Dunántúli Napló, 1954. június (11. évfolyam, 145-151. szám)

1954-06-20 / 145. szám

2 ÍN­A­P­LÓ A ku­hlkság korh­ilexu­sának p politikájáról Pártunk Központi Vezetőségének júniusi határozata előtt a falusi osz­tályharcban is számos hibát követ­­­­tünk el. A falusi osztályharcban a politikai munka helyett adminisz­tratív intézkedéseket helyeztük elő­térbe, melyből nem egy helyein sú­­­­lyos kárait származtak. Emiatt a kor­látozás politikája sok helyen a ku­­lákgazdaságok felszámolásává fajult. A falusi osztályharcot helyenként a kulákság elleni önké­­nyeskedések­kel, zaklatásokkal cserél­tük fel, amelyre példák a bogádmind­szenti és vajszlói esetek, ahol meg nem engedett módon folytatták a kulákság­­ elleni „harcot." Az ilyen „módszerek", nem egyszer a közép­­pa­rlasztókat is sújtották és sértették a becsületes dolgozó parasztok egy részét is. Pártunk és kormányunk a dolgozó parasztságnak nyújtott sokoldalú gaz­dasági és politikai támogatásával a S kulákkorlátozás helyes, törvényes út­­­jának megmutatásával döntő politi­kai fegyvert adott a középparaszt­sággal való szövetség megszilárdítá­sához és a kulákság elszigeteléséhez. Baj az, hogy a fegyvert sok helyen még nem tudják jól forgatni, a kis- és középparasztság sokoldalú támo­gatását nem kötik össze a kulák­­­korlátozás helyes végrehajtásával.­­ Sok esetben párt- és állami szerve­ink tétlenül nézik a kulákok tör­vénytelen kísérleteit, zaklatásait, amit termelőszövetkezeteinkkel és állami szerveinkkel szemben folytat­nak. Egyesek a szocialista törvényes­ségre hivatkozva igyekeznek vissza­szerezni elvesztett kétes tulajdonu­kat és azt nem egy esetben állami szerveink is támogatják. Ismeretes, hogy Nagy Imre elvtárs nem egyszer az ügyvédi munkaközös­ségek tagjai, illetve egyes ügyvédek is támogatják. A hegyszentmártoni községi tanácsot Parts Ferenc pécsi ügyvéd szólította fel, hogy­­ Kassa József kuláknak adják vissza a volt ingatlanait. A kulákság követelőzé­seit egyes állami szerveink is támo­gatják. Vajszlón a tanácstitkár tett javaslatot: adják vissza a kuláknak a földművesszövetkezet kezelésében lévő darálót, mert az úgysem fize­­tődik ki a földművesszövetkezet szá­mára. Kásádon a termelőszövetke­zet tulajdonában lévő darálót a ta­nácselnök segített a kulák kezére visszajátszani, ő harcolt, hogy a ter­melőszövetkezettől elvegyék a dará­lót. Amikor a daráló termelőszövet­kezetnek való visszaadására kapott utasítást, azt sem hajtotta végre a megadott határidőre. Mi az oka ennek a passzivitásnak, miért tűrik el helyenként a kulákok politikai mesterkedéseit, törvénysér­téseit, miért támogatják őket egye­sek? Egyik oka a liberalizmus, békülé­­kenység, ami az utóbbi időben el­terjedt falusi pártszervezeteinkben és állami szerveinkben. Egyesek még ma is azt hiszik, hogy a kuláklista megszüntetése a kulák korlátozás meg­szüntetését is jelenti. Ez a káros né­zet egyengeti a kulák befolyását a falu politikai életére, s bá­torítja a paraszti és szövetkezeti va­gyon jogtalan eltulajdonítására. A passzivitás, a kulákkal szembeni „semlegesség" leggyakoribb oka a politikai bizonytalanság és a tájé­kozatlanság, ami onnan ered, hogy pártszervezeteink, állami szerveink egy része még mindig nem tisztáz­ta: mit jelent a kulák gazdasági és politikái korlátozása az új szakasz­ban, melyek a fő