A mostani adeptus. Vagyis: A szabadkőmívesek valóságos titka (Bécs, 1810)
A mostani Adeptus vagy is a szabadkőművesek valóságos titka
Cyrbe *) fog adatni, de tettzett az Egeknek másként rendelni irántam. P. Grófné magtalan lévén, és látván nevelőném tselekedetét, ölébe vészen, megtettzek nékie, és azt kérdi a’ leánytól, ha nem akarnáé nevelésem gondgyát magára válalni . Ennek Annyival kedvesebb vólt ez a’ kérdés, minthogy e’ szerint nem kelletett megválni töllem, és áldotta az Egeket ezért a’ történetért, minthogy jóltévőném anyai indulatokat láttatott mutatni hozzám. Semmit el nem múlattak felnevelésemben, és a’ természet segélytvén mestereimnek szorgalmatosságokat, mindennap kedvesebb lettem jóltévőném szemeiben, de még nem értettem vólt a’ szerentsének minden tsapásait. Elvesztettem ezen jó anyámat, midőn éppen kilentzedik esztendőmbe mennék. Nevelőném, Allint, ki minden esztendőben felszedte azt a’ kegyelem -bért, mellyet a’ Király rendelt, és egy summába mind öszve gyűrjtette vólt számomra, ollyjbá fogadta ezt a’ pénzt, mint a’Mennyei gondviselésnek hü ’ Ez Kisasszonyok neveltetésére és tartáséra rendelt hely, mellyel Mde. Maintenon, XIV. Lajos kedvesse, Páristól nem mesisse Tündéit.