Szilvek Lajos: Egyház és socialdemokratia (Budapest, 1904)
bocsátkoznám, ismétlések kikerülése és nagyobb szabatosság végett előre kell bocsátanom egy-két megjegyzést társadalmi rendszerére vonatkozólag. Marx rendszere, amit — Rodbertus kezd az elnevezésben feledésbe menni — „tudományos“ socialismusnak szoktak nevezni, történetbölcseleti és közgazdasági eszméken alapszik. A tudományos socialismus elmélete azt vallja, hogy a társadalom átalakulását nem csinálják, hanem az magától jö létre a történeti evolutio következtében. A modern socialismus az evolutio nagy elvének a híve, s nevezetesen Hegel, Feuerbach és Darwin jegyében született. Azt tartja, hogy az emberek cselekvésére csak anyagi természetű indító okok lehetnek befolyással, a történeti fejlődést osztályhalczok szüleményének minősíti és állítja, hogy a termelési és jövedelmi viszonyok képezik mértékét a társadalmi állapotoknak. A tőke és a munka osztályharczát napjainkban az okozza, mert noha a termelés és forgalom társadalmi alapon van szervezve, a jövedelemeloszlás a magántőke alapján eszközöltetik E küzdelem szükségkép keletkezett a történetileg fejlődött bourgeoisie és proletárság érdekeinek ellentétes voltából. Az „értéktöbblet“ révén a tőke egyre gyarapodik és folytatja a munkás kizsákmányolását. A tőkés, csak couponmetszéssel foglalkozván, fölösleges lesz a társadalomban, amely ennek tudtára jutván, lefoglalja "a termelési eszközöket, s azok közösbe mennek át, az állam helyébe lép a társadalom. A tudományos socializmus keretei közé nem tartozhatik a társadalmi forradalom, minthogy itt minden természetesen, ha lassan is, de biztosan fejlődik a bourgeoisie és a proletárság egymással folyton küzködő egoismusából. A tudományos socialis-