sajátosságai? Nem tanulmányozzák állandóan pártunk parasztpolitikáját és így nem is ér­tik annak lényegét, melynek követ­keztében nem is tudják alkalmazni a gyakorlatban. A mi pártunk a falusi osztályharc kérdésében szi­lárdan a lenini hármas jelszó alap­ján áll. A Lenini hármas jelszó: Szó­beszéde után az ellenség, a kulákok szarva megnőtt, viszont funkcioná­riusaink visszavonultak, meghátrál­tak az ellenség előtt. Számos vezető bizonygatta, a kulák „igazát“, való­sággal segítette őket. A pillanatnyi megtorpanáson felbátorodva minden rendű és rangú ellenség támadásba indult, különösen a termelőszövetke­zetek, az állami gazdaságok és taná­csaink ellen. A régi állapot vissza­állítására adták ki a jelszót. Szavak­ban a tagosítás visszaállítását mond­ták, de a támadás nagyobb célért, a szocialista szektor, az államappa­rátus ellen folyt. A kulákok és egyéb ellenségek törekvése az volt, hogy visszaállítsák megszakadt régi kap­csolataikat növeljék befolyásukat elsősorban a középparasztok és a termelőszövetkezetekből kilépettek között. Diósviszló községben közvet­lenül Nagy Imre elvtárs beszéde után az italboltban gyűltek össze a kulá­kok. Dorbézolta­k és kijelentették: „Eljött a mi időnk, többé nem va­gyunk kulákok.“ Napjainkban is találunk olyan he­lyet, mint Gyűd, ahol a kulákok részt vesznek a tanácsüléseken. Egy­­ízben egyik felszólalt, nyíltam az adó­fizetés ellen agitált. Drávaszabolcson a termelőszövetkezet tagjait igyekez­nek befolyásuk alá vonni, hogy azok támogassák őket vagyonuk vissza­szerzésében. A becsületesen teljesítő dolgozó parasztokat igyekeznek le­beszélni az adófizetésről és begyűj­tésről és ugyanakkor, mint Csamó­­ta községben is, a­­kulákok nem fi­zetnek adót és nem teljesítik a be­adást. Büszkén híresztelik: „Ebből még semmi bajunk sem történt." — Mattyon a termelőszövetkezetből ki­lépettek kölcsönkérték a tsz gazda­sági felszerelését és az ellenség su­­galmazására azok visszaadását meg i­s tagadták. Ezt az illetékes szervek ■ hónapokig tétlenül nézték. Jordam támaszkodj a szegényparaszt­ra, köss tartós szövetséget a közép­paraszttal és szüntelenül harcolj a kulákság ellen. Ez a jelszó ma is érvényben van és alkalmaznunk kell jelein fejlődésünk adott szakaszának megfelelően. Az elmúlt években a mezőgazda­ság szocialista átszervezése során je­lentős számban léptek szegényparasz­tok és középpar­asztok is a termelő­szövetkezetekbe. Ezért a szegénypa­rasztságra való támaszkodás gyakor­lati alkalmazásánál elsősorban a ter­melőszövetkezetet és szegényparaszt­ságot kell szem előtt tartani. Nem úgy, mint Hegyszentmárton község­ben, ahol a szegényparasztokat min­denből kisemmizik, azért, mert most a középparasztság megnyerése a fő cél. A középparasztság megnyerésé­ért akkor tesszük a legtöbbet, ha szilárdan támaszkodunk minden mun­kánkban a termelőszövetkezeti és szegényparasztságra, szüntelen har­cot folytatunk a falusi kizsákmá­­nyolók, a kulákok és minden rendű és rangú ellenség ellen. A kulákság elleni harc során kü­lönösen falusi párt- és állami szer­veinknél sok esetben kérdezik: „Ki a kulák?