Dunántúli Napló, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-03 / 1. szám
XXI. ÉVFOLYAM ÁRA: 50 FILLÉR az így kezdődött év első munkanapba — Egy kissé megzavart már sok ünnep, azt se tudtam, hogy hülyén nap van, — panaszkodott mindennapos utastársam a megállónál. — Egyébként ma csütörtökkel kezdjük a hetet és az évet is. — Felnyomatkodott a buszra, s én lemaradtam. Nekem tehát így kezdődött az év első munkanapja. De hogyan kezdődött máshol? A bányákban, az üzemekben, a vállalatoknál, a hivatalokban? SZÉCHENYI-AKNA Sebestyén Béla főmérnök csóválja a fejét. Körülbelül harminc hiányzóval, kezdték a reggeles műszakot. Ciffa ünnep után megszokott dolog ez, de még nem tudjuk az indokokat. Egyébként a föld mélyén az ünnepek alatt is dolgoztak, kaparákat és gumiszalagokat javítottak. Az első leszálló Bognár Sándor vájár csapata élt, s az új évi munkakezdést új szérateleptan indítot ták el. A nyolcadik szint négyes telepében nagyméretű fejtést építettek ki- S azután ,sorra léptek a kasba az ismers bányászok, Kecskés János ,szocialista brigádja, az elővárosi és a fenntartási munkahelyek dolgozói. DÉDÁSZ A villanyszerelőknél nem is lehet meghatározni, hogy mikor kezdődött az év első munkanapja, mert szinte egybefolyt az óesztendő az újjal. Balla László elvtárs, az üzemviteli osztályon oly nagy munkiában van, hogy szinte lehetetlen volt szót érteni. Kezében két telefonikagyló. Az egyikbe néha beleszól:— Egy pillanat, azonnal... — A másikon tárgyal. Kénytelen voltam azt jegyezni. — Végre, hogy megérkezett az Ursitz-brigád. Hány ember? — Kilenc—tíz. Kocsival felszerelve. — Vidékiek? — Igen— Megpróbálom intézni a szállást, mert tizenegyig dolgozni kell. Rendben. Irányítsátok őket a munkahelyre, s főzessetek meleg teát. — Nem lehet. — Akkor oldja meg az a házaspár. A költségeket majd elintézzük... Mi van a pécsváradi kocsival?... Ajaj! Majd adok egy másikat.. Végre akad egy pillanat szá mert. — Mi újság?— Hogyan kezdtek? — érdeklődöm. — Ez az átkozott zúzmara. Már 29-én kezdődött, azóta itt nincs megállás. Eleinte kisebb szakadások voltak, gyorsan megjavítottak, de később erősödött a zuzmarásodás és egyre több vezeték szakadt le. szilveszter estére már szinte tragikussá vált a helyzet, a pécss regenyei vonalon és a várost délen kerülő 20 kilovoltos vezetéken. Persze ez kihatott a vízellátásra is, mert áramszünet volt a tortyogói kutaknál, de az üszögi tárolónál is. Ugyancsak nagy problémák voltak a nagyharsányi és a beremendi részen, de szinte az egész megyében. Nehezítette a helyzetünket, hogy az üzemvezetőségekkel alig tudtuk a kapcsolatot tartani, mert a telefonvezetékek is elszakadtak, Moháccsal még ma sincsen kapcsolatunk, csak kerülővel. — Tehát az üzemkezdés nem elsején történt. — Nem. Dolgozunk folyamatosan. Elsejére virradó éjjel, vagyis a munkában szilvesztereztek sokan közülünk. Palotai, György üzemvezető, Hantos Ferenc főművezető, a mohácsi ősz-brigád, a nagyharsányi Komáromi-brigád és még sokan mások. Talpon van az egész áramszolgáltató, nehéz lenne valakit is megdicsérni, mindenki haptákban van... — S most, hogy néz ki a helyzet? — Egyelőre semmi jót nem lehet mondani. Van olyan vezeték, amelyet délelőtt megjavítunk, estére újra elszakad. Elmondják, hogy mennyire vigyázni kell mindenkinek, hiszen a vezetékekre nehéz súly rakódik zúzmara formájában, nem veszélytelen ilyenkor. SOPIANA GÉPGYÁR A kétnapos ünnep idején a gyár műhelycsarnokai igen kihűltek, így az első munkás a fűtő volt. Persze még délelőtt is hidegek voltak a műhelyek. A szerszámgépek rendben megindultak, a fúrósablonok és a kivágó szerszámok sokasodnak. — Mi az első termék? — , érdeklődünk a gyár igazgatójától. — Borsószelektálókat készítünk a konzervgyárak részére• — S