Dunántúli Napló, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-01 / 255. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI Hazánk nem rés, hanem erős bástya a béke frontján! A ZM­D P B­A­RAN­YAM­E­G­Y­E­I PA­­RTBI 2 O TT JÁC AN­AK L­A­PJ­A VIL ÉVFOLYAM, 255 SZÁM ARA SO FILLER SZERDA, 1950 NOVEMBER Bányászaink idei tervük túlteljesítésével köszöntik a N­agy Októberi Forradalom évfordulój­á­t A Bőrgyárban harmincöt új brigád alakult Közeledik november hetedike, a Nagy Októberi Forradalom évforduló­ja és az üzemi dolgozók, üzemrészek, üzemek egymás után teljesítik felaján­lásaikat. A Bőrgyárban dolgozók 90 száza­léka tett teljesítmény­emelési fel­ajánlást, 35 százaléka pedig anyag­­takarékossági felajánlást. A novem­ber hetediki felajánlások lendületében 35 új brigád alakult konkrét célki­tűzésekkel. Az október 31-i próbaki­értékelések azt mutatják, hogy a dol­gozók többsége máris becsülettel tel­jesítette felajánlását. Angyal József boxosi gépire okoló november 7-re 125 százalékos teljesítést vállalt, jelenleg már 138 százaléknál tart. Pucher András rámáza 120 százalékot vállalt, de már 135-öt teljesít, Békeffy György nyersbőr munkás 149 százalékot tel­jesít, pedig csak 130-at vállalt. Csete János meszesi kézi húsoló november 7-re évi tervének befejezé­sét vállalta. Vállalását október 31-re teljesítette. Friedrich Ede krómosi hordómunkás vállalta, hogy november 7-re teljesíti január 20-i tervét. Jelen­leg már a január 27-i tervén dolgozik. Bodor György boxosi tényező az Októberi Forradalom évfordulójára január 15-i tervének teljesítését vál­lalta és már a január 25.-it teljesíti. Horváth József a cseres műhely műszaki vezetője vállalta, hogy jobb munka megszervezéssel eléri, hogy no­vember 7-re a cseresben senki nem teljesít 102 százalékon alul. Jelenleg a műhely átlaga 98—99 százalék. A pécsvidéki bányákban is nagy lendületet adott a tervteljesítésnek a november hetedik a változások teljesí­tése. A pécsbányatelepi Széchenyi­­aknán Berta József 4 már február 8-i, Gracaner Antal 2 már 17-1, Jovi Ká­roly 11-1, Kerekles József pedig feb­ruár 12-i tervét teljesíti. András-aknán Cerják János március 21-1, Farkas József 6 pedig 13-1, Mat­­kovics Károly március elsejei tervét teljesíti. Búzás Rezső február 18-i, Dudveller István február 3-i, Dobszai János 3. pedig 26-i, Glock Imre 2 harmadikak Sudár Ferenc 16-i, Kiskovács István 15-i, Molnár József 4 pedig február 2-i tervén dolgozik. Rajtuk kívül sok­­száz bányász ünnepli az ötéves terv első évének korábbi befejezésével no­vember hetedikét. Jáminőségű mélyszántással jövő évi magasabb terméseredményeinkért Október 22-én, a tanács válasz­tá­sokon aratott győzelmünket egy másik, ugyancsak rendkívül jelen­tős győzelem előzte meg. Október 19-én, három nappal a tanácsvá­lasztások és 12 nappal a miniszter, tanácsi határozatban megjelölt ha­táridő előtt, megyénk dolgozó pa­rasztsága befejezte a búzavetést. Soha megyénkben ilyen korán még nem sikerült befejeznünk az őszi vetést, soha ilyen mértékben még nem biztosítottuk azt, hogy jó eredményeket érjünk el az őszi ka­lászosokból — elsősorban a ke­nyérgabonából­ Az őszi vetések határidő előtti befejezésével dolgozó parasztsá­gunk bebizonyította, hogy