Dunaújvárosi Hírlap, 1963. december (8. évfolyam, 96-104. szám)

1963-12-03 / 96. szám

A képzetlenség köpenye Egyszerűnek tűnik a kétfrontos harc, amíg vitás kérdések el­döntését hivatalos állásfoglalások, pártdokumentumok segítik. Nem kétséges, hogy valamennyi párt­tag és sok-sok pártonkívüli he­lyesen ítéli meg ai munkásmozgalom a nemzetkö­pillanatnyi helyzetét, hogy nemzetközi vi­szonylatban megfelelő helyre te­szi a dogmatizmus elleni harc fontosságát is. Sokkal bonyolultabb azonban az értékítélet, ha közvetlen kör­nyezetünkről, méginkább, ha ön­magunkról kell megalkotnunk, s kimondva súlyos szavakat, végig­gondolva ideológiai következ­mé­­nyeiket. Pártunk helyes politikáját nem nehéz elfogadtatni az emberek­kel. Ezért csodálkozik a kommu­nista, ha valakiben kétkedést lát. Az utóbbi években hozzászoktat­tuk a bizonytalankodókat, inga­dozókat ahhoz, hogy bátran el­mondhatják kételyeiket. Azt is, ha valamit még nem értenek, vagy nem látnak elég tisztán. Mégpedig úgy, hogy kérdeznek, vitatkoznak azzal, akiről tudják, hogy kommunista, és ezért felté­telezik róla, hogy ismeri a párt politikáját, meg tud magyarázni olyan dolgokat, amelyek­ első pil­lanatra talán nem érthetők. Ezek az emberek hagyják magukat meggyőzni, sőt igénylik a meg­győző szót, de attól igényeseb­bek, semhogy alapos meggyőző­dés nélkül „igent, vagy nemet" mondjanak. Ha nem így lenne, nem szólnának sokszor nyilván­valóan téves nézeteikről. Miről szólnak ezek a viták? Nem ideológiák csapnak össze. Jelensége a pontos, marxista ér­tékelését kérik a bizonytalanko­dók. És lehet-e szebb feladat kommunista számára, mint hir­detni, magyarázni a párt ideoló­giáját, politikáját, állásfoglalását. Nagyon szép, de egyben nagyon nehéz feladat ez. Egy Déli városban lakó kom­munista munkás fejtette ki előt­tem nézetét, egy olyan vita után, amelyben alul maradt. A pro­tekcióról vitatkoztak, és kétkedő vita­partnere felkészültebbnek mutatkozott, mint ő, így azután szó szót követett, és elvtársunk­­nak végül visszavonulót kellett fújnia, mert a hamis koncepció­kon alapuló érvelés sarokba szo­rította a szerényebben kifejtett, sokszor frázisokhoz menekülő igazságot. A vitában ideig-óráig vereséget szenvedett párttag pe­dig leszűrte a „végső tanulsá­got”: nem szabadna ennyire el­engedni a szálakat. Miért engedi a párt ezt a sok vitatkozást, erő­sebb kéz, kevesebb vita kellene. Kimondta és nem vette észre, hogy miközben egyik hamis ideo­lógia ellen harcol, önmagában termelte ki egy másik hamis ideológia csíráját. Azt hitte hasz­nos, harcos igazságot mondott ki, pedig csak a szektás állásfogla­lását fogalmazta, meg, aki tekin­télyét, erejét ököllel, csakis ököl­lel akarja fenntartani, akkor is, ha a meggyőző szó hatásosabb. Bonyolult korban élünk. Az „erőt” egyedül üdvözítőnek tar­tani — természetesen a proletár diktatúra funkcióinak tisztele­t­­ben és érvényben tartása mel­lett — túl egysz­eű ahhoz, sem­hogy minden körülmények között eredményesen lehessen alkalmaz­ni. Az erőszak természetellenes alkalmazása nem megoldaná, ha­nem élezné azokat a problémá­kat, amelyeket ma erőszak nélkül is helyesen oldunk meg. A cél minden lépéssel közelebb ke­rül még akkor is, ha némelyünk­nek van még vesztes vitája. De, hogy ki veszít egy-egy