Dunántúli Napló, 1954. június (11. évfolyam, 145-151. szám)

1954-06-20 / 145. szám

DUNÁNTÚLI XL ÉVFOLYAM, 145. SZÁM ARA 50 FILLÉR VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! »—------ 1 ' “ ' A MAI SZAMBAN: A kulákság korlátozásának politikájáról (2. o.) — Az országgyűlés pénteki és szombati ülése (3. o.) — Or­szágos jelentőségű újítások nyomában (4. o.) — Sztálin­­város és Komló (4. o.) — Kitárult előtte is a kapu (6. o.) — A termelőszövetkezetek életéből (5. o.) — Riport helyett (5. o.) — A Pécsi Szimfonikus Zenekar és a Zenei Hét (6. o.) — Nemzetközi szemle (6. o.) — Távoli kikötő (7. o.) — MDP BARAN­YÁM­EGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA VASÁRNAP. 1954 JÚNIUS 20 Nemzeti színjátszásunk nagy napjai A színház már hozzátartozik az életünkhöz, a városban s falun egy­aránt. Ha azt mondjuk: Bánk, akkor már millió és millió ember Bánk Bánra gondol, maga előtt látja, hall­ja szavát. Ha azt mondjuk: Tiborc, akkor megjelenik előttünk a süvegét morzsolgató, őszbecsavarodott job­bágy alakja és tudjuk, hogy mit mond s mit jelképez. Ha a csugari­­akról beszélünk, akkor szívünkbe derű lopózik, hiszen nagy szívét lop­ta beléjük Móricz Zsigmond az Úri muriban. Nincs nagyobb bizonyítéka szín­­játék-kultúránk győzedelmes sikerei­nek, minthogy a szavak fogalommá lettek, a nevek és címek élettel tel­tek meg és alakítóik együtt marad­nak képzeletünkben az alakítottak Jegor Bulicsov Szendrő Józseffel és a Kártyavár hadiszállítója Szalma Lajossal. Már eddig jutottunk, pedig csak az út elején járunk. Még maradan­dóbb, élményszerűbb alkotások és alakítások következnek, még álta­lánosabbak, mindenkihez eljutók lesznek az eredmények. Ezen az úton már évek óta jelentős állomás a Vidéki Színházak Ünnepi Hete, amikor a vidék színházai Budapes­ten egy-egy bemutatóval adnak szá­mot munkájukról, módszereikről és az előadást követő vitában meghány- ják-vetik, hogyan lehetne gyorsab­ban, biztosabban előrejutni. Ez évben a vidéki színházak fő­városi bemutatkozása új jelleget ka­pott és vele együtt sokszoros jelen­tőséget. A Magyar Dráma Hetét, nemzeti színjátszásunk ünnepi nap­jait kezdik meg most Budapesten. Tizennégy együttes egy hét alatt 22 magyar színdarabot — és közöttük új darabot! — mutat be. Beszé­des bizonysága ez annak, hogy „a szocializmus építésének kora a drá­ma újjászületésének kora“. A dráma az akaratok összeütkö­­zése és napjainkban kis és nagy mé­rtékben úgy ütköznek össze az aka­dék, szándékok, — méghozzá cse­lekvő módon, — hogy törvénysze­rűségeiket is ismerjük, mert meg­fejtésük nyitját kezünkbe adja a marxizm­us-leninizmus. A Szovjetunióban a közelmúltba lezajlott viták az itthoniakkal együ tisztázták a típusalkotás és a dráma konfliktus jelentőségét. Az ezen ezen uralkodó bizonytalanság vo­lt egyik oka az új színművek dra­maturgiai hibáinak. A Sztanyiszlavszkij-módszer pedig “hzzásegített bennünket, hogy ha késedelemmel is, de még idejekorán élőterbe állítsuk a magyar dráma ügyet, hiszen a színész, — önmagá­ul kiindulva — mégiscsak a mű­­alakokat, típusokat elevenít­­ett meg a legbensőségesebben. Végre nemcsak a reflektorfényt­­nyitották az új magyar drámára, k­ISZ*nPackot is kapott és a függönyt s­eliztak előtte. Nemzeti színját­­pasunk a világirodalom klasszikus UUII. műveivel együtt a magyar találhazókban fokozottan otthonra A mi színházunk, a Pécsi Nemzeti Sinház is résztvesz az ünnepi hé­­(»?.’ ?tt. lesznek a pécsi színészek és ki ki­csi főzzük csak meg kissé köze­­ál­o , t?°gy milyen útravalóval -Hanak be oda, ahol a magyar drá­­!«r­ól nemcsak szó lesz, hanem az ‘Megszolal a színpadról is. ^.^rég pécsi színháznak nem volt .van sikeres évada, mint az elmúlt Vjedt, özönlött a közönség — ez ke­­kivétellel minden darabnál így­­nitíi Néha hetekkel előre vásá­roltak már a jegyeket, mert a Jó­ek is szárnya van és sokszor a­z °,Zat miatt nem lehetett a tvet levenni a műsorról. Jónéhány felejthetetlen színházi estét szerzett Pécsnek és a megyé­nek a társulat. A bemutatott dara­boknál inkább csak rész­hibák adód­tak, a színház igazi hibáit ott kell keresnünk, amire nem vállalkozott, vagy nem vállalkozhatott. Az évad végéhez érve itt az ideje, hogy őszintén és idejekorán meg­mondjuk: erősíteni kell a társulatot, hogy nagyobb feladatokat is elvégez­hessen! Az előző években — főként a helytelen és a túlzottan magabiztos színházi vezetés miatt — sok kitűnő színész elment Pécsről és kevés ha­sonló jött. Egyes szerepkörökre tu­catjával találhatók a társulaton be­lül színészek, másokra még lámpás­sal is alig lelhetnek megfelelőt. A baranyai közönség megérdemli, hogy olyan színháza legyen, amelyik min­den különösebb nehézség nélkül mű­sorra tűzheti akár Shakespeare Ro­meo és Júliáját, akár Illyés Gyula Fáklyaláng­ját. Az elmúlt évadban a Pécsi Nem­zeti Színház tett valamit az új ma­gyar drámáért — hiszen az ünnepi hétre is Tabi László Kártyavár című szatirikus színművével utaztak fel — de mégis keveset tett. A pécsi színház dramaturgiája előbb foglalkozott a régi operettek portalanításával — és erre a műsor­terv késztette — mint az új szín­művekkel. Három pécsi szerző színművének megírásánál bábáskodik a pécsi dra­maturgia, de sajnálatos módon be­következett az, hogy miután az egyik színmű, — Örsi Ferenc Szkan­­der bégje, — elkészült, a színház bemutatására nem tartott igényt, mondván, hogy „a magyar népnek írásra van szüksége“. A Szkander bég című film sikere is igazolja, hogy a magyar népet érdekli más népek történelme, sorsa is. Ez a színmű pedig Hunyadi János harcaival együtt ábrázolja Szkander béget és méghozzá olyan jól, hogy a szigoráért „rettegett“ dramatur­giai tanács a legnagyobb örömmel fogadta és javasolta a színházak­nak. Bekövetkezik hát az a humoros és egyben szomorú helyzet, hogy pécsi szerző színművét, mellyel a pécsi színház is foglalkozott, más városban mutatják majd be először. Ez a történet is némiképpen ért­hetővé teszi azt, hogy a pécsi írók közül számosan nem is gondolnak arra, hogy művükkel a helybeli színházhoz forduljanak, mert nem érzik és nem tapasztalják azt a nemcsak szép szavakban megnyilvá­nuló segítséget, melyet a miskolci írók kapnak az új magyar drámáért legtöbbet tevő miskolci színháztól. A pécsi színház vezetősége munká­jában jobban valósítja meg Vörös­marty tanítását: „Az eredeti dráma a nemzeti színház lelke. A nemzeti dráma értéke együtt jár az eredeti dráma értékével; ennek emelkedése s virágzása — emelkedése s virág­zása a nemzeti színháznak is: egyik a másikat feltételezi.