Darvas Vilmos: Megnyitó beszéd a"Stella orientalis" t. és t. 1907. évi február hó 15-én megtartott rendes első fokú munkáján (Pancsova, 1907)
, amelyet a legplasztikusabban és tegyük hozzá legtalpraesettebben a „grande natione“ eme két szava fejez ki, hogy „noblesse oblige." Erre vonatkozólag személyemet illetőleg nyugodt lélekkel kijelenthetem, hogy teljesen átérzem azt a komoly és mély elvi tartalmat, amelyet e profán közmondás kifejezés mert átérzem, főmesteri minőségemben azon voltam, vagyok és leszek, hogy szerény tehetségemhez képest azt profán burkolatából kihámozva, a királyi művészet oltárán oly módon juttassam érvényre, hogy az az eszményeink által igényelt összhang emeléséhez és tökéletesítéséhez hozzájáruljon. A profán burkolatból való kihámozást, illetve ennek a közmondásnak a főmesteri székben sz .'. ki nyelvre való lefordítását pedig úgy értelmezem, hogy ennek a széknek az alanya mindenkor e szentély ama élő torrpontja legyen, amely az igaz tt.. kebelében az emberiség általános jóvoltáért lángoló és hevülő legnemesebb szenvedélyeket központosítva azokat az egyesült erőnek sikert biztosító, impozáns arányaiban kitörésre juttassa és megtermékenyítse. Élő forrponttá azonban a főmestert sem a hivatalos előkelőség tógájában a fórumon való megjelenés, sem a cicerói ékesszólás köntösében ajkairól fakadó frázisok nem avathatják; ilyen élő forrponttá a főmester csak az esetben válhatik, ha a „noblesse“ netovábbját abban találja, hogy lényében az igaz emberit addig a pontig fejlessze, ameddig azt az emberi gyarlóság által vont korlátok engedik, mert legelőkelőbbek akkor vagyunk, illetve a noblesse akkor testesül meg bennünk a legtökéletesebben, ha a köznapias érzés salakját levetkőztetve, előítéleteken és esetleg sértő emberi gyarlóságokon is az emberi lehetőség korlátai között felülemelkedve, tisztán látó és helyesen érző emberekké válunk. Csak az az ember, aki tisztán lát és helyesen érez, lehet áthatva attól a „noblesse“-nek nevezett valódi előkelőségtől, amely az illetőt a köznapiasság kereteit meghaladó fennköltebb intézmény terén vezető szerepre képesnek minősíti, mert tisztán látó és helyesen érző ember szem előtt tartva azt, hogy „noblesse oblige“, csak addig maradhat vezető szerepben, amíg az,az által támasztott igényeknek megfelelve, abba a saját egyéniségéből is képes méltó tartalmatbelevinni. Szóval, az az u. n. „nobiesse“ valóban „oblige“ vagyis valóban kötelez.