Östör József: Széchenyi magyar fajvédelme - Országos Nemzeti Klub kiadványai 38. (Budapest, 1941)
I. Már Kemény Zsigmond így kiált fel Széchenyi Istvánról írott híres munkájában, vizsgálva a Legnagyobb Magyar politikai törekvésének velejét : «S mi vala Széchenyinek nagy s mindent alárendelt törekvése? Fajunk biztosítása s nemesi kifejtése. A magyar faj biztosítása és kifejtése feküdt szívén oly kétségkívül, mint Mózesnek az Izrael fajáé. Széchenyi e törekvést kiemelte és fölébe tette az állam többi szintén fontos problémáinak, sőt bizonyos pontig felül az emberiség legnagyobb kincsein is.» Körülbelül negyven esztendő telik el, amikor Grünwald Béla a kiegyezés munkázajában kissé feledésbe ment Széchenyire irányítja újra a közfigyelmet, s ő is, akár Kemény, mindjárt munkája elején kijelöli a vonalat, amelyen a sokirányú Széchenyi megértéséhez el lehet jutni. «Egy nagy szenvedély uralkodik rajta : a magyar faj szeretete. Egy gondolat tölti el : a magyar faj felemelése s jövőjének biztosítása. E nagy eszme szabja meg életének irányát és szelleme e forrásból meríti erejét; s ezt az eszmét oly mélyen fogja fel s oly erős logikával vonja ki belőle a következtetéseket, mint kívüle senki sem.» Idézi a Kelet népéből azt, amit Kemény is idézett előbb említett tételének bizonyítására s így folytatja : «A nemzet hivatásának mély felfogása, a fajszeretet rajongása nyilatkozik e sorokban. Széchenyi Kemény Zsigmond : Széchenyi István. 350., 350. 1. (Csengery Antal : Magyar szónokok és statusférfiak, 1850.)