még sok­kal jobban hallgat Pártunkra, mint eddig, hogy saját tapasztalatából tudja: azok a tanácsok, melyeket pártunk a mezőgazdasági termelés terén dolgozó parasztságunknak ad, elsősorban dolgozó parasztsá­gunk érdekeit szolgálják. Az őszi vetések tehát hatalmas győzelemmel véget értek. Nem ér­tek véget azonban az őszi munkák,­­ hiszen hátra van még az egyik leg­jelentősebb feladat, az őszi mély­szántás határidőre való, jó minősé­gű elvégzése. Hiba volna tehát — ugyanakkor, amikor jogosan örül­­­­hetünk a sikernek —, megpihenni illó babérokon és az őszi mélyszán­tást úgy tekinteni, hogy az „már magától is menni fog“, vagy hogy :«elegendő a félkezünk is ahhoz,­­hogy elvégezzük ezt a munkát" . ..........................­edig ilyen jelenségeket már m most is lehet tapasztalni Egyes járásokban — mint a szigetvári, sellyei, sásdi járásban így foglal­koznak a mélyszántás kérdésével. Ha meggondoljuk, hogy éppen ezek a járások jártak élen a búzavetés­­ben, akkor nem nehéz megtalálnunk a hiba okát, az elbizakodottságot Ezekben a járásokban nem ve­szik komoly harci feladatnak az iészi mélyszántást és nem egyszer arra hivatkoznak, hogy „tavaly is elvégeztük minden különösebb zök­kenő nélkül" Miről feledkeznek meg azok, akik ilyen érvekkel­­ mentegetik saját rossz munkája­ikat? Megfeledkeznek elsősorban­­arról, hogy­­ tavaly óta az a harc, mely világméretekben folyik a bé­kéért, erősen fokozódott. És ennek megfelelően fokozzák támadásukat azok is, akik azzal akarják segíteni a béke ellenségeit, hogy szabotál­ják termelésünket akiknek az a céljuk, hogy ne csak a saját földjü­­kön, de a dolgozó parasztok föld­jén se végezzük el jó minőség­ben, határidőre a mélyszántást, hogy ne tudjuk biztosítani a maga­­tabb terméseredményeket tavaszi vetésű növényeinkből. A tavalyi példára hivatkozók megfeledkeznek tehát arról, hogy az idei mélyszántásnál az ellenség, a kulákok fokozott támadásával kell számolnunk. De megfeledkez­nek arról is, hogy mi nem eléged­­hetünk meg azzal, ha ugyanúgy vé­­gezzük el a mélyszántást mint ta­­valy. A mélyszántást az idén sok- 1°k m,n°ség6en kell elvégez- ni A “A szántás jó minőségű elvégzésének elsősorban a megfelel­t_ TMC­^S döntő szerepe van tavaszi vetésű terményeink ered­ményessége szempontjából. Az ál­talános tapasztalat azt mutatja, hogy a mélyebben szántott föld a téli nedvességet jobban tartalékol­ja és még szárazság esetén is meg­őrzi A mélyebben megszántott töldben nagyobb mélységben osz­tódnak — a fagy hatására — a ta­laj ásványi anyagainak szemcséi és válnak felvehetővé a növények ■Rámára. Ha a mélyszántásnál 2-3 csütivel mélyítjük a termőtalajt, azzal, hogy a szántásnál 2-3 centi vadtalajt hozunk fel, mely a tél folyamán átérik, biztosítjuk azt, hogy nagyobb termőrétegből, több táplálékot szív fel a növény, tehát erőteljesebben, jobban fejlődik. Semmiesetre sem közömbös te­hát az, hogy miként, milyen mély­ségben végezzük el az őszi mély­szántást. És erről annál is inkább beszélnünk kell, mert máris megál­­lapítható, hogy számos helyen nem értették ezt meg kellőképpen és hibákat tapasztalhatunk a mély­szántás minősége körül. Hogy ez így van, annak bizonyos mértékig oka az is, hogy számos községben a versenyek