Dunántúli Napló, 1951. február (8. évfolyam, 26-48. szám)

1951-02-01 / 26. szám

DUNÁNTÚLI NAPLÓ VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK /■ A MAI SZÁMBA­N: Kutici Grainé­mderüayi párttitkár elmondja, hogyan hasznosítja a Megyei Pártértekezlet útmutatásait (2. o.) Királyegyháza tanácstagjai begyűjtési versenyre hívták ki Sellye dolgozó parasztjait. (2. o.) — Négy hét alatt 6 főről 34 főre emelkedett a munkamódszerátadók szá­ma Pécsbányatelepen (4. o.)­ — Kiosztották a félévi bizonyítványt iskoláinkban (5. o.) — Pécserhegyen is­apról-napra nő a Szabad Nép tanítványainak, barátai­nak tábora (5. o.) V11. ÉVFOLYAM, 26. SZÁM X MD­P BARANYAMÉ­GYEI PÁRTÉS­Z­O­TT ÁCÁNA­K LAPJ­A ARA­CK­ FILLER CSÜTÖRTÖK, 1951 FEBRUÁR 1 Erősre a kongresszusi zászlóért! Az egész országban, így Bara­nyában is, lelkes visszhangra talált a Hofherr-gyári dolgozóknak a Pártkongresszus tiszteletére tett versenyfelhívása. Napok alatt or­szágosan kiszélesedett a verseny a termelékenység fokozására, az ön­­költség csökkentésére, a minőség emelésére, a takarékosságra, a me­zőgazdaság terén pedig az állatte­nyésztés fejlesztésére és a termés­hozamok emelésére. Bányáink, üzemeink, gépállomá­­saink, állami gazdaságaink, terme­­lőcsoportjaink dolgozóinak tömege lépett versenyre, hogy a kongresz­­szusi verseny során kifejezésre jut­tassák forró szeretetüket nagy Pár­­tunk és népünk hőn szeretett vezé­­re, Rákosi elv­társ iránt. Új munka, versenyszerződéseket, felajánláso­kat, különböző vállalásokat tettek Baranya dolgozói is, ígérve, hogy a kongresszusra minden területen megjavítják munkájukat, a tervü­ket idő előtt teljesítik és így kö­szöntik a Magyar Dolgozók Pártja IL Országos Kongresszusát Megyénkben a vállalások és fel­­ajánlások sorát a komlói Kossuth, akna bányászai nyitották meg, pél­dájukat követték az István­ és a többi akna, valamint a Zsolnay­ gyár, Dohánygyár, Sopiana Gép­gyár, a Mohácsi Selyemgyár és számos más üzem dolgozói. Hosz­­szan lehetne még sorolni a kon­gresszusi versenyhez csatlakozó üzemeket állami gazdaságokat, ter­mel­őcsoportok­at, gépál­lomásokat, amelyek bizonyságát adták annak, hogy rohamcsapatai kívánnak lenni a szocialista építésnek. Pártunk Központi Vezetősége »éveiben üdvözölte dolgozóinknak a Pártkongresszus tiszteletére in­­dított munkaversenyét, biztosítva annak részvevőit a legmesszebbme­­nő támogatásról és egyben bejelen­­tette az üzenet, hogy a legjobb eredményt elérő üzemet kongresz­­szusi zászlóval tüntetik ki. Baranyában a kongresszusi zász­lóért megindult verseny során ér­­tünk el már eredményeket, így a komlói bányában bevezették a cik­­lusos fejtési módszert, a MESZ­­UART-aknákon ezt a magasabb termelést eredményező nagyszerű szovjet bányaművelési módszert to­vább szélesítették, a munkamód­­szerátadással pedig csökkentették a 100 százalékon alul teljesítők számát. A Sopiana Gépgyárban lelkes verseny folyik a legjobb kongresszusi üzemrész, a legjobb brigád, a legjobb egyéni versenyző címéért, amelynek során az öntöde eddig 20 százalékkal csökkentette selejtjét. A gépműhelyben munka­­módszerátadási mozgalom indult meg, amelyben Kraumann Lajos és Exner András között nemes vetél­­kedés folyik az elsőségért. A Bőr­gyárban az öregboxos üzemrész in­dított versenyt a legjobb kongreszs­ázusi üzemrész megtisztelő, büszke címért. És még hosszasan lehetne tárolni tovább bányáinkból, üzeme, kikből és a mezőgazdaság területé­­ről az eddig elért eredményeket. Meg kell azonban állapítani azt is, hogy az eredmények nem