Csáky Pál (szerk.): Az MKDM a kollektív bűnösség eltörléséért - MKDM füzetek 1. (Pozsony, 1995)
ELŐSZÓ Szomorú évfordulókról is kénytelenek vagyunk megemlékezni 1995-ben. Fél évszázaddal ezelőtt, 1945. április 5-én hirdették ki a hírhedt kassai kormányprogramot, amely a kollektív bűnösség bélyegét sütötte a volt Csehszlovákia magyar és német nemzetiségű állampolgáraira. 1945. szeptemberében kezdték el a szlovákiai magyarokat közmunkákra Csehországba vinni. Ez a füzet azoknak az igyekezeteknek szeretne emléket állítani, amelyek az 1989 utáni időszakban megpróbálták semmissé tenni ezeket, vagy legalábbis mérsékelni hatásukat. Nem a problémával 1989 után foglalkozó szlovákiai magyarok hibája, hogy kezdeményezésük mindeddig úgy a cseh, mint a szlovák politikusoknál süket fülekre talált. Köztudott, hogy a kassai kormányprogramot Benes elnök hírhedt dekrétumai, azokat pedig a Szlovák Nemzeti Tanács rendeletét követték. Nem értékelhetjük másként, csak bűnpártoló cinizmusként azt a helyzetet, hogy úgy a volt Csehszlovákia jogrendje, mint a jelenlegi szlovák és cseh törvénykezés is ignorálja azt a tényt, hogy egyes dekrétumoknak máig ható jogkorlátozó erejük van. A kárpótlások végrehajtásának, és egyáltalán figyelembevételének időhatára máig 1948. február 25-e, ami nem jelent mást, minthogy sem a cseh, sem a szlovák politika nem hajlandó továbbra sem ettől a tehertől megszabadulni. Bár a kérdés kezelése máig vajúdik, és az egész problémakör lezáratlannak és elintézetlennek minősíthető. Egyelőre azt kell mondanunk, hogy távol vagyunk bármiféle érdemleges megoldástól. A kérdés elintézetlensége feszültségeket okoz a német—cseh viszonyban, s a felek nem tudtak megoldást találni a problémára az idei magyar—szlovák alapszerződéssel kapcsolatos tárgyalások folyamán sem. Tény az, hogy a kérdés rendezésére 1991—92-ben volt a legnagyobb esély; a füzetben szereplő dokumentumok nagy része is ekkor keletkezett. A kérdéssel két szinten foglalkoztak: szövetségi szinten Václav Havel elnök kezdeményezésére jött létre egy bizottság, amelynek egyik mozgatója Huncík Péter, az elnök akkori tanácsadója volt. Szlovák térfélen a szlovák parlament vezetése foglalkozott több alkalommal is a kérdéssel, amely abban az időben is komoly politikai megrázkódtatásokat váltott ki. Emlékezzünk csak vissza a Havel elnök nyilatkozatát követő felzúdulásra, annak kapcsán, hogy az elnök részben elítélte a németek kitelepítését és annak módját a II. világháború után, és a saját nevében — igaz, kissé felemás módon — de bocsánatot kért érte. Szlovákiában a szlovák parlament 1990-ben és 91-ben elfogadott két nyilatkozatot, amelyek szintén bocsánatkérésként értelmezhetőek a zsidók és a németek irányában. Az akkori kormánykoalíció mindkét lépést gyorsan és energikusan hajtotta végre.