jó­szándékú vitán, azt sok minden más mellett elsősorban a vitat­kozó felkészültsége határozza meg. A vitába bocsátkozó kom­munista kezében olyan érvén, igazságok, eredmények vannak, amilyenekkel a történelem egyet­len vitatkozója sem rendelkezett. Azt, hogy ki, mennyire tud ve­lük érvelni, elsősorban a felké­szültség: érveink, politikánk, ide­ológiánk ismerete határozza meg. És bár eredményeinket nem ki­­s­h­­íti az, ha valaki kevésbé tud velük érvelni, ezer példa mutat­ja, hogy igazságunkat nem szorít­hatják sarokba tévhitek, tévtanok. Csakhogy a biztos győzelemhez biztosan kell tudni mindazt, amit ma még sokan csak hisznek. Hi­szen saját felkészültségünk ku­darcait káros következmény nél­kül még­sem tekinthetjük politi­kánk kudarcának. MISKOLCZI MIKLÓS AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TAN­ÁCS LAPJA VIII. ÉVFOLYAM, 96. SZÁM 4RA: 60 FILLÉR 1963. DECEMBER 3., KEDD * BEFEJEZTE ÉVES TERVÉT A TŰZÁLLÓANYAGGYÁR HABKÖNNYŰ SZÉN SLÁGERÜL TANULTAM SIKERESEN SZEREPELTEK CSAPATAINK A MEGYEI BAJNOKSÁGBAN Az újítás — népgazdasági érdek * M A Munkaerővándorlás az építőiparban * A Vörös Csillag Termelőszövetkezet valamennyi őszi mezőgazdasági munkáját elvégezte Az óvárosi Vörös Csillag Terme­lőszövetkezet — fennállása óta az idén először — november 30-ra el­végezte valamennyi őszi mezőgazda­­sági mimikáját A szövetkezet tagjai végeztek a kukorica­töréssel, a szár­vágással, valamennyi betakarítási munkával, a kertészeti növényeik be­­hordásával, s a munka végére, az őszi mélyszántás befejezésével tettek pontot Ezen a héten megkezdik már a „téli” munkák végzését. A szövetke­zet tagjainak egy része a fakiterme­lésben vesz részt, egy kisebb csoport megkezdi a nád vágását A szövet­kezet központjában és a tanyaköz­pontokban is foyik a téli munka, a kukoricamorzsolás, takarmányelőké­szítés , amely már nem függvénye az időjárásnak. Az idei jó eredményhez nemcsak az egyre növekvő gépállomány segí­tette hozzá a szövetkezeteit — vala­mennyi nagyobb munkát géppel vé­gezték már az idén — hanem a tag­ság áldozatkészebb munkája, s a jó szervezés hozzájárult a munka gyors és jó elvégzéséhez. «Decemberben már a februári tervük teljesítésén dolgoznak az épületelemgyár­ak Az FM Dunaújvárosi Épületelem­­gyára, mint közöltük, a város üze­mei közül elsőnek teljesítette éves tervét. Nos, a munka üteme az 1963. évi terv teljesítése után sem csök­kent November 30-ig eredeti éves ter­vüket 113,5 százalékra, míg fel­emelt éves tervüket 106 százalékra teljesítették. A tervezett 127 millió forintos termelési értékkel szem­ben novem­ber 30-ig 134,5 millió forintnyi ter­melési értéket állítottak elő. Ez, az 1964-es tervszámokat figyelembe vé­ve, körülbelül a januári terv felének teljesítését jelenti. Január 1-ig az Épületelemgyár 115 százalékra szeretné éves felemelt tervét teljesíteni. Az így megtermelt 19,5 millió forintos többletérték egyenértékű a jövő év első hat he­tének tervezett termelési értékével. — gubacsi — Különleges acélokat gyárt a Vasmű Az ózdi Martin kéményének külső palástját dunaújvárosi acélból készí­tik. A kemény acélanyagnak nyolc­féle — többek között szívósság, hi­deghajlíthat­óság és korrózió-állóság — vizsgálatnak kellett megfelelnie. A legyártott négy adagból három jól sikerült, két