Dunántúli Napló, 1953. február (10. évfolyam, 27-49. szám)

1953-02-01 / 27. szám

2 WRPIO PARI ÉS PÁRTÉPÍTÉS « ■—■......................... ■■■■ — ............... "■ ■■ ■ — ■ A betvárdgyulai Győzelm tsz kommunistái hasznosítják harci tapasztalataikat a további munkákban is A belvárdgyulai Lenin és a Béke lenn előszövetkezeti csoportok novemberben a zárszámadás idején egyesültek. A Lenin tszcs-nek 260 hold területe volt, a Béke tszcs tagságának ennél is több: 308 hold. A nagyobb földterület jobban fizetett, például hatvan mázsával több volt a Béke tszívben a kukoricatermés. Szóba került többször is: ha egyesülnének a csoportok, nagyobb földterületen magasabb terméseredményt érhetnének el. A Béke tszcs tárjai azonban azt mondták: „Várjunk még legalább egy évig, aztán majd meglátjuk.“ Így vélekedőik még a kommunisták is. Szabó Gyula elvtárs pártvezetőségi tag maga is így beszélt: -„ Alig egy éve, hogy megalakult a Béke, még korai lenne az egyesülés. Ki tudja mit hozna ez a szövetkezőnek, meg azután, ha egyesülnénk, nem volna kivel versenyezni. Jobb így versenyezzünk csak tovább. Nem így látták jónak a Lenin tszcs tagjai, akik bizonygatták, hogy közös erővel sokkal többre képesek, mint külön-küllön. A Béke tszcs tagjai jobb helyzetben voltak, nem volt hit a férfi erőben. A Lenin tszcs-ben viszont kilenc családban nem volt férfi. A munkaerőt úgy pótolták, hogy orrvezettebben dolgoztak, mint a Béke csoport tagjai. így volt ez a féskaszálásnál is, amikor a Béke-rapportnál bandában végezték a munkát, Doszpod György elvtár®, a Lenin tszcs párttitkára tizedmagával ment a rétre kaszálni. Ugyanazt a munkát végezték, mint túl amazok. Doszpod elvtárs látta, hogy lemaradnak, mert csak tizen vannak. Miután megebédeltek, kimérte saját területét, amit aznap el akart végezni. A többiek kérték titkárukat, hogy nekik is mérje ki a területet. Aztán megindult a munka. Másfél nap alatt közel 30 hold füvet lekaszáltak. A két termelőszövetkezeti csoport komm írni®nái, dolgozói így vetélkedtek egymással. A versenyt eredmény kísérte mindkét részről. Mégsem lett belőle egyesülés, özv. Király Sándorné és a Sziksza család tagjai, de mások is azzal érveltek az egyesülés ellen hogy a Lenin tszcs-nek kevés a takarmánya. Mások hozzátették: „Ha elosztjuk a 60 mázsa kukorica többlettermésünket magunk között, akikor szó lehet az egyesülésről.“ Ezt már nem hallgatták el szótlanul a Béke tszcs kommunistái. Szabó Gyula elvtárs, Szabó Józsefivéd elvtársnő, Keresztes István pártonkívüli így válaszoltak: „Szeretitek-e az állatokat? Kára vagy haszna lenne az országnak abból, ha elhullanának az állatok?“ Erre aztán elecsendesedtek a hangoskodók, de néhány nap múlva újra elkezdték ... Doszpod György elvtárs, a Lenin tszes pántlikája nyitott szemmel járt, kelt. Meglátta a két csoport eredményeit, hibáit. Arra is gondolt, hogy nehéz gazdálkodni, ha a két csoport állatállománya nyolc különböző helyen van. Szóbahozta ezt a kommunistáknak és értettek a szóból a Béke tszcs pártonkívüli dolgozói is. Király Sándorné csapatvezető, Bognár Gyuláné egyre jobban kiálltak a kommunisták oldalán, ezt tették a többiek is. Kátai János tagjelölt is erről beszélt a szövetkezeti tagok között. Doszpod elvtárs pedig felkereste a Béke tszcs elnökével Palotai elvtársat. — Te jól gazdálkodsz Palotai elvtárs, de mégis látnod kell, luny külün-külön ti