“ Tehát a magyar népnek mégiscsak erre — eredeti művekre — van szüksége. Minderről bizonyára szó lesz — sokkal bővebben és elmélyültebben — az ünnepi héten is. A tanulsá­goknak hasznát veszi majd a pécsi színház és haszna lesz belőle Ba­ranya népének is, akkor, amikor­­Ősszel — Petőfi szavaival szólva — „Némul a hangszerek zenéje, __ A függöny felrepül,­­ S az arcokon kíváncsiságnak — Csendes figyelme ül.“, mert megkezdődik az új szín­házi évad. Ahhoz, hogy az új évad sikerek­ben gazdag, magas színvonalú le­gyen, a műsor nemzetibbé és ma­gyarabbá tételével is hozzájárul a Magyar Dráma Hete. Gyorsítsuk a növényápolási és szénabetakarítási munkát Baranya megye Tanácsa Végrehajtóbizottságának felhívása A rendkívül csapadékos időjárás fokozott feladat elé állítja mezőgaz­daságunk dolgozóit. Sokkal tervsze­rűbben, minden perc kihasználásával kell ezekben a napokban a növény­­ápolási és szénabetakarítási munká­kat elvégezni. Az aratás nagy csatá­jáig megyénkben a növényápolást feltétlenül be kell fejeznünk. Bizto­sítanunk kell, hogy kapásnövényein­ket megszabadítsuk a gyomoktól, takarmány­termésünket lekaszáljuk és betakarítsuk, így készülhetünk helyesen kalászosaink veszteségmen­tes aratására. Ipari munkásságunk, bányászaink erejüket megfeszítve harcolnak a ter­vek teljesítéséért és mezőgazdasá­gunk gépekkel, áruval való egyre növekvő ellátásáért. Ez a szilárd helytállás, ez a hősi harc serkentse mezőgazdaságunk minden dolgozóját az időszerű mezőgazdasági feladatok gyors és eredményes elvégzésére. Állami gazdaságok, GÉPÁLLOMÁSOK DOLGOZÓL Elsősorban a ti jó munkátoktól függ, hogy az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek behozzák a nö­vényápolási munkákban meglévő le­maradásukat. Csak ezen az úton erősödhetnek állami gazdaságaink és szilárdulhatnak termelőszövetke­zeteink. Kövessétek a bolyi, babarci és püspökbelyi állami gazdaságok példáját, melyek élenjárnak a nö­vényápolás nagy munkájában. Ösz­tönözze gépállomásaink dolgozóit a villányi példa, ahol a gépállomás már eddig 1324 kát. hold gépi kapá­lást végzett el. Álljon a traktorosok előtt példaképül Games István villá­nyi sztahanovista traktoros, aki G— 35-ös gumikerékre átszerelt trakto­rával naponta átlag 30—35 kh. terü­leten végez gépi kapálást. A traktorista legnagyobb elisme­rése, ha területén magasak a termés­eredmények. Ezért várja munkás­­osztályunk elsősorban tőletek a nö­vényápolás időbeni és minőségi el­végzését. TERMELŐSZÖVETKEZETEK DOLGOZÓI! Mozgósítsatok minden családtagot, minden munkabíró dolgozót, hogy ezekben a napokban a közös terüle­ten minél előbb befejeződjék a nö­vényápolás. Ehhez vegyétek igénybe a gépi segítséget. Mutasson irányt a jó munkához a kárászpusztai Tavasz tsz, ahol már háromszor megkapál­ták a kukoricát. Minden termelőcso­portot lelkesítsen a­ palotabozsok, Petőfi tsz, melynek kukoricáját, nap­raforgóját háromszor, cukorrépáját kétszer megkapálták, burgonyája is kétszer van töltögetve. A termelőszövetkezetek fejlődésé­nek gátlói azok, akik most­ nem vesz­nek részt családjukkal a növényápo­lásban és szénabetakarításb­an. EGYÉNILEG DOLGOZÓ PARASZTOK! További jó munkátokkal harcol­­jatok