Dunántúli Napló, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)
1954-04-01 / 77. szám
XI. ÉVFOLYAM, 77. SZÁM ARA 50 FILLÉR VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLTETEK!-------------------------------------------------------------------------^ A MAI SZÁMBAN: A termelőszövetkezetek dolgozói március 27-i országot tanácskozásának felhívása (2. o.) — A Szovjetunió képviselője a Biztonsági Tanácsban síkraszállt, hogy igazságosan rendezzék az Izrael és Egyiptom közötti viszályt (2. o.) — Hatalmas sikerrel vendégszerepelt Pécsett a Szovjetunió Állami Népi Táncegyüttese (3. o.) — értelmiségi találkozó Szigetváron (3. o.) — Építkezzünk olcsóbban, jobban, gyorsabban (4. o.)________________________________________________________________| AZ MDP BARANYA MEGYEI PÁRTBIZOTTS ÁGÁNAK LAPJAI CSÜTÖRTÖK, 1934 ÁPRILIS 1 Gépállomásainkon az ország szeme! Amikor végetszakadt a hosszan isfeledkezett télnek és felszáradtak a baranyai földek — úgy indult a tavaszi falasművelésnek minden gépállomási traktoros, szerelő és agrorémus, párttitkár és igazgató, hogy most az egyszer megmutatják, mit adnak! Elbizakodott hirtelenkedés telt ez a nagy nekigyűrkőzés? Nem, egyáltalán nem! "Népköztársaságunk kormánya rendezte és olyan jól rendezte a trakonusok fizetését, hogy kétszeresen érdemesebb gyorsabb és becsülettebb munkát végezni, mint az ősztel. Pártunk felhívására tucatjával öltek le Pestről a patronáló brigádok és az ipari munkásokkal megerősített szerelők úgy rendbeszedték a f offhereket, amilyen gépjavításra nem a legöregebb traktorosok sem elékeznek. Felemelt fizetés, kijavított gépek! Jogosan elvárhatta minden termelőszövetkezet, az igával nem rendelkező parasztok ezei, hogy a négyszáznegyven erőgép egy hónap alatt ...megeszik az ősszel pontatlanul maradt több tízezer holtat és március végére már el is fejtik a tavaszi gabonák vetését, a kukorica, krumpli, a cukorrépa veőágyainak elkészítését Szégyenlennk de így van, a gépállomások avaszi tervüknek még a negyedét alig teljesítették és most, április 1eő napjaiban is azon fő a fejünk - vájjon mikorra kerül földbe minén tavaszbúza takarmánykeverék s pillangós növény? Hogy fogjunk hozzá a traktoros eljesítménye növeléséhez? Először biztosítsuk minden traktor éjszakai műszakját. A pécsváradi gépállomás huszonhárom Hoffhere köüt a keddre virradó éjtszakán alig-hat dolgozott, azok is javarészt ál kettőkor már abbahagyták a lankát. A többi tizenöt-tizenhatért vesztegelt, mert a dunyha alatt melegebb, mert legtöbbjüknek csak gy lámpát szereltek — nem látják zekét. Valóban ez az igazi oka? Koránt- Bin! Pécs váradan is és a többi hévén is, ha hibás is a világítás, az éjszakai tétlenség a vezetők kényhaszereteté-ől és rá erős hangulatáól ered. „Tíz nap alatt végzünk n em tudjuk mit csinálunk azután“ - adott hangot ennek a pécsváradi iagronómus A kényelem, a keveebb munka felé mindig szívesebben úzódtak az embereik és nem is volt it az öt brigád tíz vezetője és terelője, tizenöt agronómusa közül ,nki sem az éjtszakai műszakosok- 41 Erre Nagypallon — miután senki sem mutatta meg előre — este is tízkor megállt három traktor —em tudták, hol folytassák a szánts! Senki nem mutatta meg nekik azt sem, hogy az eke fölé szereltnek viharlámpát, annak a fényéül is láthatja a traktoros az eketeket — előre világít