ki­­elégítőek. A komlói Kossuth-akna lemaradt a tervteljesítésben, ugyan,­­gy a mecsekszabolcsi bányakerület is. Községeinkben pedig számos helyen a begyűjtés és az egyéb me­­zőgazdasági munka még gyenge. Az eredmények melletti hibák azt bizonyítják, hogy pártszervezeteink egy része nem végez jó politikai tu­­datosító munkát a maga területén é h°ngresszusi verseny sikeréért, nem mutat rá kellően a Pártkon­gresszus hatalmas jelentőségére, a vállalások teljesítésének megtiszte­lő kötelességére. Ebből fakad az, hogy a Központi Vezetőség által felajánlott kon­gresszusi zászlóért folyó megtisztel verseny jelentősége sokhelyütt nem mélyült el még kellően adói­­gazokban, de magukban a pártve­­zetőségi tagokban is. Mim látják, hogy milyen dicsőséget jelent min­den üzem, üzemrész és dolgozó számára versenyezni a kongresz­­szusi zászlóért. Hasonló a helyzet lényegében a Megyei Pártbizottság kongresszusi zászlajáért folyó ver­­senyben is. Ennek jelentőségét sem hangsúlyozták ki dolgozóink előtt. A vasárnapi Megyei Pártértekez­­letén Kovács István elvtárs, a P°o­litikai Bizottság tagja, a Központi Vezetőség titkára, felszólalásában többek között ezeket mondotta: „A kongresszusi versennyel kapcsola­tosan kevés szó esett a Központi Vezetőség által kiadott zászlóért folyó harcról.“ Kovács István elvtárs megálla­pítása is élesen rávilágít arra, hogy megyénk pártszervezeteinek egy ré­­sze rosszul végzi a mozgósítást a kongresszusi versenyre, nem mél­­tatja dolgozóink előtt a kongresz­­szusi zászló jelentőségét, — sőt van olyan pártszervezet is, mint a Szé­chenyi-aknai és az István-aknai, amely nem veri vissza keményen és nem semmisíti meg az ellenség aljas bérdemagógiáját, támadását a kongresszusi verseny ellen. A kongresszusi versenyt győze­­lemre vinni nem könnyű feladat. A Központi Vezetőség levele világo­san megmondja: „Sikereink újabb erőfeszítésre, eredményekre köte­­leznek bennünketErre kötelez az élesedő nemzetközi helyzet is. Ke­­mény, bátor kommunista helytál­lásra van most szükség, hogy meg­fékezzük az imperialista agresszo­­rokat és cinkosaikat, a déli hatá­rainkon ugrásra készen álló fasisz­­ta Tito-bandát. 1s Különösen nagy jelentősége van is ebben a harcban a pártszervezetek helytállásra, a Párt iránti forró szeretetre, áldozatkészségre és ha­­zafiasságra való nevelésének. Mé­rőfok az, hogyan állja meg a he­lyét minden kommunista a kon­gresszusi versenyben, hogyan bi­zonyítja be a pártonkívüli dolgozó a Párt iránti szeretetét, ragaszko­­dását, hogyan érdemli ki a kon­gresszusi verseny során, hogy tag­­jelöltj­e legyen nagy Pártunknak, amely dolgozó népünket biztos kézzel vezeti győzelemről győze­lemre a szocializmus megvalósítása felé. Dolgozóink el akarják nyerni a Központi Vezetőség és a Megyei Pártbizottság kongresszusi zászla­ját. A vasasi Petőfi-akna bányászai ezt a célt tűzték maguk elé, ezt tudatosítja a pártszervezet és a népnevelők mindennapi nevelő­­munkája. Ennek a vágyának adott kifejezést a Sopiana Gépgyárban Gyimesi Ádám formázó is, aki mint mondotta: „Szeretném, ha a gyár elnyerné a Megyei Pártbizottság zászlaját és mindörökre büszke lennék, ha a Központi Vezetőség kongresszusi zászlaját elnyerné az üzem.” De nemcsak a Petőfi-akna bá­nyászai szeretnék elnyerni a Köz­ponti Vezetőség, vagy a Megyei Bi­­zottság kongresszusi zászlaját. Nemcsak egy Gyimesi Ádám van megyénkben. Százával, ezrével van­nak bányászok, üzemi munkások, mezőgazdasági dolgozók, akik szív­­vel-lélekkel versenyeznek és egyre emelik teljesítményeiket. Pártszervezeteinkre