Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-11-30 / 48. szám
Tizenharmadik évfolyam. 48. szám. Pápa, 1902. november 30. Az egyház és iskola köréből. A dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reklamatiók Faragó János főmunkatárs czimére küldendők. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő czímére küldendők. Szives szó a hívek érdekében. A Dunántúli Prot. Lap 40-dik számában olvasom, hogy az egyházkerületi gyűlés megtette az első lépést főtisztelendő püspök urunk indítványára a kerületi könyvkiadó vállalat létesítésére. Csak öröm foghatja el szívünket, midőn oly intézkedésről veszünk tudomást, mely kerületünk vagy főiskolánk előhaladását mutatja. Öröm foghatja el szívünket most is, ha valóban a vállalat létesül, mert bizonyíték lesz ez is arról, hogy haladunk, nem vagyunk lethargiába - álomba merülve. A vállalat létesítésének nemcsak irodalmi becse, értéke leend, de reménylem lehet, hogy a hivatottakat nagyobb munkára serkenti, kerületünkre pedig belőle financiális haszon is hárul. Még ha azonban mindez nem lenne is, akkor is sietni kell a létesítésével. S pedig nem azért, hogy a kerületnek legyen belőle anyagi haszna, hanem azért, hogy vele a hívek terhein könyítsünk. Igen nagy a teher, a mi ma szegény népünk vállait nyomja. Nem lehet csodálni, ha széled oszlik a nyáj, menekül a nagy teher elől. Egy ily nagy teher híveinken a népiskolai tankönyvek sokasága. Mi akik falun lakunk, halljuk a zúgolódást, az elkeseredést a szülők részéről a népiskolai tankönyvek sokasága miatt. Hogyan is szerezze be egy zsellér vagy egy 3—4 holddal biró kis gazda, kiknek három-négy gyermekük jár az iskolába, a három gyermeke részére szükségelt 15 korona értékű tankönyvet ? Gondol-e erre valaki ? A róm. kath. egyház nagy vagyonával már e tekintetben is elkerült bennünket, segített a bajon. A tankönyveket már talán mindenhol ingyen adja iskolás növendékeinek. Legalább az én községemben már igen. És ez is már nagy csalétek, egy hatalmas térítő eszköz a hozzája való édesgetésre. Van is rá eset, hogy a protestáns szülő, a kath. iskolába járatja gyermekét azért, mert ott ingyen kap könyvet, nem fizet tandíjat és kap sokszor még ruházatot is. A mi egyházunk ezt mindenhol nem teheti, mert erre fedezete nincs, de az őrállóknak a baj felett gondolkodni kell, sőt forrást keresni a baj enyhítésére. Szerény véleményem szerint a bajon majd a kerületi könyvkiadó bizottság némileg segíthet. Segíthet azzal, hogy a mostani sok tankönyv helyett ad kevesebbet. Ebbe a kevesebbe összefoglalja röviden azt, amit ma a sokból tanítanak. Teszem a régi kedves hármas Kis-Tükör mintájára nyomatna a kerület két tankönyvet. Az egyik lenne a vallástaniak számára, a másik pedig a reál tantárgyak számára. Még ezekhez úgyis 3 könyv járul. U. m. az énekes könyv, a halotti énekes könyv és az újtestamentum. Vájjon a szegényebb osztály számára még ezeknek a beszerzése is nem elég nagy teher-e ? Ma meg van a sok tankönyv. De mennyi ezekben az, ami kihagyandónak van jelölve ! És a szülők fizetik hiába a papírt, fizetik a nyomtatási költséget. Kihagyva a kihagyandókat, minél rövidebbre redukálni a tartalmat és minél kevesebb könyvnek kiállítási költségeit viselni, erre kell az őrállóknak törekedni és a bajon némileg már ezzel is segítve lessz. Míg nem késő, ne felejtsük a népet, mely oly nagy terhet visel. Mert ha örökkön örökké csak ezt kénytelen hallani és teljesíteni : fizess-fizess! egyszer arra ébredünk, hogy pásztorok ugyan vannak, de nyáj nincsen, a kopár mezőkről, jobb legelőre sietett, oda, ahol éberebb vigyázásban , gondozásban részesül. Sebestyén Dávid, lelkész. A református konvent. A zsinati tárgyak előkészítése végett összehívott rendkívüli konvent üléseiről a főbb pontokra vonatkozó tudósítást a következőkben közöljük : A gyűlés megnyitása előtt Kun Bertalan püspök imádkozott, melyben a sok viszontagságot élő és ellenségektől körülvett református egyházra Isten áldását és segedelmét kérte. Ezután báró Dánffy Dezső minden nagyobb beszéd nélkül egyszerűen megnyitotta az ülést. A konvent saj