Szabadkőmívesi önvédelem. Észrevételek Fraknói Vilmos"Martinovits és társainak összeesküvése" czímű művének XIII. fejezetéhez (Budapest, 1881)

Fraknói Vilmos „Martinovits és társainak összeeskü­vése“ czímű művének XIII. fejezetében, melynek felírása „a forradalmi irány terjedése“, a „szabadkőmiveseknek Magyarországban“ is szentel egynéhány mondatot és pedig oly különös modorban, hogy a „szabadkőmivesek köréből az „illuminatusokat“ hagyja kiválni és minden átmenet nélkül­ beszéli el a franczia forradalmi eszmék, a „franczia jacobinismus“ terjedését Magyarországban, constatálván, hogy „a fennálló társadalmi és állami rend ellenségei csakugyan a szabadkőmivesek soraiban valónak találhatók.“ Fraknói úr, nyilván hogy ezen előadásának a „tudás“ tekintélyét kölcsönözze, egy némelyt a szabadkőművesi intézmény külső történetéről is ad elő Mária Terézia és József császár idejéből. Fraknói úr ezen vn nnce ugyan, azonban igazság­­híven közölt előadásának tendentiája: gyanúsítás. — Gyanúsítja a sz. k. intézményt, hogy már egyszer nálunk Magyarországban „a fennálló társadalmi és állami rend ellenségeinek“, a forradalmároknak gyálpontjául szolgált; a­mi volt, az lehet még most is. Fraknói úr tudományos tekintély Magyarországban, egy búvár, kiről a hazai közvélemény felteszi, hogy nem könnyelműen tesz enuntiatiókat mint történeti tényeket, hanem hogy minden állítása megelőzött komoly tanul­mányozásának, az előadott történeti anyag teljes áthato­lásának gyümölcse, és hogy mindenekelőtt elfogulatlanul követi az igazságot. A következő sorokban ki fogjuk mutatni, hogy Fraknói úr műve XIII. fejezetében igen könnyelműen tett gyanú­sító állításokat, hogy a „tudás“ színével beszélt a sz. k. intézményről, „a szabadkőművesek köréből kivált illum­i

Next