is, mi is gyengék vagyunk. Ilyen körülmények között gondolni se lehet komolyabb építkezésre. Pedig erre is nagy szükség lenne, hiszen egyre szaporodunk. Ott van Brozovácz András, Tankovics István meg a többiek, akik az ősszel léptek a csoportba. Aztán a Táncsics I. típusú tszcs-ből is mindig többen kerülnek közelebb a hármas típusú tszcs-hez. Mi úgy látnánk helyesnek, ha közös útra lépnénk. Gondolkozzatok, rájöttök, hogy jobb lesz. A sok beszéd nem volt hiábavaló. A két csoport egyesült, az új belépőkkel együtt 646 hold lett a Győzelem tszcs területe. Nemhiába választották a Győzelem nevet. Sok harc árán sikerült győzniük. A két csoport egyesüléséért vívott harcban erősödött, izmosodott mindkét pártszervezet. Még nem választották meg a közös pártszervezet vezetőségét, de már beszéltek róla. Mindkét pártszervezet vezetősége sok tapasztalatot szerzett a vezetés,, a tömegek közti munkában. Látták: ha előbb mozgósítják a tagságot, a népnevelőket, akkor sokkal előbb célt értek volna. A Győzelem tszcs minden tagja ma már azt mondja: „a mi szövetkezetünk.“ Ha szóba kerül, hogy mit végeztek, elmondják, hogy teljesítették az őszivetés tervet. 37 hold ősziárpát keresztsorosan vetettek el. Ugyancsak a fejlett szovjet agrotechnikai eljárást alkalmazták az őszibúzánál, amelynek felét szintén keresztsorosan vetették el A silózási tervet január első napjaiban 100 százalékra teljesítették. Jól gondozzák állatállományukat. Egyetlen állatuk sem hullott el. Most bővítik az istállókat és a jelenlegi nyolc helyről öt istállóba vonják öszsze az állatállományt. Az abrakot úgy osztották be, hogy számítanak a tavaszi munkák kezdetére, amikor jobban kell abrak ölni. Tizenkét kocsi hordja a szántóföldekre a trágyát, visszafelé pedig kocsira rakják a kukoricaszárat, melyet nem szállítottak be időben. Ezt is felhasználják takarmánynak, szecskát vágnak belőle. Munka végez! év© a kocsikat megtisztíva a sártól, fedél alá rakják. A tavaszi vetőmagot már kiszelektálták s az a raktárban készen áll a vetés idejére. A tavaszi vetést keresztsorosan végzik, a kukoricát pedig négyzetesen fogják elvetni. A pártszervezet előtt most az a feladat áll, hogy helyesen ossza el a kommunistákat a munkacsapatokban és brigádokban. Nagy feladat áll a Győzelem tszcs tagsága előtt is s ezt a feladatot csak abban az esetben tudják jól megoldani, ha a pártszervezet mind n egyes kommunistát és népnevelőt aktivizál. Feladat még az is, hogy példamutatásukkal , a növénytermesztésben, állattenyésztésben kifejtett jó munkájukkal példát mutassanak a Táncsics I. típusú tszcs tagjainak, hogy ők is rálépjenek a fejlettebb módszerekkel dolgozó szövetkezeti gazdálkodás útjára. Miért nem sikerül Versenden a békegyűlés? A jó békegyűlés jó előkészítő munkával kezdődik Versendről azonban nem hihet azt mostani, hogy ott a békegyűlést jól előkészítették. A hangszóró közvetítését a dolgozó parasztok a „nagy szél” miatt nem hallották meg, külön- külön pedig mm értesítették őket. A dolgozó parasztok legnagyobb része még csak nem is tudott a békegyűlésről. Hibát követett el Nagy Sándorné elvtársnő, a megyei békebizottság titkára is. Nagy elvtársnő megígérte, hogy a békegyűlésre ki fog menni, de nem tartotta be ígéretét, s a versendiek hiába váltak. Nagy elvtársnő tavasz óta tudja már, hogy a versendi békeharcosok leváltották Keleti Kálmán volt békefelelőst, mert