Veszprémi Vilmos: Eszményeink és az ifjúság nevelése - A"Testvérülés" páholy (Sopron, 1900)
jében nyilvánuló humanizmus tűnőben volna, mintha az érdekek, eszmék és érzelmek egyetemes közösségét, melyek az emberi haladás kizárólagos kezessége, a legegyénibb és legkíméletlenebb önzés váltotta volna fel. Napjaink küzdelmeinek csak egy-két feltűnőbb képét mutatom be. Ridegen támad az erősebb nép a gyöngébbre, elragadja százados gyarmatait minden erkölcsi és politikai igazolás nélkül, csak azért, mert a szigetek fekvése kitűnő, földjük termékeny és mert az erősebbnek anyagi jóléte a terjeszkedés ez irányát megköveteli. Pedig ez a nép a szabadság és testvériség eszméinek köszönheti létét, földje a föltétlen egyenlőség földje volt mindenha, létjoga, alapja az emberi jogok egyetemessége. De ez már régen volt — talán több mint 200 esztendeje. Ma megtagadta — anyagi érdekét, fölébe helyezte az igazságnak — a történeti lelkiismeretnek. Más népnél egy igénytelen, nemzete sorsának intézésében egyáltalán nem számító egyszerű katona sorsa ürügyül szolgál arra, hogy a sötétség középkori árnyai újra testet öltsenek, hogy a vakhit, a felekezeti és osztálygyűlölség kegyetlensége lángba borítsanak egy a művelődés élén haladó országot és a humanizmus és jogrend barátait az egész műveit világon szomorúsággal, sőt iszonyattal töltsék el. Pedig ez a nemzet nagy volt, mert Európában elsőnek valósította meg államában és társadalmában a szabadság, egyenlőség és testvériség ősi evangéliumát. Ma megtagadta, mert erkölcsi érzése meggyöngült, szemei nem bírják meg az igazságot Más kép. Az úgynevezett művelt világ óriása rátámadt egy parányi népre. E nép istenfélő, becsületes, munkás. 200 éve harczol a természet mostohaságával, gyilkos éghajlattal és fenevadakkal, arcza verítékével, két keze munkájával teremtett magának hazát, államot.