Dunaújvárosi Hírlap, 1971. május (16. évfolyam, 36-43. szám)

1971-05-04 / 36. szám

Ifjúság az élen kedvezett a fehér ingbe öltözött kispajtásoknak, de talán ez is serkentette a gyerekeket: vidámabban, pattogósabban szállt a dal, hangosabb volt a kiáltás: Szabadságot, békét, jogot vesszenek az agresszorok! Vietnami gyerekek, együtt vagyunk veletek! A középiskolások felvonulása azt látszott bizonyítani, hogy egyre inkább iskolaváros lesz Dunaújváros. Élen a szakmunkásképző intézet hatalmas növendékei haladtak vörös zászlót emelve a szürke esőfelhőket gombolyító ég felé. A Münnich Gimnázium, a II. számú Gimnázium diákjai mögött ezúttal az építőipari szakmunkásképző intézet diákjai haladtak. Az iskola több mint 400 tanulója jó biztosíték arra, hogy lassanlassan megoldódik — legalábbis Dunaújvárosban — az építőipar létszámhiánya. A diákok felvonulását legidősebbek, a főiskolások a zárták. Mögöttük haladtak — mint a legifjabbak nevelői — az óvónők, akik az idén is igen szép reprezentálták, hogy számban városunk tizenhat óvodájában mennyi gonddal és szeretettel nevelik a gyermekeket. Fanfarok köszöntötték május elsejét, és pontban tíz órakor elindult a dunaújvárosi dolgozók menete, végig a Vasmű úton. A díszemelvényen elfoglalták helyüket a meghívottak és a menet éléről felléptek az emelvényre a város politikai, társadalmi életének vezetői is, hogy üdvözöljék a több mint két óra hosszat tartó májusi menet minden résztvevőjét. Hagyományunkhoz híven, elöl négyezer dunaújvárosi általános iskolás képviseletében az úttörőcsapatok és az iskolák pedagógusai meneteltek. Az időjárás bizony nem Májusi seregszemle A horganyzó üzem kis csoportja ezüstösen csillogó acélszerkezeteket, a radiátor üzem színes fűtőtesteket vonultatott föl, a rostalemez üzem expandált lemezeit mutatta be a menetben, a spirálcső üzem pedig a fejek fölé magasodó csőpiramissal vonta magára a figyelmet. A karbantartó üzemek dolgozóitól is futotta ötletre, kivilágított, forgó emblémájuk megmaradt emlékezetünkben. A kohászati gyárrészleg vezetői között két, országosan ismert martinász is felvonult: Pataki József acélgyártó az MSZMP Központi Bizottságának tagja és a múlt vasárnap ismét országgyűlési képviselővé választott Nics János, műszakos üzemvezető. A kohászok menetét targoncákra szerelt, forgó transzparensek, jelszavakat hirdető plakátok szakították meg, az acélmű menete előtt nagy sikert aratott Somogyi József Martinász szobrának élő mása. Autójukról galambokat röptettek fel, de tapsot kapott az óriáskokillát, üstöt vivő autó is, az elektroacél -kemence kicsinyített mása ,pddig a létszámra kicsi, de igen jövedelmező üzem jelenlétét hirdette. Az üzemfenntartási gyárrészleg is a vörös élüzem zászlóval vonult föl, gépkocsiján néhány fontos terméket: kokillákat, gépalkatrészeket, majd egy ,,működő” lemezhajlító berendezést mutattak be. A vasmű igazgatóság impozáns menetében „Szocialista Munka Főosztálya” címmel kitüntetett minőségellenőrző és anyagvizsgáló főosztály, majd az anyagforgalmi főosztály dolgozói haladtak. Külön egységet képezett a termelési főmérnökség is. A kokszvegyészek gyárrészleg menetében leningrádi komszomolisták kis csapata vonult fel, zászlókat lobogtatva, mozgalmi indulót énekelve meneteltek. A vasmű egységei közül a legötletesebb ismét az energia márrészleg volt. A laoszi kudarcra utaló, tréfás képet emelt a felvonulók fölé targoncájuk: amerikai helikoptert, kipotyogó, kétségbeesetten kapálózó katonákkal. A (Folytatás a 3. oldalon) Ilyenkor látjuk, milyen sokan lakunk ebben a városban. A borongós idő sem tartotta otthon az embereket, reggel nyolc órától csapatostól sétáltak a Vasmű úton és zászlókkal, táblákkal igyekeztek a Kis-Vasmű út, a Dózsa György út, az L épületi út irányába. A Szárad Márton úton is népes csoportok gyülekeztek, szinte az egész városban leállt a közlekedés. Orgonacsokrokkal, ki-ki „melegítő” pálinkás üveggel, a gyerekek léggömbökkel, zászlócskával — hamisítatlan május elsejei hangulatban kezdődött az ünnep. A hangszórók indulókat harsogtak, az úttörőcsapatok sípszóra, katonás rendben meneteltek gyülekezőhelyükre, a Posta elé. Megteltek az ablakok. És amikor a tűzoltó zenekar elfoglalta helyét a dísztribünnél, izgalom hullámzott végig a Vasmű úton. Voltak, akik kisszékkel ültek ki az út szélére, volt keletjük a padoknak, a gyerekek még a Beloiannisz utca sarkán álló trafik tetejére is felmásztak. Egyre gyűlt a tömeg, a felvonulók