Dunántúli Napló, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-03 / 1. szám

XXI. ÉVFOLYAM ÁRA: 50 FILLÉR az így kezdődött év első munkanapba — Egy kissé megzavart már­­ sok ünnep, azt se tudtam, hogy h­ülyén nap van, — pa­naszkodott mindennapos utas­­társam a megállónál. — Egyéb­ként ma csütörtökkel kezdjük a hetet és az évet is. — Fel­­nyomatkodott a buszra, s én lemaradtam. Nekem tehát így kezdődött az év első munka­nap­ja. De hogyan kezdődött más­hol? A bányákban, az üze­mekben, a vállalatoknál, a hivatalokban? SZÉCHENYI-AKNA Sebestyén Béla főmérnök csóválja a fejét. Körülbelül harminc hiányzóval, kezdték a reggeles műszakot. C­iffa ünnep után megszo­kott dolog ez, de még nem tudjuk az indokokat. Egyébként a föld mélyén az ünnepek alatt is dolgozta­k, kaparákat és gumiszalagokat javítottak. Az első leszálló Bognár Sándor vájár csapata élt, s az új évi munkakez­dést új szérateleptan indítot­ t­ák el. A nyolcadik szint né­gyes telepében nagyméretű fejtést építettek ki- S azután ,sorra léptek a kasba az isme­rs bányászok, Kecskés János ,szocialista brigádja, az elővá­­rosi és a fenntartási munka­helyek dolgozói. DÉDÁSZ A villanyszerelőknél nem is lehet meghatározni, hogy mi­kor kezdődött az év első mun­kanapja, mert szinte egybe­folyt az óesztendő az újjal. Balla László elvtárs, az üzem­viteli osztályon oly nagy mun­k­iában van, hogy szinte lehe­tetlen volt szót érteni. Kezé­ben két telefonikagyló. Az egyikbe néha beleszól:— Egy pillanat, azonnal... — A másikon tárgyal. Kénytelen v­oltam azt jegyezni. — Végre, hogy megérkezett az Ursitz-brigád. Hány ember? — Kilenc—tíz. Kocsival fel­szerelve. — Vidékiek? — Igen­— Megpróbálom intézni a szállást, mert tizenegyig dol­gozni kell. Rendben. Irányít­sátok ők­et a munkahelyre, s főzessetek meleg teát. — Nem lehet. — Akkor oldja meg az a házaspár. A költségeket majd elintézzük... Mi van a pécs­­váradi kocsival?... Ajaj! Majd adok egy másikat.­. Végre akad egy pillanat szá mert. — Mi újság?— Hogyan kezd­tek? — érdeklődöm. — Ez az átkozott zúzmara. Már 29-én kezdődött, azóta itt nincs megállás. Eleinte kisebb szakadások voltak, gyorsan megjavítottak, de később erő­södött a zuzmarásodás és egy­re több vezeték szakadt le. szilveszter estére már szinte tragikussá vált a helyzet, a pécss regenyei vonalon és a várost délen kerülő 20 kilo­­voltos vezetéken. Persze ez kihatott a vízellátásra is, mert áramszünet volt a tortyogói kutaknál, de az üszögi tároló­nál is. Ugyancsak nagy prob­lémák voltak a nagyharsányi és a beremendi részen, de szinte az egész megyében. Ne­hezítette a helyzetünket, hogy az üzemvezetőségekkel alig tudtuk a kapcsolatot tartani, mert a telefonvezetékek is el­szakadtak, Moháccsal még ma sincsen kapcsolatunk, csak ke­rülővel. — Tehát az üzemkezdés nem elsején történt. — Nem. Dolgozunk folya­matosan. Elsejére virradó éj­jel, vagyis a munkában szil­vesztereztek sokan közülünk. Palotai, György üzemvezető, Hantos Ferenc főművezető, a mohácsi ősz-brigád, a nagy­­harsányi Komáromi-brigád és még sokan mások. Talpon van az egész áramszolgáltató, ne­héz lenne valakit is megdi­csérni, mindenki haptákban van... — S most, hogy néz ki a helyzet? — Egyelőre semmi jót nem lehet mondani. Van olyan ve­zeték, amelyet délelőtt meg­javítunk, estére újra elsza­kad. Elmondják, hogy mennyire vigyázni kell mindenkinek, hiszen a vezetékekre nehéz súly rakódik zúzmara formá­jában, nem veszélytelen ilyen­kor. SOPIANA GÉPGYÁR A kétnapos ünnep idején a gyár műhelycsarnokai igen ki­hűltek, így az első munkás a fűtő volt. Persze még délelőtt is hidegek voltak a műhelyek. A szerszámgépek rendben megindultak, a fúrósablonok és a kivágó szerszámok soka­sodnak.