milyen a benyomás? A remények? — Első nap után nehéz véleményt mondani. Egyébként most kaptuk meg az éves tervet, amely nehezebb lesz a tavalyinál. SÜTŐIPARI VÁLLALAT A hatos számú süteményes üzemiben — ünnep ide, ünnep oda — pontosan elsején kezdődött az év első műszakja. Aparicz Péter csoportvezető január elsején délután négykor keverni kezdte az első csészerésztét. Egész éjjel dolgoztak, társa Farkas Lajos éjfélkor váltott és kora reggel 30 ezer zsemlyét szállítottak el az üzemből . Egyébként minden megy ! A csúcsoktól még messze a régiben, — mondja a vál- vagyunk, de általában jobb. r 1. SZÁM a föld alatt, a levegőben, a csarnokban, a kemencéknél falat műszaki vezetője — sőt az első napi süteményünk igen szép volt.* Mit mondhat ezek után az újságíró? Nekem is elkezdődött az új esztendő, s eltekintve a reggeli bosszúságtól, minden megy a régiben. Gazdagh István ! i Ez az év is jól kezdődött! Az élő újévi malac „sorrajárta" az asztalokat, igaz, hogy a fiatal szakácsok ölében■ Az Olimpia Étteremben tombolán sorsolták ki az újévi malacot a vendégek között. .................. ——(Riport a 3. oldalon). —■ Szokolai felv. — Éljünk a lehetőségekkel Dobi István elvtára újévi köszöntője Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke szerdán délben 12 órakor mondotta el a rádióban és a televízióban a következő újévi köszöntőt: , Ismét reánk köszöntött egy új esztendő első napja. A szilveszter éjszaka játékos öröme, vígassága után köszöntsük mi is őt, és rövid számvetéssel búcsúztassuk el a magunk mögött hagyott óesztendőt. Elégedett szívvel zárjuk le az 1963-as esztendő számadását. Megvoltak az évnek a gondjai, nehézségei, csalódása, gyászai és veszteségei, egyéni, családi és közösségi értelemben. Ez elmaradhatatlan az élettől. Voltak terveink, szándékaink, amelyek nem teljesültek, maradt elhanyagolt és félretett munkánk, hol a magunk hibájából, hol a másokéból. Mégis, jó szívvel, barátsággal köszönünk el az óesztendőtől, mert ha egészében nézzük a magunk mögött hagyott évet, az eredményeket, a fejlődést, az ország állapotát, a népjólétet, hazánk nemzetközi tekintélyének növekedését, hírünk alakulását a világban — panaszkodásra kevés okunk van: szervezettebb, eredményesebb és gazdaságosabb a munka. A társadalmi életben, a kultúra területein, a közszellemben szaporodtak a szocialista jellemvonások, a párt okos, emberséges, kommunista politikája köré kialakul a nemzeti egység. Ez volt a sikerek forrása 1963-ban és további fejlődésünk biztosítéka 1964-re. Lépten-nyomon érezhetjük, hogy a szeretethez és barátsághoz, amit a szocialista országok családjában élvezhetünk, Nyugat felől mind több tisztelet és megbecsülés, csatlakozik irántunk. Jólesik ezt megállapítani, főleg azért, mert nem valami bonyolult világpolitikai játék következménye, hanem annak eredménye, hogy a magunk népe, hazánk boldogulása és az emberi haladás becsületes szolgálata érdekében választott úton járunk, több sikerrel, mint amennyi ellenségeinknek kedvére lehet. Nem a barátságos, vagy kényszerű elismerések és dicséretek, hanem kizárólag népünk érdeke ösztönöz bennünket, hogy tovább haladjunk a szocialista úton, amelyet magunk választottunk és a legjobbnak tartunk. A hidegháború enyhül. A világ halad a szocializmus felé. Az emberi értelem szinte naponta új világokat hódít meg, hinnünk kell abban, hogy a népek józan értelme és az államférfiak felelősségérzete kialakítja a fejlődés békés módszereit, megóvja az emberiséget az atomkatasztrófától. A Szovjetunió 1963-ban is hatalmas erőfeszítéseket tett az emberiség békéjének megőrzésére, és a világ népei mély békevágyának, a szocialista világrendszer létének, a szovjet kormány állhatatos erőfeszítéseinek köszönhető, hogy