Kornstein Hermann: Szabadkőművesség és szocializmus - A"László király" páholy könyvtára (Nagyvárad, 1905)
Érdemes főmr.\ szeretet trk.\! Szövetségünk három hatalmas oszlopán nyugvó épületére törekedvén, a munkavágy lábtója adja alám a lépcsőfokot, melyen fölfelé igyekezem. Hogy elérem e munkámmal az oszlopok kariatidjait, alig hiszem, hiszen tiszta fehér kötényemet alig érte még a habarcs fröcscsenése, kalapácsom csiszolt éle alig csorbult meg a kőfaragásban. De a szédületes látvány odalen, a kecsegtető kilátás idefenn és biztató, hívogató arczkifejezésetek kedves tr. megfeszítik izmaimat. Szédítő látvány odalenn, ahol a struggle of life nagy sürgés-forgásában csúnya sárral csapják be hatalmas épületünk „zokli“-ját; hol a nagy látás-futásban a jólét hintáján a lelketlenség, a dogmák szamarát nyergek apostol, a haladás autóján száguldó stréber rúgja, gázolja a gyaloglót; ahol most is erős forrásban rotyog az evoluió, a nagy társadalmi kérdés, mely socialismusnak csúfolja magát, mely azonban nagyon gyakran nem más, mint az egyéni érdek érvényesítése a tudatlanság és jóhiszeműség kárára. Pedig hát a socialismus szintén hatalmas templomépület, fentartó támaszai a mi három oszlopunk , talán ugyanazon épület és csak a hamis köztudat szedte le róla az etnika simító vakolatát, degredál-