Abafi [Aigner] Lajos: Szabadkőműves nyomok a régi magyar irodalomban - Hungária páholy (Budapest, 1870)
Érdemes Főmester! Kedves Testvérek! Igénytelen bemutatkozó eladásomat bocsánatkéréssel és helyreigazítással kell kezdenem. A meghirdetett cím szerint — ugyanis — nekem most a legújabb magyar irodalom és a szabadkőművesség kapcsolatáról volna a feladatom szólami. Titkár testvérünknél is így jeleztem és neveztem meg felolvasásom tárgyát és címét pár héttel ezelőtt. Annak idején csakugyan az volt a tervem, hogy tüzetes vizsgálat tárgyává teszem a legújabb magyar irodalmat a szabadkőműves eszmékkel való vonatkozásában. Kutatni akartam, hogy azok a gondolatok, ideák és törekvések, amik a „királyi művészet“ lényegét teszik, hogyan és mennyiben hullottak termékeny talajra a mi legfrissebb irodalmunkban. Amikor azonban a gondolat realizálására került a sor, be kellett igen hamar látnom, hogy amennyire érdekes magában véve ez a théma, épen olyan kényes a megoldása. Kényessé pedig az teszi, hogy ez a fogalom: „legújabb magyar irodalom“ — körére, határaira és terjedelmére" nézve még tisztázva sincs kellően. A hivatalos irodalomtörténet megállapítása szerint például a •