Huszár Károly: A szabadkőmívesség nemzeti veszedelem (Budapest, 191?)
A SZABADKŐMIVESSÉG NEMZETI VESZEDELEM. Mint az aranka a lóherében, mint a rozsda a vetésben, mint a gyilkos bacillusok a véredényekben úgy pusztít az emberi társadalomban egy láthatatlan, titokzatos, bujkáló kórság: a szabadkőmívesség. A legújabb Bulletin szerint az öt világrész főhatóságai alá 1910-ben Európában 6020 páholy tartozott 374.372 taggal, Északamerikában 14530 páholy 1.420.432 taggal, Középamerikában 229 páholy 35.224 taggal, Ausztráliában 816 páholy 47.477 taggal, az ázsiai tartományokban 100 páholy 10.000 taggal. Az 1911. évbe tehát a világ szabadkőmívesség 22 ezer páhollyal és közel két millió taggal lépett át. Hazánkban ez a 6000 fejű sárkány, a szabadkőmívesség mint egy mesebeli lidércnyomás nehezedik reá a magyar nemzet testére, lelkére. Valamikor azért verődtek össze az első szabadkőmívesek, hogy aranyat csináljanak és ma minden nemes eszméből, minden szent ügyből, minden nagy gondolatból sárt csinálnak a világfejlődés felcserei, a társadalmi evolúció kuruzslói, a szabadkőmíves boszorkány konyhák kuktái. A szabadkőmívesek raffinált taktikáival szeretik magukat úgy feltüntetni, mintha a világtörténelem lendítő kerekei ők volnának és mintha a Göncöl szekeret is ők hajtanák az égbolton. Pedig több ezeréves kulturmunka telt el már akkor, mikor 1770-ben az első páholyok megalakultak Londonban.