Kogutowicz Károly: Dunántúl és Kisalföld írásban és képben (Szeged, 1930)
Előszó
ELŐSZÓ. A KÖNYV nagyobb sorozat beköszöntője. Ha tervemet sikerül megvalósítanom, a Dunántúl, Kisalföld és a Nagyalföld négy kötetét követik a Felföldek, Erdély, végezetül pedig Horvátország és a Tengermellék kötetei. Amikor a leírandó terület határait megszabtam, semmiféle politikai szempont nem vezérelt, egyedül a természetes határok kérdése, így a megoldás roppant egyszerű, hiszen a Kárpátok övezte Magyar-Medence — nevezik Pannoniai-Medencének, vagy a Középduna-Medencéjének is — nem kigondolt fogalom, hanem a természet bámulatos alkotása : sok millió esztendővel ezelőtt kialakult valóság. A legnevesebb idegen tudósok is Európa e részét nagy geográfiai egységként említik. Sokhelyt lelkes szavakkal emelik ki a kontinensen páratlanul álló, pompás körülzártságát. Ezek a megdönthetetlen tények feljogosítanak arra, hogy tekintet nélkül etnikai és politikai határokra, egyedül a változatlan természetes határokat vegyem figyelembe. Minthogy a terület tájföldrajzát óhajtom megírni, egyetlen keresett célom : felismerni és megismertetni a különböző természetes tájakat. Sem politikai, sem közigazgatási beosztás nem érdekelt, csak azt néztem, hol uralkodik s meddig terjed a jelenségek bizonyos nagy csoportjának hasonlatossága, s mely határon túl következik a «másik vidék». Az egész mű így a tájak monográfiáinak mozaikja lesz, melyet az egységes felfogás köt össze. Sok tekintetben töretlen ösvényen jártam, amikor ezt a tájföldrajzot megírtam. Módszerem lényege, hogy a tájat önálló szervezetnek látom. Az élő tájnak van természetesen kora is : múltja, jelene és jövője. Tudományos kutatómódszer nem elégedhet meg a jelen puszta leírásával. Eljárásának oknyomozónak kell lennie. A mai kép leírását szükségszerűen megelőzi a történelmi fejlődés kinyomozása, mert a táj merőben különböző életkorú részekből van összetéve, és az nem a véletlen műve. Mintha a táj valami csodálatos, nagy őskori lény volna, melynek a geológus szeme előtt föltáruló titokzatos belseje, csontváza a vízből, a puha