az egy, megóvó fényszóró. Az éjtszaka kiesett vonc óráját nem pótolhatjuk, még a hármas sebességben szalad is appal a traktor. Itt az ideje, hogy z ellenőrzés megszigorításával, éjszaka szántó traktorosok különös tologatásával valamennyi gépnél még héten biztosítsuk az éjtszakai műsakot. A traktorok teljes kihasználásáak másik nagy akadálya: nem bizosítják a gépek részére a szükség területeket. Nagyon kevés géple mási traktoros tudja — főleg, fkik egyénieknek szántanak — hogy aznap, vagy éppen holnapután menik dűlőben, hol folytassa a talajunk áka! Termelőszövetkezeteknél ég hagyján, de az egyéni parcelláim megengedhetetlen a menetány terv nélküli munka. A traktora sokszor órák hosszat várhat, míg őkeTM! egy brigádvezető vagy egyrónámus és újabb munkát kap De a munkához más is kell, némák terület. Sok, igen sok üzemigag Ha megkérdezzük a gépálloási funkcionáriusokat, fél óráig pakkodnak egyfolyóban, megszokás nélkül a gázolajra. A siránkozás a gyengébb minőségű az úgynézett „P“-párlat, mint amivel többen dolgoztak. A traktorosok azon , nem az it“- párlat minőségére panaszkodnak, hanem azt kifogásolják felháborodva, hogy rendszeresen órákat, sokszor pedig napokat várnak télenül, mert nem látják el őket üzemanyaggal. A reménypusztai Új Élet termelőszövetkezetiben és a tésenyi határban napokig vesztegelt három traktor, mert a kövérmislenyi és az ócsárdi gépállomás igazgatója, Homnik és Csillag elvtársak nem szervezték meg jól az üzemanyagutánpótlást! Ha nincs területe, ha hiányzik az üzemanyag, áll, vesztegel a traktor. Ugyanígy hosszú órákat rabol el a kisebb -nagyobb hibák kijavítása is. Nem is annyira a hibák kijavításával, mint a szerelőrészlegre való várakozással múlik el az idő. A babarai termelőszövetkezetben szántó hólyi traktorok közül egy egész napon keresztül állt, mert a négy-öt kilométerre fekvő gépállomásról senki sem hozott ki egy ventilátorszíjat. A mohácsszigeti gépállomás körzetében pedig ugyancsak napokat vesztegelnek a traktorok, vagy csak fél erővel szántanak, mert a körzeti szerelő két-három napig nem talál ki hozzájuk. A késedelmességnek csak egy az orvossága: a lakott hely közelében lévő traktorokkal távbeszélőn keresztül tartsanak rendszeres összeköttetést, míg a távoli dűlőkben szántókat sűrűn és rendszeresen keressék fel a körzeti szerelők. A harkányi gépállomás már megtalálta a gyors javítás megoldását: vontatóval huzatost vándor-szerelőműhelyt készítettek, amely sorra járja a traktorokat és egy-két órán belül a helyszínen terem. A harkányi kezdeményezés életrevaló, előremutató dolog. A meghibásodásból eredő időveszteség csökkentésére saját körzetében valósítja meg minden gépállomás. Az éjszakai műszak, az üzemanyagutánpótlás, a gyors javítás az embereken, a gépállomás traktorosain, szerelőin múlik. És megyénk tizenhat gépállomása közül tizenhatban nem törődnek eléggé a munkásokkal, kezdeményezéseikkel. Sem a gépállomási pártszervezetek, sem a megyei MEDOSZ nem tett jóformán semmit még, hogy a traktorosok gombamódján szaporodó versenykihívásait nyilvántartsa, értékelje. A szocialista munkaverseny meghal, elsikkad a nemtörődöm pártszervezetek és gazdasági funkcionáriusok kezén. S a Gépállomások Megyei Igazgatóságán sem jobb a helyzet! Immár hetek óta tart a tavaszi kampány, de még egyetlen versenyértékelést