nem törődött a falu békemozgalmának fejlődésével. De mégsem segített a versendieknek abban, hogy új békefellést válasszanak, sőt a népek békekongresszusa határozataival foglalkozó január 3-i kiadású „Békeharcos’‘-t továbbra is Keleti Kálmán aiap küldte ki. Keleti Kálmán a „Békeharcos’ -t nem adta tovább hanem magánál tartotta, a versendi békeharcosok kezében pedig nincs agitációs anyag. A következő „Békeharcos’ is nagy segítséget jelenthetett volna a versendi békeharcosoknak, de a megyei békeiroda azt estije 28-án, 29-én adta le. A versendi békeharcosok okultak a hibákból és azonnal hozzáláttak a kijavításukhoz. A szerda esti gyűlésen, mivel többnyire népnevelők vettek részt, feltérképezték az utcákat és pontosan meghatározták, ki melyik utcában vagy utcarészlegben tartja meg majd a békekisgyűléseket A versendi békeharcosok elhatározták, hogy a békegyűlések utáni utcai békebizottságokat is választanak. CIFRA HÁZ/-ÁLDÁS A múltnap történt Magyarürgén. Aki nem hiszi, az ** nézzen utána. Elmúlt a délban és Magyarürgén becsteledett, ez különben országos jelenség. A házak tövében egy jól táiplált sok zamakót meg miegyebet látott férfiú trappéit. Bal karjára testes kosárnak a füle feszült, jobb hóna alatt pedig göngyölegbe gyűrt ruhát szorongatott. Különös este ígérkezett Magyarürgén. A leghűségesebb, a leghiggadtabb kutyák is odahagyták őrhelyüket, egy vakkantást sem érdemesítették többé a hada*, hanem ehelyett nyomába szegődtek az előbb említett férfiúnak orrukat magasra emelve poroszkáltak, majd galoppoztak a városi ruhás járókelő mögött. Az alig győzte már szusszal, mert miradoncalan hátrafordult, hogy emigyen rivallson a kutyafarkára: — Hordjátok el magatokat, rusnya dögök! Kutyáknál is kutyábbak!— míg ez és ezeknél százszorta cifrább szavakat morzsolgatott ajkai között, addig te jobban a hóna alá szorította a ruhacsomót és keze fejével buzgón takargatta el a ruhával fedett kosárból kibukkanó őhegymánokat. Jól megnézte a házakat és fájó szívvel lépdelt minc’egyiktől tovább. Némelyiknél azonban megállapodott. Egy kiesé kiniszuszogta magát, majd gyorsan beugrott a kertkapun és kivülhagyta a kutyákat. A háziakba vmgy dicsértedétke! lépett be. Válasz* M sem voltv., előhúzta hóna alól a reverendát és á.Vedlett azzá aki volt pappá. Ahol leültették, ott leült, ahol nem ültették le, ott állva maradt, de mindenütt elkezdte a mondókáját: — Haj, haj ... Szegény az eklézsia nem öltünk az idén disznót, pedig de jó is „ jóféle sonka meg kolbász Magam ia szeretem szívesen megettém. — Ahol már megunták a sok célzást és adtak néki valamit a felfüstölt holmiból, ott gyorsan befejezte a beszélgetést. A kolbászt disznósajtot belegyömöszölte a kosárba, besztent©lte a házat és csókra nyújtotta a gyorsan előhúzott feszületet, majd maga teómára fohászkodott. De hiába volt minden buzgalma, mert a kutyák csak utárták odakint, így ment ez jóideig csakhogy közben egy pár pohár borocska, i® akadt, ha nem is a kosárba, de a saját torkába. Így történt azután, hogy a kutyák is — ha követni akarták, — kénytelenek voltak egyet jobbra, egyet meg balra és csak azután előre lépni. A tisztelendő atya egyre bizonytalanabb lett a házi áldásban is. Gyorsan eltette a disznóságot, hamar elhadarta az áldást, egy-kettőre kihúzta a feszületet és már ment is tovább. Csakhogy mi történt a végén? Ott te elmondta már a szentelést, ájtatos