“ Kuláknak kell tekinteni mindazokat, akiknek 25 kát. hold földje és földjük kataszteri értéke 350 aranykorona vagy ennél több, valamint azokat, akiknek ez meg­volt, kizsákmányolást folytattak, vagy ma is folytatnak. Mezőgazdasági já­rulékot és progresszív beadást azok a kulákok kötelesek fizetni, akiknek 25 kát. hold földjük és 360 aranyko­rona értékü­k van, valamint azok is, akik egy vagy több állandó mező­­gazdasági alkalmazottat tartanak, füg­getlenül földjük és aranykorona ér­tékük nagyságától. Azokra a kulákok­ra, volt nagygazdáikra és más ki­­zsákmányolókra, akik gazdaságukat oly mértékben csökkentették, hogy földjük vagy kát, tiszta jövedelmük a fenti mértéket nem éri el, a­ fej­lesztési járulék, a progresszív be­adás nem vonatkozik. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ők ezáltal nem kulákok és azt sem, hogy „jó kulákok.“ Azzal, hogy földjük, vagyonuk egy részét, vagy az egészét átadták, még nem változott meg ellenséges érzü­letük népi demokráciánkkal, népünk­kel szemben. Éppen ezért párt- és állami szerveinknek velük szemben is alkalmazniuk kell a politikai meg­különböztetést. Továbbra sem vehet­jük fel őket a szövetkezetekbe, tár­sadalmi szervezetekbe, ezentúl is meg kell védelmeznünk pártszervezetein­ket és állami szerveinket ezektől az elemektől. A kulákság fenti meghatározása csak vezérfonal, segédeszköz annak megállapításához, hogy ki a kulák, de egyáltalán nem teszi feleslegessé a lelkiismeretes, egyéni elbírálást. Csakis gondos, körültekintő egyéni elbírálással érhető el, hogy a politi­kai és gazdasági korlátozás alól egyet­len kulák se bújhasson ki. Milyen módszerekkel harcoljunk a kulákság ellen? Nem olyan mód­szerekkel, mint amilyennel az 1953. júniusi párthatározat előtt, amikor önkényeskedések sorozatát követték el egyes funkcionáriusaink, mellyel nem egy esetben a szegényparaszt­ság és főleg a középparasztság saj­nálkozását váltották ki a kulákkal szemben. Pártszervezeteinknek, állami szer­veinknek fontos és felelősségteljes feladata, hogy a párt útmutatásának megfelelően élesen különböztessék meg a kulákot a középparaszttól, tisztázzák és magyarázzák meg a dolgozó parasztoknak, hogy ki a ku­lák, miért ellenség a kulák. A kor­látozás helyes alkalmazásának leg­jobb fokmérője az, hogy milyen mér­tékben, mekkora aktivitással támo­gatja azt a falu dolgozó népe, külö­nösen a középparasztság. A kuláksággal szemben mutatko­zó liberalizmust, megalkuvást fel kell számolni. Ez elsősorban a párt és állami szervek feladata. Széles­körű agitációs munkával el kell ér­ni, hogy mindenütt elszigeteljük a kulákokat, csökkentsük, megszüntes­sük befolyásukat a szegény- és kö­zépparasztokra. A kulákokkal és egyéb ellenséges elemekkel cimbo­ráló funkcionáriusokat pedig felelős­ségre kell vonni. A kulákság politikai és gazdasági korlátozásának végül fontos teen­dője, hogy vaskövetkezetességgel sze­rezzünk érvényt a törvényességnek. A szocialista törvényesség forradal­mi törvény­­esség, amely a proletariá­tus diktatúráját a fejlődés adott szakának megfelelően juttatja kife­jezésre. Ezért állami szerveink sze­rezzenek érvényt elsősorban a kulá­­koknál az állammal szembeni köte­lezettségek maradék nélküli teljesí­tésének. Pártunk élesen fellépett és fellép a jövőben is a hatósági ön­kény bármilyen megnyilvánulása el­len. De határozottan fellép a tör­vényesség betartása, az állampolgári kötelezettségek pontos teljesítése ér­dekében is. Nem szabad eltűrni, hogy a kulákok, akik a szabadpia­con értékesítik terményeiket, — ezen keresztül jelentős