és a nézők serege. Az utca két oldalát pedig futkosó, hajladozó fotósok szállták meg. Kivonult a Magyar Televízió is. Két operatőr a földről, illetve a Vasmű úti ablakokból, egy pedig a város fölött köröző repülőgépről filmezte a május elsejét ünneplő, zászlódíszbe öltözött Dunaújvárost. Szép volt a felvonulás, becslések szerint húszezren vonultak végig a Vasmű úton, vidáman, jelszavakat kiabálva, integetve. A tarka sokaságból egy-egy ötlet, egy-egy mozzanat, s a lelkes tömegdemonstráció összképe megmarad emlékezetünkben a következő május elsejére. Együtt az esőben Pénteken este — programon kívül — esett az eső. Csütörtökön délelőtt egy tizennégy éves úttörő leírta, hogyan képzeli el a századik Dunaújvárosi Ifjúsági Napokat Miért kapcsolódik egymáshoz egy gyerek szabadon engedett fantáziája és ez az esős este? Az eddigieknél is szebb példa volt ez a péntek, mikor a meteorológia nem éppen példás módon „viselkedett”. Most már bevallhatjuk, hogy azon napon igen sokan nézengettek felfelé, vajon eláll-e az eső, és ha nem, akkor vajon ennek ellenére lesz-e fáklyás felvonulás, és a kétségek közt az is helyt kapott, hogy vajon lesznek-e fiatalok, akik eljönnek az esti fáklyás felvonulásra? Ha csak számokban emlékezünk meg erről a sikeres estéről, az nem lenne igazi. Kétezren, háromezren, négy, vagy ötezren voltak? Talán még ennél is többen. A világító fáklyák közt haladó sok-sok fiatal. A színes tűzijáték, az aranyeső, a fáklyás csónakok, a Duna-parton tűzbetűkkel megrajzolt DIN — az ernyők, ázott kalapok, kabátok, sáros cipők — az utóbbiakat szinte alig vette észre valaki —, egy város ifjúsági szervezetének, sok éves munkájának, vállalkozásának hozott gyümölcsöt. Mindig is az volt a cél, hogy az ifjúsági napok mindenkié legyenek, mindenki részt vegyen benne, egyszóval a sajátunk legyen. S hogy miért is kellett elöljáróban megemlíteni a tizennégy éves úttörő elképzelését? Mert lesz két, öt, tíz és tízónyára száz év múltán is ilyen ifüúsági rendezvény. És akik akkor a múltat idézik, idézhetik, hogy az ifjúsági tömegszervezetbenzösséggé formálódtak kia dunaújvárosi kiszesek. Negyven perces emberfolyam Az üzemek sorát a „Kiváló vállalat” címmel kitüntetett Dunai Vasmű nyitotta meg. A gyárat szimbolizáló hatalmas üst és a sort záró rakodási üzem között csaknem hatezer ember vonult el a díszemelvény előtt, időben pedig negyven perc telt el. Hét gyárrészleg és az igazgatóság dolgozói egyetlen hömpölygő emberfolyamban, zászlók, transzparensek, feldíszített autók, targoncák sokaságával köszöntötték május elsejét. Látványos és meggyőző erejű volt a Dunai Vasmű felvonulása. Az élen, a gyár vezetői előtt, a kiszeseknek vásárolt új, panoráma autóbusz haladt, majd az önkéntes tűzoltók fegyelmezett csapata következett. A gyárrészlegek sorát a „Vietnam hengermű kezdte, vádol” feliratú óriástranszparenssel, a hengerlést szemléltető makettel és a virágokból összerakott négy méteres vörös csillaggal. A gyárrészleg dolgozói vidám csapatokban lépdeltek, sokan a zászlók, táblák mellé gyerekeiket is vállukra vették. A vasműben dolgozó szerelő vállalatok közül a Gyúrás Gépszerelő vállalat tekintélyes listát írt menete élére: az idén Dunaújvárosban elvégzendő munkáinak sorát. A szerelők büszkén hozták az élüzem jelvényüket, majd Hőtechnika Vállalat feldíszített autója jött a tevékenységét jelképező, füstölgő gyárkéménnyel. Élüzem zászlót vitt az élen a lemezfeldolgozó gyárrészleg. A tavaly a „milliárd forintosok klubjába” lépett egység minden üzeme képviseltette magát a menetben. A profil üzem profilokból rakott grafikonja 1971-re 100 ezer tonnás termelést ígért, a könnyű acélszerkezet üzem gépkocsiját szobafal nagyságú fényképek borították, többek között a mezőgazdasági kiállításon díjat nyert csarnokot és a szerelés fázisait szemléltették. Persze nem kellett messzire nézni, ha az üzem igazi termékére voltunk kíváncsiak: a dísztribün mögött álló kiállítási csarnok is az ő munkájuk. 20 ezer négyzetméter radiátor többlet Az élüzem címet nyert lemezfeldolgozó gyárrészleg egyik legjobb egysége a radiátor üzem. Az idén továbgépesítették és automatizálták a munkát, melynek eredményeképpen az előirányzott mennyiségnél 20 ezer négyzetméterrel több fűtőtestet gyártottak az első négy hónapban. A kereskedelemmel történt megállapodás szerint a Dunai Vasmű az idén a kislakásépítőkre is gondol, a tavalyi mennyiség háromszorosát, 80 ezer négyzetméter radiátort szállít. _ .