képpel előhúzta a feszületet és a házigazda szája elé tette. Azonban csak hitte, hogy ez így van, mert a magyarürgei bor hevületében egy szép szál kolbászt húzott ki a kosárból. A gazda egy darabig nézte, de azután csak beleharapott. — Látod asszony, így kell csinálni — mondta — Lyen fokhagymáson szeretem. Az asszony te megkóstolta és így a tisztelendő csak azt vehette észre, hogy jóformán az ujja maradt meg. Nagy tüzet is csinált, elmondta a háziakat mindennek, szentségitörőnek meg egyéb ilyen aprószentnek. Kereste a megszentelt munkaeszközét. A háziak is megmérgesedtek és miután látták, hogy a pap valóságos mozgó hús és tejkereskedelmi, visszavették, amit adtak. Erre az atya leszedte a házról és talul a szenteltvizet és kitámolygott az ajtón. Odakint is folytatta okozódásait, minduntalan megmegállt és a figyelmesen hallgató kutyáknak elmesélte az esetet, hogyan ették meg a pogányok a kegy.’iért és hogyan szedték vissza a disznóölés mannáját. Most már minduntalan megbotlott. Ha nincs ott egy nagy komondor, hát es te esik, de így sem kerülte el a sorsát mert orra bukott és a kosara elgurult. ,A kutyák szorgalmának sem maradt el a jutalma, annyi jófélét ettek, hogy még harmadnap sem fogadták el a csontot Viszont azt mrg kell adni, hogy azóta sincs a faluban hűségesebb hív© a papnak náluknál. «w* PWB»r»nf A bányász szakszervezet feladatai a vállaások teljesítése érdekében A szocialista munkaverseny nem Irodai ügy — tanítja Sztálin elvtárs — hanem a dolgozók milióinak forrademi önkritikája. [A Jégre, nem egy helyen azt lá‘*-'-*• juk, hogy üzemi bizottságaink és műszaki vezetőink, a dolgozók megkérdezése nélkül teszik meg a vállalásaikat, így törtárat például I"ván-atennán is, ahol 35 vállalást vicevan kellett adni hogy az UB beszélje meg a dolgozókkal. A szocialista munkaverseny ma már minden dolgozó ügye. Egyetlen vezetőnek sem 40 jogában, hogy önkényesen a dolgozók megkérdezése nélkül hozzátegyen, vagy elvegyen, többet, vagy kevesebbet vállaljon, mint amire a dolgozók önként vállalkoztak. A szakszervezeti és műszaki vezetők feladata, hogy helyes irányba terelik a dolgozók alkotó kezdeményezését, jelöljék ki a reálisan megvalósítható célokat és megvitassák a dolgozókkal — hogyan lehet a feladatokat megoldani. Pártunk Központi Vezetősége rámutatott arra, hogy a dolgozók joggal követelik meg vezetőiktől munkájuk elvégzéséhez szüksége® feltételek maradéktalan teljesítését. Hogyan van esz, biztosítva a pécsi bányáknál? Bányász dolgozóink legnagyobb részénél a lelkesedés, a lendület megvan. Azonban ezt a lelkeedést, lendületet üzemi bizottságaink nem tudják úgy irányítani, segíteni, fejleszteni, hogy a szocialista munkaverseény emeője, lendítőereje legyen. A másik hiba, hogy dolgozónkkal nem tudatosítjuk politikai nevelő munkával, hogy a szocialista munkaverseny a tervek teljesítésének, túlteljesítésének legfőbb eszköze. Ez a fő oka annak hogy példáulsivár-aknán a Rózsa-csapat több napon keresztül nem tudja tervelőirányzatát teljesíteni, bár itt a műszakiak is komoly hibát követtek el. A csapat előirányzata 140 csille a faanyag munkahelyre való előzetes beszállítása mellett. A felső kijárat és a légvágat elhanyagolása miatt a fát néhány napon keresztül alulról kellett, beszállítani és emiatt a faanyag egy részét a termelő műszaknak kellett a munkahelyre sztárítani, ami néhány órás