Dunántúli Napló, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-01 / 257. szám

DUNÁNTÚLI n­eemHZBBFBGfsritenBn A MAI SZAMBA». A német probléma — a blatonsá* —_----­sernek rtartet kérdése. (2. o.) — A mezogazdasa­­gi ssaklai ny­tvánárok előkészületeirőL OL *.) — Istvan-aknan a ciklusos nmnkaoaerveae# my~ mähen (A ©.) — ö* EV «■ ÖWani MBIS*MCV«et élén. (A o.) — Segítséget várunk a TEFU-tól. (A o.) — Visszanyertem önbizalmamat. (A a) Pécsi Dózsa—Dorogi Bányász 1:1 (W). (*■ MDP BAR­ANYA MEGYEI­ BIZOTTS A'CA'NAK LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 257. SZÁM ARA: 3. FILLÉR KEDD, 1956 NOVEMBER 1 Ismét C­enfben Háromnapos tanácskozás u­tán természetszerűen nem le­het felmerni egy korszakos je­lentőségű nemzetközi értekez­let eddigi eredményeit. A gen­fi külügyminiszteri értekezle­ten is főként még csak az ál­talános nyilatkozatok­ hangzot­tak el, a miniszterek amúgy igazában még nem mélyedtek el a konkrét kérdések megvi­tatásában, így tehát más nem maradhat hátra, mint értékel­ni az október 27-e előtt tör­tént eseményeket, mérlegelni, milyen erőviszonyok között ül­tek asztalhoz a négy hatalom megbízottai. A külügyminiszteri értekez­let előtti hetek legáltalánosabb pozitív vonása az úgynevezett genfi szellem térhódítása. A tanácskozás már csak azért is kedvező körülmények között kezdte meg munkáját, mert kötve van, méghozzá a kor­mányfők irányelveitől és ez lehetőséget teremt ara, hogy a konkrét kérdések megoldá­sában is előbbre jussanak. Kü­lön ki kell emelni, hogy lé­nyegében ezek a kormányfői irányelvek voltak a megteste­sítői a „genfi szellemnek”. A „genfi szellem” pedig lehetővé tette a további, az enyhülés irányába ható lépéseket, mint amilyen például a Szovjetunió kormányának több intézkedése volt. Az irányelvek tették le­hetővé, hogy hosszú esztendők után bizonyos keretek között mozgó, viszonylagos enyhülés jöhetett létre a diplomáciában s természetszerűleg ennek meg­felelően az államok kapcsola­tában is. Ismételten hangoztat­ni ke­ll­ tehát, hogy ezeknek a tényezőknek nagyon is kedve­zően kell hatniok a külügymi­niszterek tanácskozására. . Ugyanakkor a második genfi értekezlet előtti helyzet másik sajjátos vonása, hogy noha a „genfi szellem” volt az ural­kodó, korántsem az egyetlen, léteztek és hatottak más irány­zatok. Nem kis élénkséggel, aránylag rövid idő után műkö­désbe léptek a negatív, visz­­szahúzó erők, amelyek megint azzal fenyegettek, hogy befa­gyasztják az olyan nehezen létrejött és sok sikerrel ke­csegtető közeledést. Hosszú lenne felsorolni a két genfi értekezlet között tapasztalha­tott „hidegháborús” megnyil­vánulásokat. A legjellemzőbb példa erre az angol Timesnak a külügyminiszteri értekezlet előestéjén megjelent vezércik­ke. Ez a tekintélyes angol lap, amely rendszerint a brit kor­mány nézeteinek ad hangot, azt fejtegette, hogy ha alapo­san a dolgok mélyére nézünk, a nyugati hata­lma­knak nem érdekük a feszültség további enyhítése, mert már az első genfi értekezlet is több kel­lemetlen következményt hozott számunkra. Ennek az álláspontnak azon­ban gyakorlati megnyilvánulá­sa is van, mégpedig szoros kap­csolatban a külügyminiszteri tanácskozással. A nyugati dip­lomácia mind sűrűbben és mind követelőzőbben hangoz­tatta, hogy a második Genf lesz tulajdonképpen „próba­köve” a szovjet politikának és hogy a szovjet diplomácia ki­­állja-e ezt az úgynevezett pró­bát, egyetlen tétre akarta fel­tenni ez egész külügyminisz­teri értekezletet: a német kér­dés megoldására, méghozzá az atlanti politika elképzelései sze­rint. Érdemes közelebbről szem­ügyre