megszületett az atomcsendegyezmény, amely ha szerény kezdet is, de biztató, a béke híveit további harcokra ösztönző siker. Ma már történelmi kényszernek tűnik, hogy a skxt államok vezetői is felelősséggel foglalkozzanak nemcsak ir béke és a háború, hanem "az emberi haladás egyéb kérdéseivel is. Ilyen körülmények között a szovjet békepolitika újabb sikereire és a szocializmus eszméinek további térhódítására számíthatunk az 1964. évben. Belső fejlődésünkkel elégedetten, a világhelyzetre bizakodással tekintve zárjuk le az óesztendő számadását és jogos reményekkel nyitjuk meg az új év lapjait. 1963-ban elértünk valami, és ezt nemcsak megtartani akarjuk, hanem az a törekvésünk, hogy továbbfejlesszük. Ma már tudjuk, nagyrészt tőlünk függ, hogyan boldogulunk azokkal a lehetőségekkel, amelyeket ennek a szép országnak különböző természeti kincsei, gazdagsága, népünknek szorgalma és tehetsége kínál. Ezekkel a gondolatokkal köszöntöm kedves hallgatóimat az 1964. év első napján. Kívánok mindenkinek sikerekben gazdag, boldog új esztendőt. c az új én elii szülöttje A kórteremben csak szakszerű beöltöztetés után léphetünk be. Fehér köpenyt kapunk a főmadámtól és fura álarcot kötünk az orrunk, szánk elé. Alatta megszorul a pára, nehézkes a beszéd. Ez az előírás, hiába — nehogy köhintéssel, beszéd közben megfertőzzük az érzékeny, néhánynapos kicsinyeket. Csakis ilyen előzmények után láthatjuk meg 1964 pécsi újszülöttjét, Benkő Sanyikát. Benkőnét igen megviselte a szülés, de — Székely tanársegéd szerint — már jól van. Császármetszéssel kellett eltenni tőle Sanyikét 1964 január 1-én, éjjel egy óra 45 perckor, ő tehát Pécs városa idei elsőszülött honpolgára. — Első gyereke — ötödik... négy él. — Fiút vártak? — Azt szerettünk volna — és magához húzza Sanyikét a pólyával. Ő még nem sokat lát a világból. Ráncos ujjait a szájához húzza, és nagy-nagy közömbösséggel bámul a terem menyezetére. Nem volt még bent a mamánál, mert a műtét után a szoptatással sem akarták zaklatni. — Meg tejem se volt még — mondja a 34 éves asszony, akit otthon férje mellett hét, nyolc és kilencéves lányai várnak az öcsikével együtt. Sanyoka adatait Székely tanársegéddel olvastuk ki a kórlapból: 2800 grammal jött a világra, 56 centi hosszú és a születés után 24 órával kapott először enni. Édesapja — Benkő Sándor — a Mecseki Szénbányászati Trösztnél dolgozik. Napszinti munkás Széchenyi-dunán, és a Tolbuhin út 37. szám alatt van kétszobás lakásuk. Az édesapja után őt is Sándornak nevezik majd és a névadó ünnepségen mi is szeretnénk ott lenni, gratulálni 1964 első pécsi szülöttének, úgy is, mint névadók, akik évről évre figyelemmel kísérjük életét és — ahol kell — segítünk Benkő Sanyikénak, és Sanyika mit nem törődik élete első interjújával. Hruscsov Lengyelországba érkezett Nyikita Szergejevics Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, Wladyslaw Gosmulka, a LEMP KB első titkára és Jozef Czyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság miniszterelnökének meghívására, ■ párnapos, nem hivatalos látogatásra Lengyelországba érkezett. Hruscsov társaságában utazott Kirill Mazurov, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének póttagja, Belo- russzia Kommunista Pártjának első titkára. A vonat a délutáni órákban érkezett a varsói Gdanski pályaudvarra. A magas vendéget Wladyslaw Gomulka, Aleksander Zawadzki, Jozef Czyrankiewicz, valamint a LEMP KB Politikai Bizottságának tagjai és a lengyel államtanács és kormány képviselői üdvözölték. A gdanski pályaudvaron lezajlott rövid, szívélyes beszélgetés után a szovjet kormányfő Wladyslaw Gomulka, Józef Czyrankiewicz, Zenon Kliszko, Ignacy Loga-Sowinski és Marian Spychalski társaságában az olsztyni vajdaságba folytatta útját. t i