jövedelemre tesznek szert — hónapról-hónapra nem teljesítik adó- és beadási köte­lezettségeiket és nem egy esetben nem megfelelő időben és minőségben végzik el a mezőgazdasági munkákat. El kell érni és biztosítani, hogy a kulákok maradék nélkül eleget te­gyenek adó- és beadási kötelezett­ségeiknek. Amennyiben ennek nem tesznek eleget, úgy az illetékes szer­vek a fennálló törvényes rendelke­zések értelmében biztosítsák a tar­tozások maradék nélküli behajtását. Ezek a legsürgősebb tennivalók, melyeket a közeli hetekben és hó­napokban kell végrehajtani a kulá­kok és egyéb ellenséges elemek kor­látozása, illetve visszaszorítása érde­kében. NOVICS JÁNOS a siklósi járási pártbizott­ság első titkára. A kulákság ilyen irányú kísérleteit Befejezték féléves tervüket Telefonjelentés: A Mohácsi Gépgyár dolgozói ígé­retüket túlteljesítették. Nem 10 nap­pal a határidő előtt fejezték be első féléves tervüket, hanem 12 nappal előbb adhatunk jelentést arról, hogy becsülettel teljesítettük tervünket. HERNÁDI IMRE főkönyvelő. * Vállalatunk első féléves tervét 17- én már 105 százalékra teljesítette. A kongresszusi verseny nagy lendüle­tet adott munkánknak, április és májusban 30 százalékos túlteljesítést értünk el. Vannak olyan dolgozóink, akik hat hónap alatt magasan túl­teljesítették tervüket. Kárpáti Mi­hály elvtárs, az asztalosrészlegnél átlagosan 180 százalékot ért el. Ifj. Gyulai István, a festőrészlegnél 110 százalékos túlteljesítéssel dolgozott. A varrórészlegnél Spiegler Ignácné 170—180 százalékra teljesítette ter­vét minden hónapban. A visszalépő idő alatt továbbra is eredményesen akarunk dolgozni, hogy minél jobban teljesítsük ter­vünket. CZENZER BÉLA Pécsi Vegyesipari Vállalat vezetője.* Örömmel jelenthetem, hogy ígére­tünkhöz híven, június 17-én, délután 5 órakor befejeztük első féléves ter­vünket. Azóta terven felül már 1392,4 tonna szenet termeltünk. A visszalévő 10 na­p alatt úgy akarunk dolgozni, hogy üzemünket minél több terven felül termelt szén hagy­ja el. Hat hónap alatt a k­ejebb tel­jesítményt a vásárért közül Werb As­ám és Czenki Sándor elvtársak érték el, akik tervüket állandóan 20- 25 százalékkal túlteljesítették. A körletek közül dicséretet érdemel Loósz János elvtárs körlete. ZÁTONY LÁSZLÓ üzemvezető, Hidas. 19­. junius­t. Aratásra készül a megye (Folytatás az 1. oldalról) 1. Az aratás megkezdése előtt el­végezzük a még hátralévő növény­­ápolási és szénabetakarítási munká­kat. A cukorrépát és takarmányré­pát már háromszor megkapáltutt és az aratás megkezdése előtt mégegy­­szer megkapáljuk. A kukoricát két­szer kapáltuk meg, a harmadik ka­pálást is megkezdtük, amit aratásig elvégzünk. A napraforgót két­szer kapáltuk meg a burgonyával együtt és megtöltögettük. A 129 hold lucernát gépi és kézi erővel leka­száltuk és be is takarítottuk, 50 hold rétünkből visszalévő 35 holdat 19-ig lekaszáljuk. E munkás elvég­zésével is biztosítjuk, hogy az ara­tást zavartalanul végezhessük. 2. 206 hold búzánkból és 50 hold rozsunkból a gépállomással kombájn­ra és aratógépre 200 holdat leszer­ződtünk. Árpából 85 holdat teljes egészében kombájnnal, a 60 hold zabból 50 holdat aratógéppel ara­tunk le, összesen 401 hold őszi és tavaszi kalászosból kombájnnal 206, aratógéppel 130 és kézzel 65 holdat vágunk le. A kézi aratáshoz 20 ara­tópárt állítunk be, akik a géppel együtt a viaszéréstől a teljes érésig elvégzik az aratást. A 401 hold őszi és tavaszi kalászos learatását a fent felsorolt gépi és kézi erővel a meg­kezdéstől számított 8 nap alatt be­fejezzük, a szemveszteséget egy szá­zalék­­alá csökkentjük. 