tenni, mennyiben reá­lis ez a politika, egyáltalán van-e valamilyen alapja. Zaszlavszkij, az Új Idő című moszkvai hetilapban rámutatott a nemzetközi politikának hosz­­szú, több évtizede létező két fővonalára. Az egyik ilyen irányzat a múló illúziók ten­denciája, a másik a maradan­dó tények vonala. A mai hely­zetre kivetítve ez az „erőpoli­tika”, a „hidegháború” fenn­tartása a múló illúzióiknak fe­lel meg, a helyzet reális felmé­rése, az ebből fakadó követ­kezmények levonása és ezen az alapon a megegyezés meg­teremtése az igazi maradandó tény, amit később az utókor is így értékelhet. Nem kétséges, hogy ez vilá­gos és józan elemzés. Annyira józan, hogy az eseményeket logikailag követő egyes nyu­gati politikusok és szemleírók is mindinkább alkalmazzák ezt a módszert, még akkor is, ha számukra kellemetlen követ­keztetéseket kell levonniuk. Walter Lippmann, a New York Herald Tribune kommen­tátora például leszögezte, hogy a nyugati politikának legna­gyobb gyengesége a megmere­vedett helyzete". Kifejti, hogy a Nyugat természetszerűleg rendelkezik hatalmas katonai, gazdasági és politikai értékek­kel és — írja — „bár lennénk olyan helyzetben, hogy ezeket a tárgyalások érdekében fel­használhatnánk. Ez idő szerint azonban képtelenek vagyunk felhasználásukra, m­ert ezek az érték­ek a merev és főleg érzelmi alapon álló kötelezett­ségeink miatt befagytak”. Nyilvánvaló, hogy Lippmann mire céloz. Az atlanti politiká­ban való „megmerevedés” nem alkalmas arra, hogy a genfi szellemben folytatott tárgyalásokon előnyöket hoz­zon, hiszen az a létalapja en­nek a politikának, hogy egy fel­tételezett „erőhelyzet” alapján egyoldalúan csak követelje, és ugyanakkor ne vegye figye­lembe a vele szembeállított realitásokat. E politika illuzórikus voltára mások is rámutatnak. André Fontaine, a Le Monde cikkíró­ja is azt írja, hogy „semmit nem ér mereven ragaszkodni valamilyen ami­máciai irány­vonalhoz”, különösen akkor, ha mögötte nincs az az erő amelyet feltételeznek neki Fontaine konkrétan rávilágít arra, hogy az atlanti politika hátterében ott áll az ameri­kai diplomáciának nem is ket­tő, hanem több vonala, a ko­molyra fordult angol gazdasá­gi helyzet és súlyos válságok­kal küzdő Franciaország. Ma­gán a NATO-n belül az utóbbi időben olyan események tör­téntek, mint a komoly szövet­kezésekkel járt török—görö­givakodás és a párizsi katonai egyezményekre nem kis hatás­sal lévő negatív saarvidéki népszavazás. A fent említett logikusan gaz­dolkodó nyugatiak rávilágíta­nak a dolog másik oldalára is Middleton a York Times­ben éppen a külügyminiszter értekezlet elé­, egy nappal ír­ta meg nem kis keserűségei*' h°ivT Genfbe „erős hely­zetben tulajdonképpen csak egyetlen ember érkezik ás az Molotov. Ezt az erőt az általa képviselt tábor egysége, azo­nos akarata, közös célkitűzése jelenti és természetesen nem kis mértékben esik a latba en­nek a tábornak a gazdasági és katonai ereje sem. A szovjet diplomáciai nem­zetközi tárgyalásokon nem szo­kott ezzel az erővel kérkedni, hanem ennek tudatában hig­gadtan, következetesen, az összes lehetőségek számbavé­telével törekszik a megegye­zés elérésére. Nyilvánvaló hogy most Genfben a külügy­miniszteri tárgyalások idején is hűséges marad ehhez a be­vált módszerhez. Ez lehetővé teszi, hogy a „genfi szellem" kiteljesedjék és az Irányelvek­ből valóság legyen. Ennek semmi sem áll útjában, ha a túloldalon a múló illúziókka­ felhagynak és helyette inkább a hasznosabb, célravezetőbb realitásokat választják. A bé­keszerető emberiségnek az a reménye, hogy akárcsak július­ban, most is így lesz