Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-05-04 / 18. szám
Első évfolyam. ________Itji. S/álll._________ Pápa 1890. május 4. DUNÁNTÚLI HIRDETÉSEK DÍJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 6. egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkivöl bélyegdij HO kr. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt. félévre 2 írt. Az egyház és iskola köréből. A ZHÍNTlLI ÍI1EF. EGYHÁZKER. HIVATALOS MIMIÉ. ~© MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. 3 A cultusminiszter rendelete az elkeresztelések ellen és a rom. kath. sajtó. Az elkeresztelések ellen már régebben kilátásba helyezett ministeri rendelet végre 1800. év február hó26-án, illetőleg márczius hó 27-én megjelent, hogy orvosolja ez 1868. Lili. t. ez., valamint az 1879. XL. t. ez. és az 1884. évi 24727. szám alatt kiadott cultusministeri rendelet által orvosolni megkisérlett, de orvosolni nem tudott súlyos vallásügyi sérelmet. A rendelet mind szellemében, mind intézkedéseiben más alapon áll, mint Trefortnak 1884. évi rendelete. ELfogadja azon álláspontot, a mivel az 1868. Lil. t. ez. ellenére, törvény szerint más felekezethez tartozó gyermekeket megkeresztelő kath. plébánosok a bíróság előtt magukat védelmezték és ,a mely alapon a felsőbb bíróság által rendesen fel is mentettek, hogy t. i. a keresztelés által nem veszi fel a lelkész a róm. kath. egyházba a gyermekeket.*) Ugyazért a rendelet a büntető jogi sanctiót sem az 1868. Lili. t. cz.-re, sem az 1879. Szerkesztő. XL. t. sz. 53. §-ára nem alapítja, amennyiben nem ezen törvényczikkek megsértését, hanem magában a rendeletben foglalt intézkedések mellőzését mondja ki büntetendő cselekménynek. Ennek lehet tulajdonítani, hogy a büntetés mérve is tetemesen alább szállíttatott: a két hónapig terjedhető fogság és 300 forintig terjedhető pénzbírságból lett első esetben 10—50 forintig, ismétlés esetében 100 forintig terjedhető pénzbírság. E mellett az ily ügyekbeni bíráskodási illetéksség a bíróságok helyett a közigazgatási hatóságokra ruháztatott. Nyilvánvaló tehát, hogy ezen rendelet tetemesen enyhébb, mint Trefortnak 1884. évi rendelete, annyira enyhe, hogy gyakorlati eredménye alig várható, legalább azt a czélt, amit elérni akar, elérni nem fogja. Mert csak vegyük fel a dolgot a gyakorlati élet szempontjából: a más vallásfelekezethez tartozó gyermekek megkeresztelése a lelkésznek nincs eltiltva, sőt azoknak anyakönyvezése sincs eltiltva, csak 8 napon belül értesítse erről az illetékes lelkészi hivatalt és ez értesítést tudja igazolni. Ha azonban ezt nem tenné meg, akkor megbüntettetik 10- 50 forintig, illetőleg 100 frtig terjedhető pénzbírsággal. Még ha az mondatnék, hogy a büntetés, ha már egyedül pénzbüntetés állapíttatik meg, első esetben 50 forint, ismétlés esetében pedig mindig az előző büntetés kétszerese, annak volna értelme és volna kilátás arra, hogy a fokozatos büntetés által a visszaélés korlátoztabb. De igy, a rendéri TARTALOM. A cultusmíniszter rendelete az elkeresztelések ellen és a róm. kath. sajtó. Antal (iábor. — A görög nyelv ügyéhez. Borson István. — Egyházi élet: Református isteni tisztelet Szeliczen. Kerekes Sándor. Tár ez a: Döllinger a német refomnáczióról. Jurányi Gusztáv. — Vegyes közlemények. Hivatalos rész: Áttérők anyakönyvi megjelölése. — Pá lyá za t. *) Szerintem nem teljesen jól fogta fel igen tisztelt barátom e legújabb ministeri rendelet álláspontját, amennyiben az határozottan így nyilatkozik: »A törvény ezen félrematyimmzálhatlan intézkedése darczára számos eset fordult elő és fordul elő folyton, melyekben két lelkész oly gyermekeket is megkeresztelt, illetőleg megkeresztel, ki a törvény ezen rendelkezése szerint más hitvalláshoz tartozik. Imhúr finn eljárás teljesen mert nem felel m idnett lurveny intennomnak, stb.