A mostani adeptus. Vagyis: A szabadkőmívesek valóságos titka (Bécs, 1810)

A mostani Adeptus vagy is a szabadkőművesek valóságos titka

Cyrbe *) fog adatni, de tettzett az Egeknek másként rendelni irántam. P. Grófné magta­lan lévén, és látván nevelőném tselekede­­tét, ölébe vészen, megtettzek nékie, és azt kérdi a’ leánytól, ha nem­ akarnáé nevelésem gondgyát magára válalni . Ennek Annyival kedvesebb vólt ez a’ kérdés, minthogy e’ szerint nem kelletett megválni töllem, és áldotta az Egeket ezért a’ történetért, minthogy jóltévőném anyai indulatokat láttatott mutatni hozzám. Sem­­mit el nem múlattak felnevelésemben, és a’ természet segélytvén mestereimnek szorgal­­matosságokat, mindennap kedvesebb lettem jóltévőném szemeiben, de még nem értettem vólt a’ szerentsének minden tsapásait. El­vesztettem ezen jó anyámat, midőn éppen kilentzedik esztendőmbe mennék. Nevelő­ném, Allint, ki minden esztendőben felszed­te azt a’ kegyelem -bért, mellyet a’ Király rendelt, és egy summába mind öszve gyűrj­­tette vólt számomra, ollyjbá fogadta ezt a’ pénzt, mint a’Mennyei­­ gondviselésnek hü­ ’­ Ez Kisasszonyok neveltetésére és tartáséra ren­delt hely, mellyel Mde. Maintenon, XIV. La­jos kedvesse, Páristól nem mesisse Tündéit.

Next