a magasabb terméseredmény elégéséért és az állattenyésztés il­lesztéséért. Mostani munkátoktól függ, hogy Baranya megye dolgozó parasztjai visszanyerjék tekintélyü­ket az egész ország előtt. Buzdítson benneteket Cserni Gáspár véméndi 9 holdas dolgozó paraszt példája, aki szénáját már betakarította, ku­koricáját kétszer megkapálta és bur­gonyáját kétszer töltögette. Sándor János magyarbólyi 11 holdas dolg­o­zó paraszt, aki minden növényápo­lási munkát idejében és jó minőség­ben már elvégzett. TANÁCSOK DOLGOZÓI! Mezőgazdasági állandó bizottségok és termeldei bizottságok tagjai! Nem kis mértékben rajtatok múlik, hogy a mostani mezőgazdasági munkála­tokat időben befejezzük. Ezért első­nek végezzétek el a kapálást és szé­­na-betakarítást. Járjatok élen a mun­kában, példátok magával ragadja nemcsak községetek, hanem járáso­tok és egész megyénk dolgozóit. Segítsenek ebben a nagy munká­ban állami gazdaságaink, termelőszö­vetkezeteink dolgozó parasztjaira , a DISZ, MNDSz és MEDOSz szerve­zetei. Menjenek a dolgozók közé, szervezzék a munkát, lelkesítsék egész dolgozó parasztságunkat mos­tani nagy harcunk sikeres megvívá­sára! Valamennyi szocialista üzem ve­zetője, dolgozója, a pártszervezetek, szakszervezetek és népnevelők irá­nyítsák, szervezzék a növényápolási munkára a társadalmi munkások to­borzását, biztosítsák a miniszterta­­nács­ határozatának végrehajtásán Induljon harcba még ezen a héten a mezőgazdaság minden do­gozója. Ezt várja tőlünk pártunk, kormá­nyunk és az egész dolgozó magyar nép. Megyei Tanács Végrehajtó bizottsága. ARATÁSRA KÉSZÜL A fIEGTE ! Nézz körül az érés előtt álló gabonaföldeken! A búza acélkék szárán tömött kalászok ringanak, a fehérlő rozs másfél, két méter magas — elbújhatsz benne. Zöld még ugyan, de a hosszúkalászú árpák már szűkülnek, és ha alábbhagy az esőzés, ha nem, tíz-tizenöt nap múlva megcsendülnek a határban a kaszák.... Aratás előtt állunk, a mindennapi kenyér betakarítására gyűjtögeti erejét a harangi falvak parasztsága, vágóéleket reszelnek, kombájnokat igazítanak a gépállomási műhelyekben. És a ménkön?! Ott, a kukoricaföldeken, a nekizöldült répák között most zajlik le az aratás sikerének első ütközete. Első hallásra — látva a zöld gabonát, hihetetlen — de így van. Ha megtisztogatjuk kapásainkat a gaztól — nyugodtan, teljes erővel folyhat az aratás. Ha nem bírunk vele — félkézzel a kapához, másikkal a kaszá­hoz kapkodhatunk, elkésik a munka, pereg, veszik a szem. A termelőszövetkezeti tagság nagyon jól tudja ezt: amikor most, a kongresszusi verseny után a harkányiak szavára egész megyénkben kibon­takozik az Alkotmányünnepi béke­aratási verseny — azzal a fogadalommal írják a versenykihívásokat, hogy „gyom­mentes kapásokkal indulunk a béke­aratásnak". Kifogunk az esős időn! A hegyhátmaróci Petőfi termelőszövetkezetben nagy lendülettel folyik a munka. A tagság úgy fog ki az esős időn, hogy a nap egyik részében a kukoricát kapálja, a másikban pedig a száradó lucernát forgat­ja. A minap — amikor már nagyon hullott a levágott lucerna levele, — láttuk, nem halogathatjuk tovább a gyűjtést. Közakarattal elhatároztuk — elég sokáig vilá­gos van, — este is folytatjuk a munkát. Mire leszállt a sötétség, este tíz