természetesnek fogjuk találni. Ellenben egy országban, mely ál-alkotmányosságban él, amelyben a vallás, faj, nemzetiség, nyelv, rang külön-külön vastag elválasztó falakat emel polgár és polgár, ember és ember között, ahol a kultúra és a szabad kutatás nem hogy nem becézgetés, hanem egyenesen üldözés tárgyai, ahol a lakosság fele a legsötétebb analfabétaságban él, ahol a lakosságot tizedeli a nyomor és piszok okozta fertőző betegség, ahonnan az erőteljes karú munkásemberek százezreinek kell kivándorolnia, hogy munkát és megélhetést találjon, ahol a lakosság legnagyobb része terhekkel megrakottan