vár az a fel­­adat, hogy minden területen mé­lyítsék el a k°ngresszusi verseny jelentőségét, irányítsák állandó, meggyőző, konkrét politikai mun­kával és leplezzék le az ellenséget, amely a kongresszusi verseny győ­­zelmét akadályozni akarja. Szívlel­­jük meg Kovács István elvtárs sza­vait, hogy „a baranyamegyei dol­­gozók ne hagyják magukat, ha­­nem kövessenek el mindent és ha napról­ napra harci kérdésnek te­szik a zászló elnyerését, ha meg­­fogadják Rákosi elvtárs útmutatá­sát, akkor munkájukat siker koro­názza és elnyerhetik a Központi Vezetőség zászlaját.“ Most, a Megyei Pártértekezlet után, az ott hallottak és az ott ta­­nultak alapján városban és faluban egyaránt meg kell javulni a mun­kának, hogy győzelmekkel ünne­pelhessük népünk és országunk életében sorsdöntő jelentőségű Pártkongresszust. Termelőszövetke­­zeti dolgozó parasztjainkat hassa át az a tudat, hogy a kongresszusi vállalások teljesítésével saját csői p°rtjukat erősítik. A szocializmus építését viszik előre nagy léptek­kel akkor is, amikor alapos felvi­lágosító munkával mind több egyé­­ni gazdálkodót vonnak be a cso­­portba és akkor is, amikor például a mágocsi, vagy a nagydobszai ter­melőszövetkezet számos új épüle­tet, ólakat, modern istállókat épít kongresszusi vállalásában. Egyéni dolgozó parasztjaink pedig a be­gyűjtés teljesítésénél tegyék fel maguknak úgy a kérdést, mint aho­­gyan azt Kollár Ilona bezedeki le­­velezőnk írja, amikor beszámol ar­ról, milyen nagy lendületet vett községükben a begyűjtés: „Hidd lássák meg Budapesten az üzemek dolgozói, hadd lássák majd meg « Pártkongresszuson Rákosi elvtá­­­sék, hogy Bezedek község d°lgozó parasztjaira lehet számítani c. bé­­keharcban!“ Bányáinkban, üzemeinkben a kongresszusi verseny kiszélesítése mellett most már is arra töreked­jenek, arra hívják fel lépten-nyo­­mon a dolgozók figyelmét, hogy a kongresszusi vállalásokat maradék­,­talanul teljesítsék is. Ennek érde­kében­ biztosítsák minden aknán, ralidén üzemrészben a verseny szé­leskörű nyilvánosságát Faliújságo­­kon, versenytáblákon, villámokon keresztül állandóan tájékoztassák a dolgozókat vállalásuk teljesítésé­­nek állásáról. Műszaki vezetőink rendszeresen értékeljék ki a verseny állását. A versenyben felszínre ke­­rülő új, hasznos módszereket min­den egyes dolgozóval ismertessék meg. Mindez egészítse ki, segítse part­­szervezeteink, népnevelőink felvil­­ágosító munkáját. Ahol eddig ne­­hézségbe ütközött a verseny nyil­vánossá tétele, vagy éppenséggel nem is fordítottak erre gondot — ott szívleljék meg a következő jo­ példát: Komlón, a kökönyösi épít­kezésen mindenki ismeri a kon­­gresszusi verseny állását. Tudják a brigádok, dolgozók egyénenként is mennyit ér a Pártnak adott szavuk, mennyit váltottak valóra már ed­dig kongresszusi vállalásukból, így történt meg az, hogy a Kobrin ifi brigád is megtudta: lemaradtak­­­ versenyben, elmaradnak vállalásuk mögött. Az ifi brigád önérzetére, kommunista becsületére hallgatva ottmaradt a napi munka befejezé­se után, hogy lemaradását minden körülmények között behozza. Dolgozó népünk a kongresszusi vállalások teljesítésével győzelem­­re viszi a békeharc egyik igen fontos szakaszát. Ennek a győze­lemnek a legszebb jelvénye a kon­­gresszusi zászló. Elmúlhatatlan di­­csőséget jelent annak az üzemnek, amelyik megszerzi. Csak az az üzem szerezheti meg azonban ezt a zászlót, ahol minden d°lgozó, min­­den brigád, minden üzemrész ver­senyez, küzd és harcol érte. A kon­gresszusi verseny vörös zászlója nem