ez Genf­ben. Vasárnap is vezettek A párt aktivistáinak tanácskozása megállapította: ahhoz, hogy a vetési elmaradást behozzuk, a hátralévő vasárnapokon is vetni kell. Dolgozó parasztjaink legjobbjai és a gépállomási dolgozók megfogadták a pártnak ezt a tanácsát. Vasárnap is munkához láttak. Az időjárás is bizonyítja, hogy helyesen cse­lekedtek, mert hétfőn ismét esősre fordult. Helyes és szüksé­ges volt kihasználni a vasárnapi jó időt. Gyöngyfa: A gyöngyfái új Idők Terme­­lőszö­vetkezettben vasárnap az egész tagság kint szorgosko­dott a földeken. A külső dűlő­ben szedték a cukorrépát. Hét­főn szemetkért az eső, de a munka ezen a napon sem­ állt meg. A tagság cukorrépát sze­dett, hat fogat ezt horda az állomásra. A sürgős munkába bevonták a családtagokat is. Péter Mária tsz-tag például az anyját is segítségül hívta, Gye­­n­is Józsefnének pedig Pécsről a leánya és a veje sietett segí­teni. — Sietni kell — mondja Pé­ter elvtársnő, — mert ide még búzát akarunk vetni. A tsz-tagok úgy tervezik, hogy szerdán már szántják is a répa helyét és a hét végére befejezhetik a búzavetést. Gyöngy­ösmellék-" A gyöngyösmelléki Szabad Nép Termelőszövetkezetben va­sárnap is dolgoztak. Egy foga­­tos vetőgéppel a homokosabb területen két holdon vetették el az őszi búzát. A tsz nö­vénytermesztői a szárkózási dűlőben cukorrépát szedtek. Piskó: A piskói Első Ormán­ysági Termelőszövetkezetben vasár­nap nem tudtak vetni, mert a gépállomásról csak egy trak­tort kaptak, és így nem készít­hették elő a földet a vetésre. A tagok azonban egész nap dol­goztak, a kukoricát takarítot­ták be, mert oda is búzát akar-­­ nak vetni. Eddig 50 hold búzát­­ vetettek el és tervükből mind- 1 össze 30 hold van vissza. A Kisasszonyfa- A kisasszonyfai Bátrak Út­ja Termelőszövetkezetben va­sárnap a tagok a kukoricát és a burgonyát szedték, hogy minél előbb befejezhessék a már megkezdett búza vetését. Az augusztusban alakult ter­melőszövetkezet eddig 10 hold árpát, 15 hold búzát vetett el, 20 hold föld pedig készen vár a vetésre. Ha az idő engedi, a napokban itt is földbe teszik a magot. Drávasztára-­ Szeptember 7-én alakult 11 családdal 18 taggal a dráva­sztárai Úttörő Termelőszövet­kezet. Ez a fiatal termelőszö­vetkezet az árpavetést még szeptember 15-én befejezte, 17 hold búzájuk csírázásnak in­dult s mindössze 17 hold v­ár elvetésre. Szombaton is ahogy egy kicsit javult az idő, két fogattal a két tó közötti dűlő­be siettek és vetették a búzát. Hétfőn a befejezetlen területen tovább folytatták a vetést. két fen.­ Kilenc hold búzát vetettek el vasárnap a pettendi Szabad Föld Ter­mel­őszövetkezet tag­jai a Nyíri-dűlőben, amíg a fogastokkal vetettek, a tsz nö­vényápolói a cukorrépát szed­tek. A termelőszövetkezetben úgy vélekednek a tagok, ha az idő engedi, ezen a héten min­den búzájuk a földbe kerül. Egymást segítve ,• egyesült erővel], tolták le a szárat. Az egyéni­ A még nem teljes adatok szerint: Százhatvannégy gépállomást traktor dolgozott vasárnap A Gépállomások Megyei Igazgatósága jelenti, hogy a vasárnapi főddőt az egész me­gye területén igyekeztek ki­használni a traktorosok. Tizen­három gépállomás eddig befu­tott jelentései szerint összesen 164 traktor dolgozott a földe­ken és így vasárnap 360 hold vetőszántással, valamint 321 hold vetéssel haladtak előre az őszi munkák. Elvégeztek ezen­kívül 85 hold mélyszántást is. A traktorosok vasárnapi mun­kájában különösen a pécsvá­radi, palota­bozsoki és villányi gépállomások tűntek ki: körze­teikben ők hárman többet ve­tőszántottak és vetettek, mint a többi tizenkét gépállomáson együt. A