sem küldetett ki Józsa elvtárs a gépállomásoknak. A versenyzászlók az irodákban porosodnak a versenyvállaló jegyzőkönyveikkel, kongresszusi emléklapokkal együtt." Szocialista munka verseny nélkül halott a vas, a gép, nyomorúságos csigatempó a tavaszi munkák haladása. Ki a földekre kommunisták! Pártszervezetek és szakszervezetek hagyjanak fel tehetetlenkedésükkel, élesszék, szítsák magasra a traktorosok kongresszusi versenyét! A traktorosok szeretette pártunk iránt kötelességérzete a falu népe felé hegyet mozgató erő: ha építenek rá, ha segítik kibontakozását, megsokszorozza a teljesítményeket a legelmaradottabb gépállomásokon, aegnehezebb minrókaviszonyok között is. Ma traktorosainkat figyeli az ország népe és amikor az üzemi munkás, a városok lakossága azt olvassa a „Szabad Nép"-ben, hogy a baranyamegyei gépállomások a gyengéit között is utolsók, felteszik magukban a kérdést: ha most, az első erőfeszítés, a tavaszi munkák idején így elmaradnak, bírják-e erővel, lélekzettel a mezőgazdasági termelés fellendítésének hátralévő éveiben? Elvtársak, traktorosok! Az idejében felszántott és bevetett holdak tízezreivel, a százszázalékos gépkihasználással mutassátok meg — végrehajtjátok páráink, kormányunk határozatát és a tavaszi munkák idején történő befejezésével megvetiték a baranyai mezőgazdaság felendítésének alapját. Április 3-ig az egész megyében fejezzük be a tavaszbúza vetését Felhívás a megye dolgozó parasztságához Gépállomások, termelőszövetkezetek dolgozói, egyénileg gazdálkodó parasztok! Falun most döntő jelentőségű munka van soron: a tavaszi szántás-vetés mielőbbi jó minőségben való elvégzése. A tavaszi gabonavetés egész megyénk, de az ország életében is döntő jelentőségű. Nagyrészt ettől függ jövő évi kenyerünk és jelentős mértékben az is, milyen mértékben tudjuk valóra váltani pártunk új politikáját, a kormány Programmját. A bányák és üzemek dolgozói teljesítik kötelességüket, a negyedévi tervet. Komlón, a fejtőkalapácsok üzemképtelensége miatt csákánnyal is túlteljesítik a bányászok terveiket. Ingyen ez példa a jó munkára megyénk dolgozó parasztsága előtt, mert elmaradtunk a tavaszbúza vetésével. Most van az ideje a vetésnek, most már nemcsak napok, de órák is számítanak, hogy bővebben vagy gyengébben fizet-e a föld. Az idő is megfelelő , lehet szántani, vetni. E nagyon fontos munka mielőbbi elvégzésében számít egész megyénk dolgozó népe a gépállomások dolgozóira, akik legtöbbet tehetnek, hogy a vetésben lévő elmaradást mielőbb pótoljuk. Az elmaradás fő oka, hogy alacsony a szántótraktorok teljesítménye. Ez azért van, mert rossz a munkaidő kihasználása, mert kevés gép dolgozik két műszakban. A gépállomások dolgozóitól azt várja az egész megye és az ország, ne késlekedjenek tovább, növeljék a naponta megszántott és elvetett holdak számát, használják ki jobban a munkaidőt, dolgozzanak minél több géppel két műszakban. Hasonló nagy feladatok várnak a termelőszövetkezetek tagjaira is. Igaz, számos helyen kevés a gépállomás segítsége, de mégis gyorsítani kell a szántást, vetést. A fogatok munkába állítása mind szántásra, mind vetésre, sokat jelenthet a tavaszi gabona mielőbbi elvetésében. Az egyénileg gazdálkodó parasztok, akik a kormány programmja után nagyobb biztonsággal, nagyobb termelési kedvvel dolgoznak, ne késlekedjenek. Az