elindításánál nem a minőséget tekintették döntőnek, ha­nem „arra mentek rá", hogy minél előbb befejeződjön a mélyszántás. Számos községben — helytelenül — egész rövid határidőt szabtak meg a munka elvégzésére és nem számoltak azzal a veszéllyel, hogy a rohammunka veszélyezteti a mi­nőséget. Ezért kell jelentősnek tartanunk az adorjási dolgozó parasztok ver­­senyvállalását, mely döntően a munka minőségét helyezi előtérbe. Az adorjásiak azonban nemcsak a mélyszántás minőségére gondol­tak, amikor versenyvállalásukat megtették. Nem feledkeztek meg a másik döntő kérdésről, a trágya­­hordásról sem. Vállalásuk 3. pont­­ja így szól: Valamennyi rendelke­zésünkre álló istállótrágyát kihord­juk földjeinkre és azt azonnal le­szántjuk. Rendkívül fontos az, hogy eb­ben a kérdésben is kövesse me­gyénk minden dolgozó parasztja az adorjásiakat. Dolgozó paraszt­ságunk soha ilyen jól nem állt még istállótrágya tekintetében — ami egyenes következménye annak az erőteljes gyarapodásnak ami állatállományunkban az utóbbi években végbement. Számos dol­gozó paraszt udvarán áll hatalmas halomban a trágya, mégis azt ta­pasztaljuk, hogy nem egy község­ben, — mint Dencsháza, Nagype­­terád, Rózsafa, vagy Egyházas­­haraszti, vagy akár Mohács város­ban — rendkívül vontatottan ha­lad a tárgya kihordása. Mi lehet ennek az oka? Miért van az, hogy míg az eddig is jó eredményt elért termelőcsoportok­­nál, mint a borjádi, sároki, ma­gyarteleki, szigetvári tszcs-nél, vagy a termelésben élenjáró köz­ségekben, mint Mozsgón, a tárgya nagy részét már kihordták és alá is szántották, addig több község­ben nem igen folyik a tárgyahor­­dás. Semmiesetre sem lehet más oka ennek, mint az, hogy ezek­ben a községekben nem látják elég tisztán azt, hogy a trágyázás ha­tása sokszorta nagyobb, ha az most történik. Nem veszik figyelem­be azt, hogy a tavaszi trágyázás­nál a trágya tápanyagaink nagy­­része elillan a levegőbe és ami megmarad és a földbe kerül az sem lesz eléggé hozzáférhető a növény gyökerei számára. Különösen fontos, hogy a trá­gyázást összes végezzük az olyan földeken, melyekbe jövőre cukor­répát, burgonyát, vagy kukoricát vetünk. Arra ,hogy az ősszel gépi erővel jó megszántott, jól megtrá­gyázott föld magasabb termést ad a kapásokból, számos példát le­het felhozni, így a mágocsi Új Barázda Ö­tszes 52 mázsát ért el kukoricából a község 15­20 má­zsás átlagtermésével szemben. Kolláth Gyula, kölkedi dolgozó paraszt pedig 260 mázsás átlagot ért el cukorrépából, a jó talaj­­munka és helyes őszi trágyázás révén. Nem lehet vitás, döntő fontos­ságú felada­tunk most, hogy bizto­sítsuk a mélyszántás jó minőségű elvégzését s hogy minden trágya kikerüljön a mezőre és azt jó mé­lyen beleszántsák a földbe. A jó­­minőségű munka biztosítása első­sorban gépállomásainkra vár. Eb­ben a tekintetben is sok tenni­valónk van még. Gépállomásaink általában hatalmas segítséget nyújtanak dolgozó parasztságunk­nak és jórészük teljesíti azokat a feladatokat, melyek jelenleg rájuk hárulnak. Több gépállomásunk azonban nem ügyel kellően a munka minőségére, a gépállomás mint például Kétpifa­vezetői lán­k nem ellenőrzik megfelelően a traktorosok munkáját. Gépállomásainkon — elsősorban az üzemi pártszervezeteknek — fel kell venni a harcot a munka minőségének megjavításáért. De állami gazdaságainkban, termelő­­csoportjainkban és minden község­ben és elsősorban a pártszerve­zetek feladata, hogy gondos­kodjanak a mélyszántás megfelelő minőségű elvégzéséről, hogy biz­tosítsák a trágya kihordását és le­­szántását, mivel ezek nem egy­szerű gazdasági kérdések, hanem harci kérdések. Harci kérdések, amit mutat az ellenség egyre fo­kozódó támadása is — többek kö­zött Rózsafán, ahol Király János és Tóth János kulákok nemcsak, hogy a szárt nem vágták le föld­jükön, de a mélyszántás és a trá­­gyahordás ellen is — meg kell mondanunk elég komoly „ered­ménnyel" — izgattak. Pártszervezeteink irányításával — most már teljes erejükkel — ki kell venniök részüket a mély­szántás jó minőségű elvégzéséért, a trágya kihordásáért folyó harc­ból megalakult községi tanácsaink­nak is. A tömegszervezetekkel összefogva kell biztosítaniuk, hogy ezt a munkát is győzelemre vi­gyük évi jobb termésünk és ezen keresztül országunk erősödése, a béke megvédése érdekében. Így készül november 7-re a Zsolnay-gyár Milyen volt 33 évvel ezelőtt a Zsol­­nay-gyár? Milyen volt 33 évvel ez­előtt a Zsolnay-gyári munkások sor­sa ? A gyár a tőkésé volt és a mun­kások bérrabszolgák voltak. Éhbérért, fillérekért, tíz, tizenkét órán át robo­toltak az ósdi, öreg, egészségtelen, sötét gyárban. A gyár közepén, mint valami sziget, úgy emelkedett ki a tőkés zöld kertje, palotája és körben a ré£í műhelyeiében, ablaktalan odúk­ban, hideg teamekben marokkal szedte áldozatait a tüdőbaj és a szilikózis, a szabad életét, a dolgozók hatalmát. Ez az új világ tűkkor született meg Oroszorszgban és hogy nálunk is meg­születhessek, azt 27 évvel később a diadalmas Szovjet Hadsereg fegyverei segítették elő. A Zsolnay-gyár dolgozói együtt ünneptik az egész világ szabad és szabadságra vágyó dolgozóival a Nagy Októberi Forradalom ünnepét. Sok­száz felajánlás, munkavállalás készí­tette elő ezt a napot és ezek teljesí­tése lesz az igazi ünnep. Vállalták, hogy november 1-ig 18 tonna árut termelnek terven felül. Ez a vállalás is a legjobb úton volt a megvalósuláshoz, de jelentkezett egy előre nem látható akadály. Tizenkét nappal ezelőtt, szerdán a kisebbik gázkemencében elakadtak a vaskocsik. A tűz átcsapott és elmozdította a sí­mert nagy volt a forróság és felegye­nesedni nem lehetett, de még egy kicsit sem, mert feljebb gázok vol­tak, öt-hat percig maradt egy-egy lakatos bent. Dolgoztunk éjjel-nappal, időt, fáradtságot nem kíméltük, igye­keztem mint kommunista példát mu­tatni és a többiek követtek, jöttek bátran utánam — jóformán a tűzbe. — Tudtuk, hogy miről van szó: meg tudjuk-e ünepelni mi is az Ok­tóberi Forradalom ünnepét vagy sem. Ezért igyekeztünk igazi, forradalmi munkát végezni. A lakatosok — és tegyük hozzá — a kőművesek is, — akik a kemence boltozatán dolgoztak —, valóban for­radalmi munkát végeztek és két nap óta már újból fűtik a gázkemencét. Nehéz volt a munka 33 évvel ez­előtt, nem könnyítették meg a gépek, a tőkés nem korszerűsítette a gyá­rat. Kézi erővel csináltak itt minden haszontalanságot, kőtigrist és kősár­kányt, nemesi címereket és ötméteres vázákat. , 33 évvel ezelőtt az Auróna pé­tervári sortűze