Mártonffy Márton: Földmíves-szoczializmus. Munkáskérdés - A"Demokratia" páholy könyvtára 27. (Budapest, 1897)
mit ők írtak, bőséges forrásul szolgál arra, hogy belássunk lelkeik legmélyére s meglássuk ott azt az oltárt, melyen a magyar népszeretet külön istenének gyújtják meg s tartják fenn magyar szíveik szent tüzét__ Úgy látszik, mintha messziről kezdeném a dolgot, de a figyelmes szemlélő előtt nem lesz nehéz tárgyam s az elmondottak között az okozati összefüggést megtalálni. Hiszen önkénytelenül is felvetődik az a kérdés: vájjon ez-e az a nép, melyet Vörösmarty látnoki szemeivel különbnek tart vala a föld minden nemzeténél?! Ez-e az a nép, mely becsületességével, munkaszeretetével, józanságával, romlatlan kedélyével, idellikus családi életével, törvénytiszteletével, józan gondolkozásmódjával, tanulékonyságával s mindenekfölött rajongó hazaszeretetével kimagasló példaként él ezer év óta a Tisza-Duna közti térségen ?! És végül ez-e az a nép, melyért költők lelkesedtek s melynek boldogítására nemzetünk legjobbjai törekedtek?! Fölvetem a kérdést, hogy vájjon a szentnek tartott Kölcsey nem-e hetven évvel előzte meg korát, a mikor borongós lelkének tengernyi fájdalmában így kiált föl: «Nép, mi vagy?! Hol a bizonyság, hogy tőlünk származál?! Mi hazát alkotunk, s