termelési kiesést jelentett. Ez 30—40 csille szenet tesz ki. Ha az UB ezt a kérdést előzetesen megbeszélte volna, mind a termelő csapattal, mind a kiszolgáló csapattal, megértette volna, hogy a fennálló nehézségeket bizonyos átcsoportosítással, a műszakiakkal karöltve, gyorsan ki lehetett volna javítani úgy, hogy 2—300 csille szénnel nem károsodott volna meg népgazdaságunk. Dolgozóink versenylendülete és a termelési eredmények között lévő különbség másik oka, hogy sok üzemben a műszaki értelmiség nem biztosítja megfelelően a versenyben vállalt feladatok teljesítéséhez szükséges feltétleket, így például a hidasi üzemben — ahol egyébként komoly lemaradás van a terv teljesítésében (58,5 százalék) a január havi munkaversenyben 388 fő tett felajánlást 100 tonna szénmnek terven felül való kitermelésére és 53 folyóméter feltárásra. Január 15-ig egyetlen egy műszaki sem tett vállalást a műszaki előfeltételek biztosítására. Nincs párosversenyben az egyik körlet, vagy bányarész a másik körlettel, vagy bányarésszel, holott a déli bányaterv teljes kése 98—99 százalékon áll, amíg az északi rész alatta maradt Ez a bányarész nem adta át ,a tapasztalatait az északi bányarésztek, nem hívta ki versenyre a déli bánya vezetősége az északi bányarész vezetőjét. Ezek mind olyan hiáyosságok, amelyeket feltétlenül ki kell küszöbölni versenyszervező arankánkból. . .Visszak:értelmiségünk nem egy esetben adta már tanújelét nagyszerű képességeinek. Több esetben kivívta magának a párt, személyesen Rákosi elvtárs és a kormány megbecsülését, így augusztus 20, a bányásznap tiszteletére folyó munkaversenyben kimagasló eredmények születtek. Ezeken a kimagasló műszakokon úgy ment minden mint a jól olajozott gép. Ezeknek a napoknak a titka, hogy a műszaki vezetők alaposan felkészültek. Miért nem készülnek fel most te bányáink műszaki vezetői, a mérnökök, bányamesterek, aknászok, lőmesterek ugyanígy a versenyre? A felelet egyszerű és kézenfekvő, mert mi, szakszervezeti funkcionáriusok, nem gondoltuk át eléggé pártunk Központi Vezetőségének útmutatásait, amelyek megkövetelik a műszaki értelmiség fokozottabb bevonását a munkaversenybe. Különösen nálunk bányászoknál áll fenn az: ahelyett, hogy a műszaki értelmiség© meggyőznénk arról, milyen szerepe és feladata van a munkaversenyben csak bíráljuk a műszakiakat, de nem segítünk nekik a hibák kijavításában. Ez már odáig fajul, hogy az ellenségnek több helyen sikerül műszak-ellenes hangulatot szítani a dolgozók között, mint például Hidasonte, ahol minden nehézségért a míszakiakat okolják. Dariuni, a szakszervezetekre bízta a munkaverseny szervezését, a Sztahanov-m mozgalom fejlesztését, úgyszóval a munkaverseny gazdájává tette a szakszervezetet. Azonban, hogy ez így van, azt minden üzemünkről nem mondhatjuk el. Bár vannak eredmények ezen a téren, különösen a havi verseny bevezetése óta, például Petőfi-aknán, ahol a bizalmi-usebkönyvet rendszeresítette az UB. A felajánlásoknál az UB a bizalmisak és műszakiak munkájára támaszkodik, rendszeresen megtartják a bizalmi értekezleteket, ahol megbeszél közösen a műszakiakkal, a csapatvezetőkkel a feladatokat és közös erőfeszítéseket tesznek a hibák kijavítására, tapasztalatcseréket rendszeresítenek, a műszakiakkal közösen teszik meg a felajánlásaikat. Döntően fontos ez a kérdés különösen most, amikor a havi munkaverseny bevezetésének