Dunaföldvár, 1992 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1992-01-24 / 1. szám

KIADJA A DUNAFÖLDVÁRI KULTURÁLIS EGYESÜLET Ára: 17 Ft SPulfi 3. ÉVF. 1. SZ. * KÖZÉLETI LAP * 1992. JANUÁR 24. ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ Kedves Dunaföldváriak! Mióta az emberiség létezik, mindig bízik abban, hogy környezetéből adódóan élete jó és szép lehet. Ennek érdekében évszázadok óta történelmi hagyományok alapján ün­nepnapokat jelöl meg magának. Eze­ken kisebb-nagyobb létszámban részt vesz és igyekszik ünnepelni, jól érezni magát. Sok egyéb más ünnep mellett föl­dünkön egyik ilyen legismertebb az emberek számára, az új év köszönté­se. Új év, új remények! Természetesen ezt csak visszatekin­téssel tehetjük meg. Szám­ba vesszük eredményeinket, kudarcainkat, új cé­lokat tűzünk ki magunk elé, és mind­annyian reménykedünk. A körülöttünk érzékelhető külső és belső gyűlölködések véres háborúk, elapadó ayagi jólét, a megélhetés ne­hézsége tapasztalható, ami a remény­kedést nagyon megnehezíti. Az ember mindezek ellenére már csak olyan, hogy mégis élteti a re­mény. Sokszor kilátástalannak érez­zük dolgainkat. Családunk, munkahc­rünk, városunk területén válságos indokot ha észlelünk,­­ mindezek llenére ha hisszük, ha hinni tudjuk­­, hogy minden rendbejön,­­ akkor tünk megtarthat minket. Mindezek mellett munkát, igen sok munkát, közös munkát kell végez­nünk, hogy mindezek megvalósulja­nak. A munka elvégzése kemény, őszinte és korrekt hozzáállást kíván minden embertől, mely bizony az ün­nepek elmúltával nagyon is hétköz­napi és fárasztó,­­ manapság különö­sen így van. Ehhez a munkavégzéshez kívánok városunk minden lakójának, minden családjának jó egészséget, békés, Boldog, Új Évet­ , I­­RA $!£ KÖZELEDÉS A földváriak arcán visszafogott mosoly futott át, amikor Weikersheim polgármestere, Horst Háf­er úr de­cember elsején átadta ajándékát vendéglátójának, Kiss Jánosnak. A remekmívű fémtányér közepe a leen­dő német testvérváros címerét ábrá­zolta, sőt körülötte a közigazgatásilag odatartozó egy-kétezer lakosú faluk címerét is föltüntette készítője! Ez okozta a futó derűt, hisz Dunaföld­­vár három éve vár arra, hogy hivata­los címere megszülessen... Viszonzás­képp a dunaföldvári polgármester egy fa-intarziát nyújtott át - Linka Pé­ter remek kompozíciója a Vártornyot ábrázolja -, mondván, hogy ez is jel­képezheti városát. A kölcsönös kö­szöntőbeszédek után a német delegá­ció tagjai kötetlen eszmecserét kezd­tek a szinte hiánytalanul megjelent városatyákkal. Horst Háf­er úr hangsúlyozta: nagy reménységekkel tekint a testvérvárosi kapcsolatok elé, hisz a magyarok vendégszeretete lenyűgöző s a város természeti és kulturális adottságai is imponálóak. A gazdasági együttműködés lehetősége­ihez azonban részletesebb terveket kell kidolgozni. Weikersheim és Du­­naföldvár jellegzetes ágazata ugyanaz - a borszőlő termesztése -, e téren inkább csak szakmai tapasztalatcseré­ről lehet szó. A program délutáni részében a német delegáció tagjai az általános iskolások zenei és német nyelvű elő­adását tekintették meg - amely való­sággal elbűvölte a vendégeket -, majd rövidebb városnézés után tárlat­­látogatás következett a Városi Könyvtárban. A kulturális együtt­működés alapkőletételének tekint­hető az a bejelentés, hogy - Horst Háf­cr reményei szerint már '92 ta­vaszán - a 20 tagú weikersheimi kórus Dunaföldvárra látogat. - drás -

Next