Vészi József: A szabadkőművesek (Budapest, 1901)

A Mit tesz a szabadkőművesség? Hirdeti az embert. Mit épit ? A felebaráti szeretetnek béketemplomát. Miért küzd ? Az eredetében és eszményyeiben egységes emberi nemnek erkölcsi javaiért. Hogyan, hát lehet egyszerre épiteni és küzdeni ? Ahol épületes a harcz, ott igenis lehet. S mik a munkás leventék fegy­verei ? A világosság és egy olajág. Tehát harcz a sötét­ség ellen? Igenis, az ember hajnal tusája ez. És harcz a békéért ? Igenis, az olajág párbaja ez a háborúval. De hisz ez az új testamentum tanítása? Hát persze, hogy az. E szerint tehát nem igaz, hogy ez a szövetség a gyűlöletből meríti hatalmát, mert hisz nincs is benne gyűlölet? De van, gyűlöli­k a gyűlöletet. És mire sarkallja ez az érzelem ? Arra, hogy az emberek g­rűlöletét visszafordítsa szeretetté. Hirdetni az embert, mit tesz az ? , hisz éppen ez a titka ennek a szövetségnek. De titokká nem úgy lett, hogy elrejtették, hanem úgy, hogy feledésbe ment. Az emberiség különféle tagozatai annyi választófalat húztak nemünk közé, hogy elkallódott benne az egy­ség tudata. Lettek fehér, sárga, rézbőrű, fekete emberek. Lettek keresztyén, mohamedánus, budhista, zsidó emberek. Lettek főnemes, nemes, polgár és paraszt emberek. Lettek munkaadó és munkás emberek. S e tagozatok mindegyike évezredekig ható ürügyet szolgál­

Next