­­ — Mi az első termék? — , érdeklődünk a gyár igazgató­jától. — Borsószelektálókat készí­tünk a konzervgyárak részére• — S milyen a benyomás? A remények? — Első nap után nehéz vé­leményt mondani. Egyébként most kaptuk meg az éves ter­vet, amely nehezebb lesz a tavalyinál. SÜTŐIPARI VÁLLALAT A hatos számú süteményes üzemiben — ünnep ide, ünnep oda — pontosan elsején kez­dődött az év első műszakja. Aparicz Péter csoportvezető január elsején délután négy­kor keverni kezdte az első csésze­résztét. Egész éjjel dol­goztak, társa Farkas Lajos éjfélkor váltott és kora reg­gel 30 ezer zsemlyét szállítot­tak el az üzemből . Egyébként minden megy ! A csúcsoktól még messze a régiben, — mondja a vál-­ vagyunk, de általában jobb. r 1. SZÁM a föld alatt, a levegőben, a csarnokban, a kemencéknél falat műszaki vezetője — sőt az első napi süteményünk igen szép volt.* Mit mondhat ezek után az­­ újságíró? Nekem is elkezdő­­­­dött az új esztendő, s elte­kintve a reggeli bosszúságtól,­­ minden megy a régiben. Gazdagh István ! i Ez az év is jól kezdődött! Az élő újévi malac „sorrajárta" az asztalokat, igaz, hogy a fiatal szakácsok ölében■ Az Olimpia Étteremben tombolán sorsolták ki az újévi malacot a vendégek között. .................. ——(Riport a 3. oldalon). —■ Szokolai felv. — Éljünk a leh­et­őségek­kel Dobi István elvtára újévi köszöntője Dobi István, a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke szerdán délben 12 órakor mondotta el a rádió­ban és a televízióban a kö­vetkező újévi köszöntőt: , Ismét reánk köszöntött egy új esztendő első napja. A szilveszter éjszaka játékos öröme, vígassága után kö­szöntsük mi is őt, és rövid számvetéssel búcsúztassuk el a magunk mögött hagyott óesztendőt. Elégedett szívvel zárjuk le az 1963-as esztendő számadá­sát. Megvoltak az évnek a gond­jai, nehézségei, csalódása, gyá­szai és veszteségei, egyéni, családi és közösségi értelem­ben. Ez elmaradhatatlan az élettől. Voltak terveink, szán­dékaink, amelyek nem telje­sültek, maradt elhanyagolt és félretett munkánk, hol a magunk hibájából, hol a má­sokéból. Mégis, jó szívvel, barátsággal kö­szönünk el az óesztendőtől, mert ha egészében nézzük a magunk mögött hagyott évet, az eredményeket, a fejlődést, az ország állapo­tát, a népjólétet, hazánk nemzetközi tekintélyének növekedését, hírünk alaku­lását a világban — panasz­kodásra kevés okunk van: szervezettebb, eredményesebb és gazdaságosabb a munka. A társadalmi életben, a kul­túra területein, a közszellem­­be­n szaporodtak a szocialista jellemvonások, a párt okos, emberséges, kommunista poli­tikája köré kialakul a nem­zeti egység. Ez volt a sikerek forrása 1963-ban és további fejlődésünk biztosítéka 1964-re. Lépten-nyomon érezhetjük, hogy a szeretethez és barát­sághoz, amit a szocialista or­szágok családjában élvezhe­tünk, Nyugat felől mind több tisztelet és megbecsülés, csat­lakozik irántunk. Jólesik ezt megállapítani, főleg azért, mert nem valami bonyolult világpolitikai játék következ­ménye, hanem annak ered­ménye, hogy a magunk népe, hazánk boldogulása és az em­beri haladás becsületes szol­gálata érdekében választott úton járunk, több sikerrel, mint amennyi ellenségeink­nek kedvére lehet. Nem a barátságos, vagy kényszerű elismerések és­ dicséretek, ha­nem kizárólag népünk érdeke ösztönöz bennünket, hogy tovább haladjunk a szocia­lista úton, amelyet magunk választottunk és a legjobb­nak tartunk. A hidegháború enyhül. A világ halad a szocializmus felé. Az emberi értelem szin­te naponta új világokat hódít meg, hinnünk kell abban, hogy a népek józan értelme és az államférfiak felelősség­­érzete kialakítja a fejlődés békés módszereit, megóvja az emberiséget az atomkatasztró­fától. A Szovjetunió 1963-ban is hatalmas erőfeszítéseket tett az emberiség békéjének meg­őrzésére, és a világ népei mély békevá­gyának, a szocialista világ­­rendszer létének, a szovjet kormány állhatatos erőfeszí­téseinek köszönhető, hogy megszületett az