bólyi gépállomás kör­zetében jelentős segítséget nyúj­tottak az ugyancsak mozgósí­tott termelőszövetkezeti tagok­nak a mohácsi gyáraikból és tanácstól érkezett társadalmi munkaerők. Segítségükkel a bólyi gépállomás körzetében 53 hold kapásnövényt, takarítot­tak le. Új term­előszöve­tkezet alakult Keszü­ben (Telefonjelentés) Szombatra virradóra Kesze községben megalakult me­gyénk­ét a pécsi járás legújabb mezőgazdasági termelőszövet­kezete, melyet tagjai, Farkas István 13 holddal belépett dol­gozó paraszt javaslatára Hon­foglalásnak neveztek el Az új termelőszövetkezetbe egyelőre 14 tag lépett be 51 hold földdel, de az alakulási jegyzőkönyvet még nem zárták le, hogy még újabb dolgozó parasztcsaládok léphessenek be a felvilágosító munka nyomán. Az alakuló közgyűlés I­stokovics Illés hét­­holdas gazdát választotta meg elnöknek. LEGRADY FERENCNÉ Több búzát vessünk holdanként! November elseje nemcsak ar­ra figyelmeztet bennünket, hogy minden áron meg kell gyorsítanunk a vetéseket, ha­nem szükségessé teszi a hol­damként­ felhasznált búzave­tőmag 15—20 százalékos eme­lését is. A télig hátralévő idő ugyanis annyira megrövidült, hogy nem áll rendelkezésre elegendő idő a kenyérgabonák teljes kibokrosodására, tehát kevesebb kalászunk lesz egy­­egy tőről a szükségesnél. Ezer­ kívül­ a gyengén bokrosodott, tehát gyengébb fejlettségű bú­zákban nagyobb kárt tehetnek a téli fagyok is — amely szin­tén a kalászok számának csök­kenésére vezetne. Hogy kerülhetjük ezt el? Úgy, hogy a várható kiesé­sek pótlására eleve 15—20 szá­zalékkal több magot vetünk el holdanként. Ha eddig gépi ve­tésnél folyóméterenként elég volt a 65—70 szem csínaképes mag is, most arra törekedjünk, hogy csoroszlyánként, minden folyóméteren 78—90 szem csí­­­­raképes magot vessen a gép Az IDAM (Telefonjelentés) 1' Vetkezet életében az évvégi Tésenyben szombaton ala- J '.árszámadás előkészítése. Rit­kult meg a községi termelési (t­örtösen nagy dolog ez egy bizottságon belül a vetési bi- J )lyan kÖzöS gazdaságban, zottság. A bizottságban töb- < ^ ^ „Apriu, dísz. Nagy dolog egy termelőszó­ az Április 4. Tsz-be, — látva, hogy a közös gazdaság sokkal több jövedelmet hoz mint az egyéni. Ezenkívül Köztársaság néven új termelőszövetkezet is alakult a községben. Jól járt, aki becsületesen végig­dolgozta a hét hónapot és nap­­ról-napra rendszeresen eljárt a közösbe. Igaz, az idén még vezető, Szád Vilmos 16 holdat i”-ben idén mérik fel először, nem osztanak készpénzt, mert­­ek között Kemse Ernő tsz-el­­nök, Vörös Géza 13 holdas gaz I­lmelt alig hét hónapos múlt­án, Kálócz Zoltán tsz-brigád-­­r­a tekint vissza. Az „Április dolgozó parasztok végzik és egy hét hónap alatt meny­­egész község vetése irányi­a­ ayit gyarapodtak, milyen jö­­tását. A bizottság vasárnapi t­ö­j­­edelmet hozott a közös min­­az egész községet mozgósítót- m­e­g a tagok részére, s mit kell ra. A nemrégiben alakult Rá­­d­enniük, hogy a jövő évi zár­­kóczi Tsz tagjai egész vasárnap -.támadás jóval gazdagabb te­kint voltak a mezőn. Délelőt­­d igen az ideinél, tíz hold olyan területen szór- e Az Április 4. Tsz tagjainak ták el a szuperfoszfátot, amely az alakuláskor csak két igás­­be búza kerül, délután pedig 7­0­ovink volt, s a gépállomás se­­holdat el is vetettek belőle. E­eítségén kívül a tagságnak is A Rákóczi Tsz tagjai és az­t össze kellett fognia, hiszen a egyénileg dolgozó parasztok d­e 20 hold föld több mint 200 vasárnap mintegy húsz holdot d­arabban volt. A zárszámadás törték le a kukoricát s takart- ionban azt mutatja, hogy az első közös esztendő is ered­leg dolgozó