3. A termelőszövetkezet a gépállo­mással közösen a két kombájn és egy aratógép részére a területet és a kombájn-szérűt kijelölte. A kom­bájnokhoz és az aratógépekhez a tsz a szükséges munkaerőt biztosít­ja, a mag ömlesztett állapotban lévő folyamatos beszállításához pedig vontatót biztosít a gépállomás, ami­vel 4 zsákoló munkaerőt és két pár fogatot takarítunk meg. A múlt évi tapasztalatból okulva, az idén úgy szervezzük meg a kombájn-aratást, hogy az aratással egyidőben a szal­­mabehordást­ is biztosítjuk, ennek érdekében kombájnonként négy-négy fogatot és egy elevátort biztosítunk. A vetőmagparcellát kijelöltük, me­lyet teljes érésben kombájnnal ara­tunk le és a többi gabonától telje­sen külön tároljuk. 4. A géppel és a kézzel aratott gabona behordását a kombájn-szal-­­­ma behordására biztosított fogatok mellett négy pár fogattal biztosít­juk. A tarló felgereblyézését az ara­tással egyidőben elvégezzük, erre a munkára állandóan két lógereblyét állítunk rá. Ezzel biztosítjuk, hogy a tarlóhántást az aratással egyidő­­ben végezhessük el. 5. A kombájnnal learatott terüle­ten a tarlóhántást kombájnhoz csa­tolt tárcsával végezzük el. A géppel és kézzel aratott területre a tarló­hántás végzésére a gépállomás két erőgépet biztosít. 6. A takarmánybázis kiegészítése céljából 40 holdon másodnövényt ve­tünk aratástól számított hat napon belül. A szükséges vetőmagot már biztosítottuk. 7. A gabona tárolásához szükséges raktárakat 20-ig rendbehozzuk és fertőtlenítjük. 8. A gépi és kézi erővel aratott gabona elcsépléséhez 1070-es villany meghajtásos cséplőgépet biztosít a gépállomás,­­ ehhez a munkaerőt a tsz adja. A cséplést 10 nap alatt befejezzük. 9. Az aratás és cséplés ideje alatt a tűzveszély elkerülése végett a tűz­rendészeti előírásokat pontosan be­tartjuk. 10. A termelőszövetkezet begyűj­tési kötelezettségét, mihelyt a kom­bájnnal aratott búza, illetve gabona átvételre alkalmas lesz,­­ azonnal teljesíti. 11. A versenyben legjobb ered­ményt elérő munkacsapatoknak és tagoknak céljutalmat tűzünk ki, me­lyet a munka befejezése után adunk át. A verseny állását naponta han­goshíradón és a versenytáblán ismer­tetjük. A verseny ideje alatt az ered­ményeket kétszer értékeljük: első alkalommal a másodvetés befejezé­se, másodszor a cséplés és begyűjtés befejezése után. Ócsárd, 1954 június 15. ) Herke György tsz párttitkár, . . Bartos József tsz elnök , Péter Lajos tanácselnök Tóth Lajos­­ gépállomási párttitkár Tóth György agronómus, Kiss Lajos növ. term. brig. vez. DISZ fiatalok a mezőgazdasági programos megvalósításáért A pécsi járásban há­rom gépállomás van, dolgozói jobbára fia­talokból tevődnek ösz­­sze, így részben raj­tuk múlik, hogy a me­zőgazdasági határoza­tot milyen ütemben tud­ják végrehajtani. A DISZ KV XI. plé­numának határozata megjelöli a párt és a kormányhatározatok végrehajtásában a DISZ fiatalok felada­tát. E határozat a kö­vetkezőkképpen szól: „Harcoljanak a gépek teljesítő képességeinek kihasználásáért és min­den olyan kezdemé­nyezést karoljanak fel, amely a gépek élettar­tamának meghosszab­bítását és teljesítőké­pességét segíti elő. A szervezetek a mező­­gazdaság minden ágá­ban kezdeményezzék a szocialista munkaver­senyt és a versenyben az ifjúság széles töme­geit vonják be."