Szivessy László: 1849-1899. október 6. alkalmi beszéd - Árpád páholy (Szeged, 1899)
beesett jajveszéklését, a lánczok rémes csörgését, a mártírok halálsóhaját mintha végigsuhanni hallanék e perczben e szent hajlékokon is, ahol mint ennek a hazának hű fiai egybegyűltünk, hogy a dicsőknek gyászos, de ragyogó emlékét megüljük és azoknak küzdelmeit kegyelettel méltassuk. Lelki szemeink előtt ködfátyolképben elvonul a múlt és feltűnik a jelen és amikor amazon lelkesedünk és emezt fürkésző tekintettel szemléljük, önkénytelenül tolul fúl a kérdés, hogy a letűnt 50 év küzdelmei várjon milyen eredményeket szültek hazánk és nemzetünk javára? A hősök és martyrok sírhalmaiból egy nagy és fényes Magyarország kelt elő, fényesebb és hatalmasabb mint volt valaha, de ha — miként szabadkőművesekhez illik — az önismeret megszólal bennünk, akkor — sajna — nem zárkózhatunk el egy megdöbbentő önvallomás elől és az az , hogy az idealizmus, a nagy eszmékért való tan-