A nők választójoga. A magyarországi symb. Nagypáholynak Budapesten (Nagyvárad, 1907)
o kat ne mondjunk — közönnyel viseltetnek, holott a jelenleginél semmivel sem kerülne nagyobb erőfeszítésükbe, ha az általános választójognak a nőkre való kiterjesztésért is küzdenének. A kérdésre nem kell sokáig keresnünk a feleletet. Mindig úgy volt, hogy akik jogok nyerése, vagy elért jogaik kiterjesztése végett szembeszálltak a hatalommal, csak a maguk érdekére néztek és nem gondoltak azokkal, kik még náluk is nagyobb elnyomatásban szenvednek. Így tesznek ma a férfiak is, amikor kemény harcokat vívnak, hogy a köztük csak töredéket megillető választójogot az összes férfiaknak megszerezzék, de már azzal nem törődnek, hogy a nő képviselő nem lehet, sőt még a férfi képviselő választásánál sem szavazhat. Nem így van ez! hangzik felénk a férfiak táborából. Mi csak egyelőre nem küzdünk a nők választójogáért. E halogató magatartásuknak oka pedig abban rejlik, hogy a választójognak ily kiterjedésű követelésével a hatalom birtokosait még nagyobb ellenállásra tüzelnék és az esetleg veszélyeztethetné a jámbor óhajtást már mindnesetre meghaladott reményünket, hogy az általános választójogot legalább mi férfiak kapjuk meg. A másik okot meg abban keressétek, hogy a nők ma még erősen a klerikálizmus befolyása alatt állanak, aminélfogva kétségtelen, hogy ha az általános választójogot megkapnák, általa csak a klerikális tábor erősbödne. Amit tehát a nép függetleni-