ország javát, a saját hasznukat szolgálják, ha mielőbb elvetik földjeikbe a tavaszbúzát. Ősszel számos dolgozó paraszt nem teljesítette őszi vetéstervét. Ezt az elmaradást is most kell pótolni tavaszbúzával. Ma április elsejét mutat a naptár, — a tavaszbúza vetési ideje régen lejárt. Tovább nem várakozhatunk, nem halogathatjuk amunkát. — legkésőbb április 3-ig el kell végezni a búzavetést, mert a további késés a megye dolgozóinak és az egész ország kárát jelenti. Mint minden nagy munkában, ahol lelkes példamutatásra, buzdításra van szükség, a tavaszbúza mielőbbi elvetésénél is mutassanak példát a kommunisták és a tanácsok tagjai. Kérjük megyénk élenjáró középparasztjait, akik értékes termelési tapasztalatokkal rendelkeznek, mozgósítsák gazdatársaikat a tavaszbúza azonnali elvetésére. A termelési bizottságok — amelyek ugyan fiatal szervek falvainkban, de máris nagy tekintélynek örvendenek — egyik legfontosabb feladata most e munka elvégzésére való mozgósítás, a tanácsadás. A tavaszbúza vetésének mielőbbi elvégzése erőpróbája a fiatal termelési bizottságoknak. Baranya dolgozó parasztsága, termelési bizottságok tagjai, agronómusok, traktorosok! Dolgozzatok a napokban úgy, hogy április 3-án, tudathassuk az egész megyével, az egész országgal: Baranya dolgozó parasztsága behozta lemaradását és befejezte a tavaszbúza vetését. AZ MDF A BARANYA MEGYEI TANÁCS BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA Tormás község dolgozó parasztsága az utolsó négyszögölig teljesítette tavaszi gabonavetés tervét Örömmel jelentem, hogy Tormás község dolgozó parasztsága az utolsó négyszögölig teljesítette tavaszi gabona vetéstervét. A termelési bizottság dűlőfelelősei már az olvadás után járták a határt, hol, melyik földbe vethetnek már a gazdák és szavukra egy dolgozó paraszt sem késlekedett. Szombat estig földbe került a tavaszbúza, a tavaszi árpa, a zab. A községi pártszervezet a vetési munkákban legigyekvőbb dolgozó parasztoknak már előzőleg kiosztotta a kongresszusi emléklapokat. Most, hogy Filótás József, Andók Mihály, Andok Ferenc, Torma Ferenc, Imrő József, ifj. Horváth István és Molnár József elsőknek végeztek a munkával, ráírjuk emléklapjukra, hogy „vállalását száz százalékig teljesítette." Községünk lakossága most a kukorica, a krumpli és a cukorrépa elvetésére készül. A termelési bizottság segítségével ezzel is időben végzünk. STEFER JÓZSEF tanácselnök. „Tartalékterületen 113 hold tavaszbúzát vetettünk“ Két évvel ezelőtt még unottan dolgoztak a királyegyházai dolgozó parasztok. A 987 hold tartalékföldet senki sem akarta megszántani, most azonban lelkesedéssel láttak hozzá a föld megműveléséhez és a tartalékterületen 113 hold tavaszbúzát vetettek. A tavaszi árpa és a zab vetését is befejezték. Most a takarmányrépa és a cukorrépa kerül földbe. Vaas Jenő tanácselnök. „LEGYŐZZÜK JELENSZKIÉKET...