atomcsend­­egyezmény, amely ha sze­rény kezdet is, de biztató, a béke híveit további har­cokra ösztönző siker. Ma már történelmi kény­­szernek tűnik, hogy a skxt államok vezetői is felelősség­gel foglalkozzanak nemcsak ir béke és a háború, hanem "az­ emberi haladás egyéb kérdé­seivel is. Ilyen körülménye­k között a szovjet békepolitika újabb sikereire és a szocia­lizmus eszméinek további tér­hódítására számíthatunk az 1964. évben. Belső fejlődésünkkel elége­detten, a világhelyzetre biza­kodással tekintve zárjuk le az óesztendő számadását és jogos reményekkel nyitjuk meg az új év lapjait. 1963-ban elértünk valami, és ezt nemcsak megtartani akarjuk, hanem az a törekvé­sünk, hogy továbbfejlesszük. Ma már tudjuk, nagyrészt tő­lünk függ, hogyan boldogu­lunk azokkal a lehetőségekkel, amelyeket ennek a szép or­szágnak különböző természeti kincsei, gazdagsága, népünk­nek szorgalma és tehetsége kínál. Ezekkel a gondolatokkal köszöntöm kedves hallgatói­mat az 1964. év első napján. Kívánok mindenkinek sike­rekben gazdag, boldog új esz­tendőt. c az új én elii szülöttje A kórteremben csak szak­szerű beöltöztetés után léphe­tünk be. Fehér köpenyt ka­punk a főmadámtól és fura álarcot kötünk az orrunk, szánk elé. Alatta megszorul a pára, nehézkes a beszéd. Ez az előírás, hiába — nehogy köhintéssel, beszéd közben megfertőzzük az érzékeny, néhánynapos kicsinyeket. Csa­kis ilyen előzmények után lát­hatjuk meg 1964 pécsi újszü­löttjét, Benkő Sanyikát. Benkőnét igen megviselte a szülés, de — Székely tanárse­géd szerint — már jól van. Császármetszéssel kellett el­tenni tőle Sanyikét 1964 ja­nuár 1-én, éjjel egy óra 45 perckor, ő tehát Pécs városa idei elsőszülött honpolgára. — Első gyereke — ötödik... négy él. — Fiút vártak? — Azt szerettünk volna — és magához húzza Sanyikét a pólyával. Ő még nem sokat lát a világból. Ráncos ujjait a szájához húzza, és nagy-nagy közömbösséggel bámul a te­rem menyezetére. Nem volt még bent a mamánál, mert a műtét után a szoptatással sem akarták zaklatni. — Meg tejem se volt még — mondja a 34 éves asszony, akit otthon férje mellett hét, nyolc és kilencéves lányai várnak az öcsikével együtt. Sanyoka adatait Székely ta­nársegéddel olvastuk ki a kórlapból: 2800 grammal jött a világra, 56 centi hosszú és a születés után 24 órával kapott először enni. Édesapja — Benkő Sándor — a Mecse­ki Szénbányászati Trösztnél dolgozik. Napszinti munkás Széchenyi-dunán, és a Tolbu­­hin út 37. szám alatt van két­szobás lakásuk. Az édesapja után őt is Sán­dornak nevezik majd és a névadó ünnepségen mi is sze­retnénk ott lenni, gratulálni 1964 első pécsi szülöttének, úgy is, mint névadók, akik év­ről évre figyelemmel kísérjük életét és — ahol kell — segí­tünk Benkő Sanyikénak, és Sanyika mit nem törődik élete első interjújával. Hruscsov Lengyelországba érkezett Nyikita Szergejevics Hrus­csov, az SZKP Központi Bi­­­­zottságának első titkára, a­­ Szovjetunió Minisztertanácsá­­­­nak elnöke, Wladyslaw Go­­s­mulka, a LEMP KB első tit­­­­kára és Jozef Czyrankiewicz,­­ a Lengyel Népköztársaság mi­­­niszterelnökének meghívására, ■ párnapos, nem hivatalos lá­­­­togatásra Lengyelországba ér­kezett. Hruscsov társaságában­­ utazott Kirill Mazurov, az SZKP Központi Bizottsága el­­­nökségének póttagja, Belo-­­ russzia Kommunista Pártjá­nak első titkára. A vonat a délutáni órák­ban érkezett a varsói Gdanski pályaudvarra. A magas ven­déget Wladyslaw Gomulka, Aleksander Zawadzki, Jozef Czyrankiewicz, valamint a LEMP KB Politikai Bizottsá­gának tagjai és a lengyel ál­lamtanács és kormány kép­viselői üdvözölték. A gdanski pályaudvaron le­zajlott rövid, szívélyes beszél­getés után a szovjet kor­mányfő Wladyslaw Gomulka, Józef Czyrankiewicz, Zenon Kliszko, Ignacy Loga-Sowinski és Marian Spychalski társasá­gában az olsztyni vajdaság­ba folytatta útját. t i

Next