Főkövi Lajos: Mozart a szabadkőmívességben 2. kiadás - Az"Árpád" páholy könyvtára 1. (Budapest, 1892)

, minden ágában s így a művészetekben is, csaknem kivétel nélkül, nagy emberek is.A Mozart fejlődése, élete körülményei és cselekedetei szintén ezen tételt bizonyítják be. Már lankadatlan törekvése az élet ezer küzdelmei és nélkülözései között a művészet legmagasabb ideálja felé is mutatja a nagy művész mellett a nagy embert, mert csak az ilyen ragaszkodik, daczára minden csaló­dásnak, az egyszer maga elé tűzött eszméhez. De ép úgy magán, mint nyilvános vonatko­zásaiban is, mint egyike a legnemesebb és kiválóbb embereknek tűnik föl. A legszere­­tőbb, áldozatra kész fiú és férj volt. Atyját imádja, leghűbb, legjobb barátjának tartja s a viszony, melyben együtt élnek, valóságosan ideálisnak mondható. Feleségét tenyerén hordja s legnagyobb boldogsága az volt, ha néki örömet szerezhetett. Lényének egyik fő jellemző vonása, hogy nála szeretni és szerettetni szükségszerű dolog volt. Embertársai örömét és fájdalmát úgy tekintette mindenkoron, mint a saját magáért. Mozart csakugyan követte a mondást »sze­resd felebarátodat, mint tenned magadat.«­­ Soha sem fukarkodott sem idejével, sem ere-

Next