Vészi József: A szabadkőművesek (Budapest, 1901)
A Mit tesz a szabadkőművesség? Hirdeti az embert. Mit épit ? A felebaráti szeretetnek béketemplomát. Miért küzd ? Az eredetében és eszményyeiben egységes emberi nemnek erkölcsi javaiért. Hogyan, hát lehet egyszerre épiteni és küzdeni ? Ahol épületes a harcz, ott igenis lehet. S mik a munkás leventék fegyverei ? A világosság és egy olajág. Tehát harcz a sötétség ellen? Igenis, az ember hajnal tusája ez. És harcz a békéért ? Igenis, az olajág párbaja ez a háborúval. De hisz ez az új testamentum tanítása? Hát persze, hogy az. E szerint tehát nem igaz, hogy ez a szövetség a gyűlöletből meríti hatalmát, mert hisz nincs is benne gyűlölet? De van, gyűlölik a gyűlöletet. És mire sarkallja ez az érzelem ? Arra, hogy az emberek grűlöletét visszafordítsa szeretetté. Hirdetni az embert, mit tesz az ? , hisz éppen ez a titka ennek a szövetségnek. De titokká nem úgy lett, hogy elrejtették, hanem úgy, hogy feledésbe ment. Az emberiség különféle tagozatai annyi választófalat húztak nemünk közé, hogy elkallódott benne az egység tudata. Lettek fehér, sárga, rézbőrű, fekete emberek. Lettek keresztyén, mohamedánus, budhista, zsidó emberek. Lettek főnemes, nemes, polgár és paraszt emberek. Lettek munkaadó és munkás emberek. S e tagozatok mindegyike évezredekig ható ürügyet szolgál