Szabadkőmívesi önvédelem. Észrevételek Fraknói Vilmos"Martinovits és társainak összeesküvése" czímű művének XIII. fejezetéhez (Budapest, 1881)
Fraknói Vilmos „Martinovits és társainak összeesküvése“ czímű művének XIII. fejezetében, melynek felírása „a forradalmi irány terjedése“, a „szabadkőmiveseknek Magyarországban“ is szentel egynéhány mondatot és pedig oly különös modorban, hogy a „szabadkőmivesek köréből az „illuminatusokat“ hagyja kiválni és minden átmenet nélkül beszéli el a franczia forradalmi eszmék, a „franczia jacobinismus“ terjedését Magyarországban, constatálván, hogy „a fennálló társadalmi és állami rend ellenségei csakugyan a szabadkőmivesek soraiban valónak találhatók.“ Fraknói úr, nyilván hogy ezen előadásának a „tudás“ tekintélyét kölcsönözze, egy némelyt a szabadkőművesi intézmény külső történetéről is ad elő Mária Terézia és József császár idejéből. Fraknói úr ezen vn nnce ugyan, azonban igazsághíven közölt előadásának tendentiája: gyanúsítás. — Gyanúsítja a sz. k. intézményt, hogy már egyszer nálunk Magyarországban „a fennálló társadalmi és állami rend ellenségeinek“, a forradalmároknak gyálpontjául szolgált; ami volt, az lehet még most is. Fraknói úr tudományos tekintély Magyarországban, egy búvár, kiről a hazai közvélemény felteszi, hogy nem könnyelműen tesz enuntiatiókat mint történeti tényeket, hanem hogy minden állítása megelőzött komoly tanulmányozásának, az előadott történeti anyag teljes áthatolásának gyümölcse, és hogy mindenekelőtt elfogulatlanul követi az igazságot. A következő sorokban ki fogjuk mutatni, hogy Fraknói úr műve XIII. fejezetében igen könnyelműen tett gyanúsító állításokat, hogy a „tudás“ színével beszélt a sz. k. intézményről, „a szabadkőművesek köréből kivált illumi