Főmesteri székfoglaló a debreceni"Haladás" páholyban 1918. április 5. (Budapest, 1918)
köztünk legkitűnőbb képviselője, Brunner Lajos testvér az olykor magunkat is megdöbbentő nyílt őszinteségnek Kedves testvéreim, én jól tudom, hogy a főmesternek tapintatosnak kell lenni és ígérem, hogy amennyire tőlem telik, igyekszem is azzá lenni; de engedjétek meg, hogy most az egyszer még, a magam természetes hajlamait követve s a kalapácsot kezembe adó mester testvéremről is példát véve, hadd legyek szókimondóan őszinte, annál inkább, mert most magamról beszélek. Nagy baj, hogy még itt a mi körünkben is inkább csak külsőségek szerint ismerjük egymást. Magam is hiába vagyok itt sok esztendő óta, hasztalan állok évtizedet meghaladó időn át a kormányrúd mellett, ha most bemutatom ^abadjfőrpítvsátj arrk^pempt lehet, többeknek lesz meglepetés, sőt némelyeknek talán kellemetlen csalódás. De azért törekszem, hogy a fotográfia hű legyen. Nem akarom ugyanis, hogy ha már bizalmatok igazán akaratom ellenére erre a helyre ültetett — bárki is e páholy tagjai közül másnak gondoljon, mint aki