elérhetetlen messzeségben lo­bog, hanem jó munkával elérhető, rajta hát, induljon harcba minden dolgozó, minden brigád, üzemrész és üzem a kongresszusi zászlóért! A mecseki bányákban a bálon osztják ki a sztahanovista okleveleket és jelvényeket A MESZMART-aknák kongresszusi versenyében Pécsbányatelep megelőzte J­osont A bánya és energiaügyi miniszté­rium tájékoztatója szerint a bánya­­üzemekben ezen a héten osztják ki a szakszervezeti napokon a sztaha­novista okleveleket és jelvényeket. A tatabányai szénbányáknál 28 dolgozó k­ap a széntermelésben elért jó eredményért eztrahanovista okleve­let, öt sztahanovista vájárt sztaha­novista jelvénnyel tüntetnek ki. A MESZHART bányában 15 dolgo­zó kap termelési eredményei alap­ján sztahanovista oklevelet, négy bányász pedig sztahanovista jel­vényt. Komlón szintén , jelentős­­ számú bányász kap sztahanovista oklevelet és jelvényt. A MESZHART bánya szabolcsi üzeménél többek között : Bozóki Emerencia szállító csillés kap szta­hanovista oklevelet. Egy éve dolgo­zik a pécsi bányaüzemben és azóta példamutatóan élenjár a termelés­ben. Mint pártonkívüli, az üzemi MNDSZ vezetőségének tagja és jó népnevelő munkát végez. Mind a szénszállításnál, mind pedig a fent­­tartási munkáknál példamutatóan tel­jesíti munkáját Berest Ádám csapata 260 százalékot teljesített A MESZHART-aknák között Pécs­ faanyatelep termelése emelkedett a leg­szebben és így négytized százalékkal elhagyta az eddig élenjáró kerületet. Az aknák kongresszusi versenyének állása a következőképpen alakult a keddi napon: Pécs VL kerület 100,3 százalék Vasasi kérősét 100,4 százalék Szabolcsi kerület 98,1 százalék PÉCSBÁNYATELEPEN a csapatok közti munkaversenyben változatlanul Bernit Ádám csapata áll az élen, mert a keddi műszakon is 260 százalékra teljesítette tervelőirányzatát. Szép eredményt ért el Halbich Adolf fes­­tési csapata, mert csak 4 százalékkal maradt el a Berek csapat teljesítmé­nyétől. Tervét 256 százalékra teljesí­tette a lelkes csapat a keddi műsza­kon. Egyéni versenyben Ébert János i­ár tartja az elsőséget 160 százalé­ig teljesítésével. Második helyen áll Hack János (2) segédvásár, aki 156 százalékra teljesítette normáját a 30.1 műszakon. VASASON Herr Károly bányakör­­lete érte el a legszebb teljesítményt, ett 169 százalékban teljesítette napi ívelőirányzatát. Kulcsár Vince kör­lete 134,6, Gradwohl István körlete 122.3 százalékot teljesített a keddi napon. A csapatok versenyállásában is változás történt a keddi műszakon. Első helyre került Balázs Pál fejtése, 243 százalékos tervteljesítésével, Wé­ber Bálint 240 százalékot, Sára Ádám 183 százalékot, Raub Bálint csapata 157,5, százalékot, Bocz János (9) fej­tési csapata 155 százalékot ért el. SZABOLCS kerületben a kevettek között Kolb Vilmos körlete teljesítette legjobban a tervét. A körlet lelkes dol­­gozói 235,5 százalékra teljesítették Úgy érzem, hogy kötelességem, mint öntudatos kommunistának, mint az István-aknai 18-as csapat vezető­jének e pár sort megírni. Munkacsapa­tom az MDP II. Kongresszusa tiszte­letére 10 százalékos munkafelajánlást tett. Amikor a felajánlásunk után hazafelé mentem, újra átgondoltam azt, hogy­ mit jelent a mi munkacsa­patunk egészének a felajánlása. Ma­gam előtt láttam a kórházainkat, az iskoláinkat, dolgozó népünk lakásait, és boldogság töltött el, hogy gyára­inknak a felajánlásunkkal is több sze­net tudunk adni. Gyermekeink, akik az iskolába járnak, melegedhetnek, a gyárak és az üzemek is több szenet kapnak, így többest tudnak termelni. Válaszunk