itt is megremegtette a tőkések világát, beleremegtek a bár­gyú kőtigrisek és sárkányok és m­eg­­remegett a zöld villa minden ablaka is. Az Auróra portüze­meket és a kocsik szüntelen útja meg­szakadt. A felszabadulás előtt egy ilyen akadály legalább két hónapra megbé­nította volna a munkát, de mondja el Molnár József elvtárs, az üzemfenn­tartók párttitkára, hogy mi történt most. — Még jóformán izzott a kemence, amikor már kihúztunk belőle 44 ko­csit. Persze még bemenni nem lehe­tett, de Trecsek Géza üzemlakatos újításával, amit elneveztünk­­„kis­kutyádnak, kihúztuk­ valamennyit. Ez a „kiskutya" nem más, mint egy kis kocsi, amelyik felemeli a nagyot és így azt ki lehet húzni. — Nyolcvan fok meleg volt, ami­kor azbeszt ruhában, mi­nten, laka­tosok, bementünk az alacsony alag­útba, hogy már a mai napon megindulhas­son a termelés és november 7-re mé­gis csak túlteljesítsék az előirányza­tot. Ezen igyekszik a gyár egésze. A hattagú korongos Sztahánov-brigád november hetedikére elvállalta, hogy 160 százalék helyett 170 lesz a bri­gád állaga. Október 31-én már öten 169 százalékot teljesítettek, a hato­dik, Nyári Gergely, pedig 176 száza­léknál tart. Minőségi munkájuk is kiváló. A Sztahánov-brigád jó brigád, de mi van azokkal, akik száz százalék alatt teljesítenek? — kérdezhetné va­laki. Itt a Viharsarok-brigád. Az új nor­mával először 65—70 százalékot tel­jesítettek, el is voltak keseredve, hogy nem megy jól a munka. — Pöröltünk, mérgesek voltunk — mondja Schmelmer Károlyné, de — ma már énekelünk. — Feljavítottuk a tisztítási mun­kát — mondja Vígan Ferencné — ma már 120—130 százaléknál tar­tunk és a Viharsarokból vidám sarok lett, — mondja mosolyogva. November hétre selejtcsökkentést ajánlottak fel és ezt teljesítik is. Sok minden fűződik november he­tedikéhez az üzemben. Fel­ajánlásból már öt nappal az ünnep előtt meg­kezdődik a szigetelők öntésének ki­kísérletezése. A formaöntő­­műhely jóval a határidő előtt elkészítette a formákat Teljesen új eljárást vezet­nek be a szigetelők gyártásánál és ezzel legalább ötszörösére nő a ter­melés. A csőpréselők brigádja már a jövő évi február 16-i tervet teljesíti, pedig a brigád tagjain, Müller Jánoson, Kovács József (Boxin), Lukács Jó­zsefen, Csordás Jánoson kívül két új dolgozó is van it­t, Németh Lajos és Gergely Jenő. Mégis teljesítik fel­ajánlásukat és november hetedikén már a március 2-i terven dolgoznak. A lelkes felajánlásokra, a jó mun­kára meg van a magyarázat. Meg kell nézni, milyen ma a Zsolnay-gyár, milyen a Zsolnay gyári munkások sorsa. A Zsolnay-gyár épül, fejlődik, kor­szerűsödik, új gépeket, új műhelye­ket, új gázkemencéket kap. Nyolc óra a munkaidő, teljesít­ménybér van, a műhelyek egészsé­gesebbek, a­­tőkés világ betegeit meggyógyítják és m­a már a gyárban a falvak villamosításához készülnek anyagok és a dolgozók háztartásához edények. A zöld villából pedig jö­vőre kult­úr­ház lesz. 33 évvel ezelőtt, amikor meg­­dördü­ltek­ az Auróra ágyúi, nagyon is más volt minden­ gyár és minden dolgozó élete, mint most, amikor majd­­november 7-én Moszkvában megdördülnek az ágyuk, hogy sor­­tüzük köszönték a Nagy Október 33-ik évfordulóját, egy új világ közeledtét jelezte, nem volt könnyű munka.

Next