adag kihengerelt leme­zeit, 8—16 milliméter vastag táblák­ban már el is szállították. A csepeli gömbtartály a Barátság olajvezeték olajának tárolására épül. A gömbtartály anyagát a Vasmű martinászai sikeresen legyártották, a belőle hengerelt lemezt ultrahanggal vizsgálták és megállapították, hogy az acél rétegedződése kiváló. I „Népszámlálás“ a Vasmű Béke téri kapujánál A Vasmű rendészetének és mun­kásvédelmi irodájának kezdeménye­zésére forgalomszámlálást tartanak a gyár Béke téri kapujánál. Hétfőn kezdődött el a munka, és íme, az el­ső eredményeik: hétfőn hajnalban 5 és 6 óra között 950 gyalogos 650 ke­rékpáros és sok motorkerékpár, te­herautó haladt át a kapun. 6 és 7 óra között 700 gyalogos, 227 kerék­páros lépte át a gyár kapuját mun­kásból jövet, ültetve mun­kahelyre igyekezvén. Az első adatok is bizonyítják, hogy a kapu túlzsúfolt. A téli idő közeledtével egyre szükségesebbé válik a bejárat átalakítása, hogy a belépők igazolványaikat, a kilépők táskáikat az időjárástól védett, ren­dezett helyen mutathassák meg a rendészet dolgozónak^ A Vendéglátóipari Vállalat cuk­rászüzeme már karácsonyra termel. Rövidesen megkezdik a beigli-sü­­tést. Képünkön Kun Erzsébet és B­e­k­e Mária tanulók a habkarika karácsonyfa függelékeket készítik. Ebből az „édes” díszből három má­zsát gyárt a cukrászüzem 30 százalékkal több hús — Jön a déligyümölcs — 7800 folyóméter fenyőfa A Kiskereskedelmi Vállalat felkészült az ünnepekre Közeledtek az ünnepek, városunk lakossága a mikulási ajándékok vá­sárlásával megkezdte az ünnepi „be­szerzésit”. Az ajándék­igény kielégí­tésével most, az Ajándékbolt és a já­ték-kiállítás megnyitása után, előre­láthatólag nem lesz baj, s az élelmi­szer­boltok is korlátlan mennyiségű és nagy választékú édességáruval várják a vásárlókat. Milyen ellátottságot várhatunk élelmiszerekből, az ünnepi sütés-fő­zés és az ünnep többi kellékéből? A kérdésre Simon Ferenc, a Kiske­reskedelmi Vállalat igazgatója vála­szol — Az alapvető élelmiszerekből nem lesz fennakadás — mondja Si­mon Ferenc. — Az ünnepek előtti héten 30 százalékkal több tőkehúst — sertés és marhahúst — biztosí­tottunk, mint az év más hetére. Élő és vágott baromfi korlátlan mennyi­ségben lesz, hízott baromfiból csak korlátozott mennyiségben tudtunk rendelni. — Milyen lesz az ünnepi kenyér­­ellátás? — Ezt a kérdést nem tudjuk meg­nyugtatóan rendezni. A Kenyérgyár csak napi 120 mázsa kenyeret tud sütni, s a kettes-hármas ünnepek előtt — a járást is figyelembe véve — napi 360 mázsára lenne szükség. A Kenyérgyár közvetlenül az ünne­pek előtt el­őre gyártással tudja csak megakadályozni a kenyérhiányt — Mikor érkezik a dél­gyümölcs? — Eddig 15 mázsa füge érkezett, december 15-ig ígérték a narancs és a mandarin szállítmányt. Ezrek­ből a déligyümö­lcsöktőől 25 mázsát várunk. Sajnos, a Fűszert és a Mezőék csak kevés mennyiségű diófoelet tudott biztosítani, de mákból az első öt má­zsás szállítmány már megérkezett és még további mennyiséget várunk. — Italáruból lesz elegendő? — Az ünnepekre 80 hektoliter pa­lackozott bort tartalékoltunk, likőr, pálinkafélék nagy választékban és kellő mennyiségben szintén rendel­kezésre állnak. — Fenyőfát és tartozékait mikortól lehet kapni? — Szaloncukorból 25 százalékkal, egyéb függelékből 