­­ A DISZ fiataljaink meg­szívlelték e határozatot és ennek szellemében láttak a tavaszi mező­­gazdasági munkákhoz, a jelen időszakban vég­zendő növényápolási munkákhoz, valamint az aratás és cséplés előkészületeihez. Erről tanúskodnak azok a té­nyek is, hogy a ver­seny­értékelések során az öt legjobb traktoros között DISZ-fiatalok szerepeltek, sőt több gépállomás legjobb traktorosai a DISZ- fiatalok. Az ócsárdi gépállomá­son Csike József 18 éves traktoros. A tava­szi terve 108 normál­hold volt, a pártkon­gresszus tiszteletére 208 százalékra teljesítette tervét. Jó munkájának elismeréséül a DISZ KV dicsérő DISZ-okle­­véllel jutalmazta. Szü­leinek is megírtuk fiúk hőstettét, s köszönetün­ket fejeztük ki nevelé­séért. Csike elvtárs traktora egy műszakos, így mellette munka­gépkezelő nincs. Be­szélgettünk vele ar­ról, hogyan érte el eredményét. „A munka­időt a legmaximálisab­­ban kihasználtam — mondta, — a műszak­kiesést a legkisebbre csökkentettem, mert traktoromat úgy gon­doztam, hogy a kam­pány ideje alatt javí­tásra nem szorult.” — Ebben segítségére volt édesapja is, aki a fia után vitte a meleg ételt a határ legtávo­labb eső részére is el­ment, hogy arra az időre se kelljen meg­állni a traktorral. Sőt, ebédidő alatt édesapja hordta a vizet a hű­tőbe.­­ Az ócsárdi gépállo­máson Csike elvtárs eredményéhez hason­lót ért el Vogen Fe­renc DISZ-titkár és Kreil Nándor DISZ- fiatal. A gépállomás több fiatalja hasonlóan kivette részét a nö­vényápolási munkála­tokból is és most ké­szülnek az aratás-csép­­lésre. A gépállomás DISZ-szervezete aratá­si munkákra DISZ- brigádot szervez, a csép­lőgépek fölött védnök­séget vállaltak. A gép­állomások DISZ fiatal­jai vegyenek példát az ócsárdiakról és érjenek el hasonló eredménye­ket. Növényápolásban szép eredményeket értek el a baksai DISZ szerve­zet tagjai. Horváth Zoltán DISZ-titkár fel­kereste Erdősi József tsz-elnököt és Deák József párttitkárt és el­mondta, hogy a falusi DISZ-szervezet vállal­ja 16 hold kukorica ka­pálását. Horváth elv­társ hozzáfogott a nö­vényápolóbrigád meg­szervezéséhez és rö­videsen a DISZ fiata­lok 30 tagú brigádja megkezdte növényápo­­ló munkálatait a ter­melőszövetkezetben. Muszung Lajos DISZ járási titkár Jól dolgozik, gyarapszik a h­etvehelyi Sztálin tsz tagsága A hetvehelyi Sztálin tsz tagjai ed­dig kétszer kapálták meg kukoricá­jukat, répájukat és elvégezték a szé­­nakaszálást. A növénytermelőkhöz hasonlóan jó munkát végeznek az állattenyésztők is a szövetkezetben: a gondozott ál­lat állományiból és termékeiből — amellett, hogy a beadást kis híján már háromnegyed évre teljesítették — havonta öt forint előleget fizetnek ki munkaegysé­genk­ént a tagságnak. Emellett eredménnyel foglalkoznak a melléküzemágakkal: tavasz óta működik a kőbányájuk, eze­n a hé­ten pedig mészkemencét állítanak fel. Ez minden égetésnél nyolcezer forint tiszta jövedelmet hoz a cS°­­portnak. A Sztálin tsz tag­jai most azt ter­vezik, hogy jövedelmükből teherautó vásárolnak. Így addig is, amíg az 6 kilométerre eső vasútállomásig a vasút megépül, ezen szállíthatják­­ termékeiket Szinnyey

Next