volt egyben a felaján­lásunk a feszült nemzetközi helyzet­ben az imperialistáknak, akik egy újabb háború kirobbantásán, fáradoz­ó Kólyi Árpád termelőszövetkezet tagsága, miután alaposan megvitatták a minisztertanács határozatát az ál­lattenyésztés és takarmánytermesztés fejlesztéséről elhatározták, hogy a szövetkezeten belül versenyben dol­goznak a határozatban lefektetett fel­adatok túlteljesítéséért és egyben ver­senyre hívják Baranya megye összes önálló termelőszövetkezeteit és ter­melőcsoportjait. A határozatban foglaltak teljesíté­se, illetve túlteljesítése —­ írják vál­lalásukban­­— hazafias kötelesség, de még nagyobb dicsőség most, amikor Pártunk 11. Kongresszusának tisztele­tére indíthatjuk el a nemes célért ver­senyünket. Ezért vállaljuk: 1. Szarvasmarha tenyésztésünkben 1951. évben a 100 tehénenkénti borja­­zási arányt 72-re, 1952. évben 74-re emeljük fel, vagyig minden 100 tehén után 72, illetve 74 darab egészséges, tenyésztésre alkalmas borjút neve­lünk. 2. Az évi tejhozamot a zsírszázalék állandó növelése­ mellett tehenenként ebben az évben 3000, 1952. évben 3.200 literre emeljük fel. 3. Vállaljuk, hogy minden állatte­nyésztési ágazatban bevezetjük az körletük tervelőirányzatát. A csapat­versenyben ismét a Szlavek-fejtés ke­rült az élre, mert 290 százalékot ért el. Forál Jakab fejtési csapata 252, Puskás József csapata 250, Joó János (1) fejtése 224,4, Varró Lajos csapata 222,9 százalékra teljesítette ter­velő irányzatát a keddi műszakon­­nak. Hogy még méltóbb választ ad­junk az ellenség aljas uszításaira, a Tito-banda provokációira, elhatároz­tam, hogy beszélni fogok a csapa­tommal és újabb fela­jánlásokat te­szünk. Alig vártam, hogy másnap műszakra menjek. Elbeszélgettem a bányásztársaimmal és közösen elhatá­roztuk, hogy újabb 10 százalékot ajánlunk fel békénk megvédésére. Felajánlásunk megtörtént és most már 20 százalékos lobbiem­eléssel ki­szörűjük majd Pártunk Kongresszusát. Én és­­ munkatársaim, úgy gondol­juk, hogy minden kommunistának és becsületes dolgozónak kötelessége a többtermelés. Ez kötelesség nagy Pár­tunkkal és népünkkel szemben, köte­lesség a többtermelés népünk szere­tett vezére, Rákosi elvtárssal szemben Vím­eili .Sándor vájár István-akna, egyedi takarmányozást. •­ Vállaljuk, hogy- s tenyésztésre szánt bikaborjúkat 5 hónapos kötbér 220 kilós sulival, ez üszöborjúkat 3-4 hónapos korban 160 kilós súlyban vá­lasztjuk le. 5. Vállaljuk, hogy hússertés te­nyésztésünkben anyakocánként 1951 évben 11 darab, 1952 évben 13 da­rab malacot nevelünk fel és 10 hetes korban 1951 évben 16 kilós, 1952 év­ben 18 kilós választási súlyban vá­lasztjuk le. 6. A mennyiség emelése mellett kü­lönös tekintettel leszünk a minőség fokozására is. Ezt az állattenyésztés keretein belül a szakszerű és a szük­ségseinek megfelelő takarmányozás­sal, a szakszerű gondozással érjük el. A takarmánytermesztés terén pedig fokozottabb mértékben karoljuk fel a pillangós virágú, .. azaz fehérjében gazdag takarmányok termesztését. 7. A megfelelő takarmányoázis biz­tosítása céljából a szántóföldi takar­­mánytermő területet 1951-ben 13 száá­zalékig, 1952-ben 15 százalékig emel­jük fel. Ezen kívül számosállatonkén­t már 1951-ben hat köbméter silót épí­tünk és minden évben megtöltjük siló takarmánnyal. Németh Sándor István­ aknai munkacsapata 20°/0-os többtermeléssel k­öszönti Pártunk Kongresszusai A bátya Árpád termelőszövetkezet állattenyésztési és takarmány termelési versenyre hívja ki a menye összes termelőszövetkezeteit és csoportjait

Next