“ S első látásra senki sem gondolta róla, hogy már tizenkét évet töltött a bányában. Olyan nyúlánk, olyan gyerekesen-legényesen vékony a termete, mintha az esztendők sora nyomtalanul tűnt volna el mögötte. Még a haja is szinte gyermekesen kétoldalt kondorott elő.. Lámpája a nadrágszíján lógott s két öklét zsebbe lökve forgolódott a csapat többi tagjai között Valahogy odasodródott a versenytáblához. Nézte egy darabig, azután homlokát ráncba vonva félhangosan csak annyit mondott: — Meglesz! — Mi lesz meg te! — csattant fel mellette valaki. Wéber Antal, Széchenyi akna Fischer-csapatának vásárja félre kapta fejét s elnevette magát: — Te vagy az bátyus! — Hát ki más! — nevetett az is... — De mondd csak mit mosolyogtál az előbb. Wéber Antal eltöprengett. Elmondja-e a dolgot vagy sem? Jobb szeretett volna róla egy szót sem szólni, de elhallgatni most már még sem lehetett, mert tudta, hogy a bátyja több-utóbb úgy is kihúzza belőle.,, Egye fene, hát megmondja! — A kongresszusig meg ütöm a szintet... — Briggy már! Sztahanovistává lenni a 12-es telepen?! Hiszen ez az akna egyik legszeszélyesebb munkahelye! — Éppen ez benne a.... — Nem tudta tovább mondani. Hirtelen a nevét kiáltották s elakadt a szava. Azt mondták: Wéber Antal „rapportra!'' Melege lett. — Mi a fenének hívnak engem „rapportra?“ — nyilait bele a gondolat Átvágta magát az emberek között és odaállított az aknász elé. Schwartz elvtársnak szeme se rebbent, olyan nyugodtan mondta: — A csapatvezető megbetegedett. A brigád gondja a tiéd. Kár lenne azt gondolni, hogy rettentően megörült a csapatvezetőségnek. — Nem örült már csak azért sem, mert eszébe jutott, hogy mi lesz most a maga dolgával, hogy éri el a szintet? Hiszen tizenkét év után neki is dukálna már a jelvény s a vele járó pénz is jól jönne. Ez a gondolat még a lent is nyugtalanította. De nem sokáig. Hogy, hogy nem, tréfából-e vagy komolyan, az egyik csillés bevágta, hogy: „Ma legyőzzük Jes senszkiéket“. A szó szinte lángot vetett Wéber Antalban. Jelenszki, a váltótársuk indította el a frontbrigádok országos versenyét. — Nagy a tét, nagy, de nem baj, — gondolta. S ettől kezdve olyan volt, mint a higany. A/int a fronton a katonákat, úgy osztotta be embereit, a több helyen térdmagasságig elvékonyodó munkahelyekre. Kit ide, kit oda, az erejük, a tehetségük szerint. . Hodonyi László, aki még csak három hónapja volt vájár, Kiss Iván mellé került. Jó helyre, mert az nem restellett magyarázni. Most is mondta neki: — Rakd följebb az ácsolat lábát! Hodonyi feljebb is taszította a fa alját s úgy eresztette bele a lukba. Wéber Antal kicsit elnézte őket, közben nagyujjához dörzsölte mutatóujja hegyét. Egy kis vérhólyag volt rajta. Az előbb szerezte, mikor az alapvágaton felszakadt a sin s a szállítás miatt gyorsan kellett helyreállítani. Mikor Vörös Józsefet nézte a következő szelvényen, már el is felejtkezett a vérhólyagról. Ez a vájár kényes helyen, laza szénben dolgozott. Wéber odament, a fúrógépet félrerakta, — ilyen „folyós" szénben ez csak bajt csinálhat — és csákánnyal kezdte fejteni a szenet. Az egész frontot a kezében érezte és a saját munkahelyén, ahol maga szokott dolgozni, végre letelepedett egy szusszantásra. A váltás előtt egy órával itt érte a nagy hír: töltve a 110 csille! — Ennyi a kötelező! — gondolta bizsergő szívvel. — Ez megvan! De most jön az én adagom! Meglökte a szénfalból kiálló festőkalapácsát és dőlt a szén. Negyedóra múlva éktelen ordítást hallott alulról: „Mi van ott fönn?..» Mi az istent csinálnák?..» Az újdonsült csapat-ír- vezető megsúrolta sapkájával a homlokát s ahogy a torkán kifért, lekiáltott: — Ne féljetek, nem a fejtés megy össze! Csak én szeretek! Megint megindította a fejtőkalapácsot, hogy a „szeszélyes“ fejtés csakúgy dübörgött belé. Horváth Gyula