értékelésénél édesen vetődnek fel ezek a hiányosságok. A területi bizottság is beleesett abba a hibába hogy megelégedett a tervezet alapján meghatározott értekezletek megtartásával és tovább nlra törődve a verseny szervezésével azt hitte, hogy a dolog megy magától és elhanyagolta az ellenőrzést. Ennek tudható be, hogy a felajánlások csaknem a hónap közepén történtek meg. Nem tettünk intézkedéseket, hogy a hibákat menet közben kijavítsuk, nem kértük a párt segítségét, rém figyelmeztettük a minisztériumot időben, hogy a tervfelbontás későn történt meg. Nem vettük észre, hogy a havi munkaverseny lényegét nem értették meg bizalmóink, JE- ink és a műszaki értelmiség egy része sem. Nem ellenőriztük az idevonatkozó határozatok végrehajtását következetesen. Nem következő**még be a kívánt fordulat, amely a határozat célja, hogy kiküszöböljük a munkaverseny bürokratikus kinövéseit, szüntessük meg a munkaversenyben megmutatkozó általános é® ivem konkrét értékelhető vállalásokat. Nem használtuk fel az agitáció minden eszközét a munkaverseny népszerűsítése érdekében. Különösen fennáll ez a kultúragitáció terén. ’— Kultúrcsoportjaink egyetlen egy esetben sem adtak műsort üzemeinkben, hogy népszerűsítsék a termelésben élenjárókat, a felajánlások teljesítőit, bírálják a lemaradókat Pedig lett volna csoportjainknak feladatuk a dicséret és bírálat terén is. Dicséret illeti a Szlavek-csapatot, amely felajánlását 27*'.g 117 százalékra teljesítette, de ugyanígy Ney Ferenc csapatát is, amely 102.1 százaékra teljesítette múlt havi tervét. Jól kapcsolódott be a havi munkaversenybe a Komlói Aknamélyítő Vállalat Arania-aknai üzeme amely 30-ig 109.7 százalékra teljesítette tervét. Kimagasló eredményt ért el az Aknamélyítőknél a Molnár István DISZ-brigád, a szászvári üzem, ahol a pártszervezet a népnevelőkön keresztül nagy segítséget adott a szakszervezet versenyszervező munkájához; 26-ig 104,4 százalékos tervteljesítést ért el. Feladatunk, hogy az első hónap tapasztalatai felhasználásával, a fennálló hibákat kijavítva gyökeres fordulatot érjünk el versenyszervező munkánkban, a határozat pontról* pontra való megvalósításával szüntessük meg a verseny bürokratikus kinövéseit, tartsuk meg a szoros kapcsolatot a műszaki értelmiséggel . Vonjuk be fokozottabban a versenyszervezésbe és ellenőrzésbe a bizalmiakat, a népnevelőket. Kérjük minden esetben a pártszervezetek segítségét. Biztosítsuk a reszortbizottságok bevonásával a munkaverseny nyilvántartását és nyilvánosságát, s felajánlások válogatásnélküli gyűjtögetése helyett biztosítsuk a kétoldalú versenyszerződések megkötését, harcoljunk következetesen a vállalt kötelezettségek teljesítéséért. A helyes ellenőrzés megszervezése tehát szakszervezetünk versenyszervező munkájának legfontosabb feladata. A havi munkaversenyre való áttérésnek azért van óriási jelentősége, mirt ennek a módszernek gyik fol--követőbb követelménye a rendszeres és tömegméretű ellenőrzés. Ennek segítségével fel tudjuk számolni az „objektív" nehézségekre való hivatkozást. Mert a leggyakoribb eset, hogy a vállalás nemtől jó* /‘tjénél erre hivatkoznak. Hészen bizonyos, mint ahogy a nógrádi és komáromi példa f* ramtatja, hogy a munkaversenynek ez a formája és megfelelő áttanulmányozása a meglévő hibák kilküszöbölése után nagy lépéssel viszi előre a munkaversenyt. Bozich István SZMT tér. híz. elnök.