órára ötvennégy boglya sorakozott szépen rendbetéve — van takarmányunk bőven. Ebben a nagy dologidőben a parasztember, akár egyéni gazda, akár termelőszövetkezeti tag — kihasz­nál minden percet. A múlt vasárnap ritka szép idő volt,­­ bűn lett volna otthon maradni. A tagok egy része a háztájit ekézte, a többiek meg a szőlőben, meg a kicövekelt kukoricaföldjükben kapáltak. Az idén nem fordul elő, mint 1953-ban, hogy a tsz részébe adja ki művelésre a kukoricáját — elgyőzzük becsüle­tesen mi magunk is. Nekünk is van gondunk: már több, mint egy éve a bikali állami gazdaság elvitt a községből egy ló­­gereblyét. A gazdája eladta nekünk, de hiába sürget­jük, az állami gazdaságból a lógereblye magától se­hogy sem tud hazatalálni. Ezúton kérjük az állami gazdaság igazgatóját , küldje vissza, ha már elvitte, a gazdájához, hogy mi kijavítva, felhasználhassuk. Csillag István tsz-elnök Máriakéménd A máriakéménd! Petőfi csatlakozott a harkányi Első Megyei Tanácskozás termelőszövetkezet béke­ara­tás, cséplés versenyfelhívásához. Rendkívüli vezetősé­gi ülésen megbeszélték, hogy a kongresszus tiszteleté­re indított versenyt tovább folytatják. Versenypontjaik a következők: öt hold takarmányrépát négyszer meg­kapálják, ugyancsak öt hold burgonyájukat egyszer meg­kapálják és háromszor töltögetik. 100 hold kuko­rica vetésükön a háromszori kapálás mellett a pótbe­porzást is elvégzik, így kívánják biztosítani a 35 má­zsás átlagtermést. 63 hát. hold szőlőiben háromszor per­meteznek, háromszor kötöznek és érés alá sarabolnak. A 120 hold terjedelmű lucernáról a harmadik betaka­rítást is elvégzik. „Az aratást viaszéréskor megkezdjük. A gépállat más rendelkezésünkre bocsát egy kévekötő aratógépet, ez is könnyítés lesz, mert 40 kaszásunk hamarabb el­végzi a munkát. A tarlóhántást az aratással egyidőben folyamatosan végezzük, így a másodvetésűek idejében földibe kerülnek. A 360 hold tarlóba 100 napos kuko­ricát, kölest és csalamádét vetünk másodvetésként. Nem feledkezünk meg a városi dolgozókról sem. Paprikából 300, uborkából 100, kalarábéból 80, kel­káposztából 40, paradicsomból 300, hagymából 300 és nyári káposztából 300 mázsát küldünk piacra. Állattenyésztési eredményként tejtermelésből is­tállóátlagunkat 8-ról 11 literre emeljük. Egész évi adón­kat augusztus 20-ig rendezzük, 20 sertést beadunk. A csatlakozással is emelni kívánjuk termelőszö­vetkezetünk jólétét és gazdagságát. Vajda Gyula ifj. Dukál István üzemi párttitkár tsz-elnök Az ócsárdi Béke őre termelőszö­vetkezet a pártkongresszus után meg­vizsgálta eddigi munkáját és a párt­­szervezet kezdeményezésére elhatá­rozta, hogy az aratást, cséplést, tar­ló hántást, másodvetést és a begyűjtést sokkal jobban szervezi meg a ta­valyinál. Ócsárd A termelőszövetkezet ezzel az el­határozásával hozzá akar járulni a munkás-paraszt szövetség további és fokozottabb megerősítéséhez. Éppen ezért elhatároztuk, hogy aratási békeversenyre lépünk a pé­csi járás és Baranya megye összes termelőszövetkeze­teivel, az aratás, behordás, cséplés, tarlóhántás, má­sod­vetés és a begyűjtési munkák gyors, szemveszteség nélküli elvég­zésére. Vállalásunkat és versenykihívásun­kat az alábbi pontokban tesszük meg: (Folytatás a 2. oldalon)

Next