Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)

1922-05-14 / 20. szám

Harmincharmadik évfolyam, 20. szám, Pápa, 1922 május 14. DUNÁNTULI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkeszti és kiadja a dunántúli református püspöki hivatal (Balatonkenese), ahova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők. EEJ Megjelenik minden vasárnap. [1) A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk intézendők. eEj Új énekeskönyvünk.* ... A gyülekezet éneke a mi istenitiszte­­letünknek egyik fő alkotóeleme. Ha ez hiányzik belőle, isteni tiszteletünk egészben véve csak az értelem, az elmélkedés útján hathatna lel­künkre s az érzelmek végtelen birodalma, a vallásos életnek ez a kimeríthetetlen kincses­­bányája, legnagyobbrészt kiaknázatlanul ma­radna. Kardos Albert A XVI. század magyar lírai költészete című jutalmazott pályamunkájá­ban (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1883.) a többek között ezt mondja: „ A magyar refor­mációnak leghódítóbb fegyverei közé tartozott Istennek nemzeti nyelven való dicsőítése, a magyar egyházi éneklés“. Farkas Lajos Zsoltár­költészetünk Szenczi Molnár Albert előtt című értekezésében (Prot. Szemle, 1898.) ezt írja: „A nemzeti nyelvű énekléssel a reformáció legalább is annyit hódított, mint az ige fegy­vereivel“. Az 1674 ben Kassán kiadott Cantus Catholici c. katholikus énekeskönyv előszavában a következőket olvashatjuk: „A hívek nagyobb részét a római szentszéktől az éneklésbeli zengéseknek édesgetése vonta vala el“. Hatás tekintetében tehát a mi énekes­könyvünk csak a bibliával mérhető össze. 100-nál több kiadása is ezt igazolja. Irodalom­történetünk egyik róm. kath. vallásu előkelő művelője, Négyessy László, egyenesen a leg­elterjedtebb magyar könyvnek mondja. Illő és szükséges tehát, hogy meglássuk, legalább nagy vonásokban, valóra váltak-e azok a remények, amelyeket hozzáfűztünk: mik benne az értékek, mik a fogyatkozások. Hogy ezekre a kérdésekre megfelelhessünk, arra kell mindenekelőtt gondolnunk, mit vártunk voltak épen az új énekeskönyvtől. Vártuk mindenekelőtt azt, hogy amit az idő nem igazolt, ami a jelenkor lelki szükség­leteit nem elégíti ki többé, az maradjon ki belőle. Ilyen pl. a zsoltárok egy jó része. Ez az óhajtásunk — sajnos — nem teljesült. A zsoltárok egytől-egyig az új énekeskönyvben is benn maradtak. A zsidók költészetének e különben örök­szép alkotásai tudvalevőleg a zsidó nép törté­netének különböző mozzanataiból fakadtak s a kizárólagosság elvén épült zsidó vallás esz­méinek a kifejezései. A III. zsoltár pl. Dávidnak fia, Absolon elől való futására vonatkozik. A IV. zsoltárban azért könyörög Dávid az Istenhez, hogy Saultól szabadítsa meg. A X. zsoltár Izraelnek szabadulásáért való könyörgés. A XI., XII. és XIV. zsoltár Dávidnak Saul ellen való panaszkodása. Fakadhat-e vájjon e zsoltárok nyomán igaz, őszinte érzelem azoknak a lelkében, akik ezeket a vonatkozásokat nem ismerik? Miért kell a XX. század magyar reformátusainak Dávid és a zsidó nép fájdalmát énekelniök? Miért szükséges énekelnünk, hogy az Isten bosszúálló, hogy — mint a gyarló ember — fel szokott indulni, holott a mi Istenünk vég­telen Jóság és végtelen Tökéletesség ? Mire jó e zsoltárok útján ily tévtanokat csepegtetnünk gyermekeink lelkébe? Nem célszerűbb, az egyetemes keresztyén egyház szempontjából is nem bölcsebb, ha csak az általános tartalmuakat, az önmagukban is tökéletesen érthetőket válo­gatjuk ki közülök? Szügyi József megállapítása szerint (A magyar ref. énekeskönyv múltja, 1910.) az 1904. évi lausennei francia énekeskönyvben csak 4, az 1893. évben kiadott zürichiben pedig csak 3 zsoltár van. Ág. h. ev. testvéreink Szenczi Molnár Albert zsoltárai közül csak kettőt használnak, a VIII.-at és a XLII.-et, a róm. katholikusok pedig csupán a XLII.-et. Mi makacsul ragaszkodunk mind a 150-hez s dicséreteinknek is mintegy 20 része zsoltár­dallamra készült. Miért e csodálatos conser­­vativizmus? Lehet ennek az igaz, az őszinte vallásosság ápolására és fokozására jó hatása ? Én nem tudom elhinni. Vártuk továbbá a dicséretek közül is mindazoknak a kihagyását, amelyek voltaképen nem is költői termékek, hanem erkölcsi vagy dogmatikus tételeink versbe foglalt fejtegetései. ♦ Irta és a pápai ref.­nőegyesület 1921. évi december 26-iki estélyért felolvasta: Sarudy Ottó állami tanítóképzö­­ntézeti igazgató.

Next