Gelléri Mór: A múltból a jövőbe. Ünnepi beszéd - Demokratia páholy (Budapest, 1897)
számot ad arról, hogy egy testvér indulatában megsértett egy másik testvért, mire fedezett. Ugyanezen mondatban — még egy pont sincs a két eseménynek közibe téve — a következőket olvassuk tovább: „ É s erre következett azon testvérek fedezése, a kik szabadkőművesi buz-,góságuk s türelmetlen tettvágyuknak a páholyban elég tápot és tért nem találván, uj páholyt alapítottál,. Ipa egy raj szállott tehát ki a „II . v. » Kálmán“ pezsgő életű méhkas-ból , ez érzékeny veszteséget okoottaanyapáholynak, bár kétségtelen, a szövetségnek nagyobb hasznot hajtott a kiválás.“ A generácziók a páholyéletben rövidéletüek. Sűrűn váltják föl egymást s a múltat a jelennel nem képesek kritikailag összehasonlítani. Azok kedvéért,akik fennebbi históriai munka most idézett két pontjában — habár azok bizonyára minden czélzatosság nélkül kerültek egymás mellé — némi összefüggést