10 százalékkal többet rendeltünk, mint tavaly Ezek már kaphatók boltjainkban. A fe­nyőfa 12—13-án érkezik, 7800 folyó­métert, zömmel kisméretűt rendel­tünk. Az árusítást 14-én kezdjük — fejezte be tájékoztatóját Simon Fe­renc igazgató. Zs. Cs.. cAmiről beszélünk : Befagyasztott képességek Hosszabb ideje folyik a Vasműben a mérnöki s­el­lemi kapacitás felmérése. Sok összetevőből adódhat, hogy a műszaki szellemi kapacitásnak mindössze 30 százaléka mérnöki munka. A többit elnyeli a bürok­rácia, az erők rossz elosztása, valamelyest a személyi kiválasztás is. Van egy csatorna, amely nem tudhatni hova tar­tozik: a 30 avagy a 70 százalékhoz-e. Amikor a kapa­citás teljes kifejtésére adott a lehetőség , s mégis sok-sok szellemi felesleg halmozódik fel. Vajon miből? Egy szűklátókörű szemléletből. Valahogy így össze­­geződik: „Majd bolond lennék produkálni, hogy a fő­nököm babérjait gyarapítsam. Tudnám, hogy mit te­hetnék, de azzal csak elodáznám a főnök leváltását, ami már régóta aktuális lenne.” Ez a szemlélet nem mindig ilyen nyílt, vagy in­kább durva formában fogalmazódik meg. De vannak még, akik a „főnöknek” vagy a főnök ellen dolgoz­nak. A beosztott ott ül az értekezleten, ahol az osz­tály vagy csoport munkája kerül terítékre. Ha jól men­nek a dolgok, a „főnök” dicséretet, elismerést, esetleg anyagi juttatást kap azért is, amihez neki személy szerint vajmi kevés köze volt. Ahogy mondani szokás: nem tehet az eredményekről. Akin túlnőnek a fel­adatok — s tagadjuk-e, hogy vannak ilyen vezetők? —•, így jár többnyire. Más kérdés — de mennyire más kérdés! — a ve­zető alkalmatlanságát észrevenni, és más kérdés el­helyezését, egyéni, kifinomult terrorista akciókkal elő­készíteni. Szenvedhet-e kárt a népgazdaság tíz ember­től azért, mert egy a tízből alkalmatlan feladata be­töltésére? Nincsenek-e tisztességesebb eszközeink egy objektíve előállott helyzet megoldására. Az ilyen ese­tek — elnézést a feltételezett többesszámért — ismét csak sürgetően követelik az őszinte, elvtársi légkör kialakulását, amelyben a végzett munkáért együtte­sen vállalnak felelősséget a közösség tagjai; nyíltan, a megoldást akarva és vállalva lépnek fel a továbbhaladást gátló tényezők ellen. Aki ilyen módszerrel igyekszik vélt vagy jogos sérelmet orvosolni, észre sem veszi talán, hogy a nép­gazdaságot és önmagát támadta hátba. Visszafojtja, erőszakkal elnyomja saját tehetségét. Az alkotás és fejlődés értékes hónapjait vagy éveit veszíti el egy személyes harcban, s talán mire a kérdés megoldódna, ő maga is alkalmatlanná válik egy szélesebb terület áttekintésére. A tehetségből, ha nem engedünk neki szabad utat, idővel csak a becsvágy, a tehetség érzete marad meg, amely mögül hiányzik a legfőbb: a tehet­ség gyakorlati bizonyítéka. Aki huzamosan ostobának tetteti magát, előbb-utóbb valóban az lesz. A tehetsé­get csak egy dolog viszi előre: a gyakorlati bizonyí­tás. Az önkényesen befagyasztott képességek szembe­tűnnek. Észre kell vennünk, ha valaki „leállt”. Fel­kutatni, miért „lazít” a munkában? Nemcsak a nép­gazdaságnak, neki személy szerint is jobb, ha időben figyelmeztetjük. Mert helytállni a szellemi munkában, az alkotásban is kinek-kinek önmagáért kell. A képességnek nincs, nem lehet más mércéje. Nagy Jenő

Next