parasztok ezen a­ö vénnyel zárult. Közös vagyo­­napon 15 holdat vetettek el. A luk értéke máris meghaladja vasárnapi munkában a kölcsön 1 300 ezer forintot. Kilenc jó nős segítségnyújtás igen széplő­zejöstehenet vettek, amelyek példáit tapasztalhattuk A dél- lonar öt szép­ továbbtenyésztés­­hozó parasztok közül többen­re alkalmas borjúval örvendez az olyanok, mit ifj. Kálóczi tették meg a tagságot. A­nya­ József, Vörös Géza, Kovács Bé-11 von 10 törzskönyvezett ele­­lánc és Faragó János, akiknek Jl To­ffi Ufpeattal nenf redelkezé !­í kínónak val° süldőt is vásárol- ° t M r ‘ak­­ut igásszekereket és fű­gazdákat, mint özv. Mate Jó- JJnek a közösbe. A T­isenne és Szmák István Ez a m­atvásárásra és a gazdasági példa is mutatja, hogy Tesena f­­elszerelésekre több mint 50 -en mindent megmozgatnak­­ .,sz­eerint hosszúlejáratú hi­­sz emberek, hogy minél előbb­­it kaptak államunktól, földbe kerüljön a búza. A 1 a tagok jövedelme is igen betakarítás, vetés hétfőm is jól alakult már az első közös­­ évben. Ezt az is mutatja, hogy betakarítás, vetés hétfőn teljes erővel folyik­ SZŐKE ERNŐ v. b. titkár. szeptember, októberben újabb hét család kilenc tagja lépett a jövő év alapját kellett meg­azonban komoly hibák is je­lentkeznek — különösen a munkafegyelemben. Tóth Jó­zsef elvtárs, a tsz párttitkára ahelyett, hogy a munkafegye­lem megjavításával törődne s szorgalmával példát mutatna, pénteken például, amikor a tagság zöme a kukoricát törte, a szárat vágta, — egész nap ki sem mozdult a szobából, azzal az ürüggyel, hogy fele­teremteniék, de az egy munka vége Szentlőríncre ment mű­egységre járó búzával nem val­lanak szégyent. Egy-egy mun­kaegységre hét kiló búzát, ár­pából pedig az augusztus 1-ig szerzett munkaegységre 2—2 kilót adnak. A fiatal Csapó­lomba és neki a gyerekekre kell vigyázni. Az örlelést a tsz kocsisa egyedül is elvégezhette volna, Tóth elvtárs pedig nyu­­godtan mehetett volna kukori­cát törni, vagy szárat vágni. János feleségével 14 és fél már Sérti az alapszabályt, és ront­zsa búzát és majdnem négy mázsa árpát vitt haza előleg­ként. Zárszámadáskor még több mint öt mázsát kapnak búzából s ezenkívül még kuko­ricát is részelnek. — Jövőre már egészen más­ként lesz — bizakodik Csapó János bácsi, a tsz elnöke. — Tehénállományunkat a jelen­legi duplájára akarjuk növel­ni. A 10 anyakoca szaporula­tit is megtartjuk, s két turnus­ban — áprilisban és augusz­tusban — hízóba fogjuk őket. Ezenk­il baromfifarmot is létesítünk 150—200-as állo­mánnyal. Most már könnyeb­ben megy a gazdálkodás és termésátlagunkat is növelhet­jük, mert egy darabban van a földünk. Jól zárult az első esztendő az Április 4. Tsz-ben, de a tervek azt mutatják, hogy a következő esztendő gazdagabb lesz az ideinél, hiszen az ala­pot már meg is teremtették hozzá. Az eredmények mellett jó a fegyelmet, hogy Tóth elv­társ a tagság megkérdezése nélkül kedden éjjel szó nélkül befogta a tsz lovait, s egyik rokonának fuvarozta velük a kukoricát. Az ilyen esetek el­kerülésére a párttagoknak kell felfigyelniük, s ha a kom­munista bírálat nem használ, pártfegyelmivel, és munkaegy­ség levonással kell megbüntet­ni az önkényeskedőket. A munkafegyelem megjavításá­ban elsősorban a kommunis­táknak kell példát mutatniok, s akkor nem fordul elő, hogy — mint pénteken — a 25 tag­ból csak nyolcan-tizen dolgoz* nak. Az első zárszámadás ne csak gazdaságilag erősítse a bőd*n Április 4. Tsz-t, hanem fegye­lemben is, mert csak így gaz-­­dagodhatik meg jövőre, s az elkövetkezendő esztendőkben szövetkezetük. És ez elsősor*­ban a tsz kommunistáin mér*­ k.

Next