Dunaújvárosi Hírlap, 1971. június (16. évfolyam, 44-52. szám)

1971-06-11 / 47. szám

2. o­da! Dunaújvárosi Hírlap Ács, kőműves és asztalos kerestetik... A lakásépítés a fi cél Simay Pál műszaki igazgatóhelyettes nyilatkozata az építők első félévéről Két hete köszöntöttük ün­nepükön az építőket, akik­nek vállain nyugszik a vá­rosfejlesztés terveinek telje­sítése, az elképzelések való­ra váltása. Több mint kétszáz­­ építőmunkást tüntettek ki ki­váló dolgozó jelvénnyel és oklevéllel. Az ünnepi meg­emlékezés, a méltató és el­ismerő szavak, a forró kézfo­gások és gratulációk után visszatértünk a szürkének mondott hétköznapokba, ez igen jó alkalom arra, hogy s még egyszer kritikus szemmel végigtekintsünk az építők idei első félévben végzett munkáján. Simay Pált, a 26. Építőipari Vállalat műszaki igazgatóhelyettesét kértük fel arra, hogy vállalkozzék az első félév értékelésére. — A tavalyi évhez viszo­nyítva mennyivel több az idei évben Dunaújvárosban a városfejlesztési feladatuk az építőknek? — Tavaly 170 millió forin­tos munkát végeztünk el Du­naújvárosban. Az idén már 250 millió forintra emelkedik ez az összeg, tehát a növe­kedés 47 százalékos. — Milyen tételek jelentik a legnagyobb munkát? — Úgy gondolom, nem szükséges többes számban té­telekről beszélni, hanem té­telről van szó: a legnagyobb feladatunk a lakásépítés. Minden mást ennek a nagy célnak rendelünk alá Duna­újvárosban. — Akkor nyilvánvaló, hogy jól is haladnak vele ... ?! — Az ütemet tartjuk ma­radéktalanul. Idei lakásépí­tési tervünk csak Dunaújvá­rosban 593 lakás. Az első félévben átadtuk vagy átad­juk a beruházónak a Cast­rum városrész négy torony­házát, melyekben összesen 156 lakás van, és átadjuk a győri panelekből épülő Gy 1—1 jelű házat, mely a volt Barátság stadion karéjában az első nagy toronyház, és 62 lakást foglal magában. Tehát az első félévben 218 lakást adunk át rendeltetésének. És ha minden jól megy — na­gyon szeretnénk még ugyan­csak az első félév zárásáig a Castrumban a 7—5 jelű épületet is átadni. — Kétségtelen, hogy a la­kásátadás üteme megfelelő, az arány az első félévet te­kintve jó. Vajon így lesz ez a második félévben is? — Minden reményünk megvan rá. A Castrumban 251 lakást kell összeszerelni, a Szórád Márton úton pedig a győri panelházak átadását folytatni. A második és harmadik épület átadása esik a még bele az idei tervbe, mindkettő jóformán teljesen össze van szerelve, a belső munkálatok vannak még hát­ra. Bár ez a nehezebb­ még az idén hozzáfogunk És negyedik győri elemekből ké­t szülő ház összeszereléséhez. — Valamennyi épület elő­regyártott elemekből, korsze­rű módon épül? — Valamennyi. De a kor­szerű kifejezéssel legyünk óvatosabbak. Mert az építé­si folyamatnak csak egy ré­sze korszerű, az alapok ké­szítése és a tető építése ha­gyományos, és sajnos nagyon sokat ront a gyors összesze­relhetőségen. Foglalkoztat bennünket a gondolat, hogy rátérünk e két munkafolya­mat korszerűsítésére is — például előregyártott tetőele­mek alkalmazására, de kétségtelenül megemelné ez a költségeket. — Milyen létesítmények építése fejeződik be a közel­jövőben, és milyen új léte­sítmények építését kezdték meg? — Még a nyár folyamán befejezzük és átadjuk a Vo­lán új telephelyét, az Úrál­­lomás közelében. Ezt a tele­pet több éven át építettük és 45 millió forintnyi építési fel­adatot végeztünk el rajta. Ugyancsak a közeljövőben adjuk át a városi tanácsház „C”-szárn­yát, s ezzel lénye­gében a városközpont kiala­kítása megtörtént, végleges helyüket foglalták el a köz­­intézmények. Szak- és szere­lőipari munka folyik már a Kék Duna Áruházon, mely a Dózsa György úton épül és minden remény megvan ar­ra, hogy az év végére vásá­rolhat már az áruházban a város lakossága. • Két nagy új beruházás építését kezdtük meg az el­múlt hetekben, napokban. Az egyik a 60 millió forintra tervezett Munkás Művelődé­si Otthon, melynél az alapo­záshoz szükséges föld­kieme­lést végezzük jelenleg, majd pedig hozzáfogunk a sáv­ala­pok elkészítéséhez. A másik, öt évre szóló nagy munkánk a Papíripari Vállalat újabb több milliárd forint értéket képviselő egységének, a hul­lámpapír-vertikumnak az építése. A napokban kezdtük meg a létesülő gyár helyén a durva tereprendezést, hord­juk el a humuszt és előké­szítjük a felvonulást. Az idén 10—15 millió forint ér­tékű — jórészt­ előkészítő jel­legű — munkát akarunk itt elvégezni. — Míg egyfelől az éritők minden dicséretet megérde­melnek, másfelől jogos a bí­rálat, hogy látszatra jelen­­téktelen munkálatokat kép­telenek elvégezni; húzzák­­halasztják, mint a rétestész­tát . .. — Ne is folytassa, tudom, hogy az SZTK-rendelőintézet tarozásáról meg a castrumi húsztantermes általános is­kola építéséről van szó. Meg­értjük, hogy tatarozás közben nem lehet gyógyító munkát nyugodt körülmények között végezni. De a vállalat belső problémái rendszerint a­z ilyen­ volumenben kisebb munkáknál ütköznek ki iga­zán, és mutatják, hogy nincs minden rendben. Szinte kró­nikus ács, asztalos és kőmű­ves szakmunkáshiány van vállalatunknál. A rendelőin­tézet munkálatainak folyta­tásához most például aszta­losra és kőművesre lenne szükség. A lakásépítés min­denek előtt áll — ez érthető, tehát onnan nem vonhatom el az embereket. A rendelő­­intézet felújítása — a terv­­módosításokról nem szólva — ezért húzódik oly régóta. Bár az idén, az év második felében befejezzük. — A castrumi húsztanter­mes általános iskola építése ugyancsak ács, kőműves szakmunkáshiány miatt aka­dozik. Őszintén megmondom, — a jelenlegi helyzetből ítélve — az 1972. szeptemberi iskolanyitást nem látom biz­tosítottnak. — Pedig az iskolák zsúfol­tak, többműszakos a tanítás, a gyermekek érdeke, a neve­lésügy érdeke kívánná meg elsősorban, hogy jövő szep­temberben megnyíljon ez az iskola. Mégis, mit lehetne tenni? — Szándékkal még sokra nem megyünk; ács, kőműves, szakiparos kellene, méghoz­zá minden mennyiségben ... — Ezek hát az árnyoldalai a vállalatnak, de egyben árnyoldalai a városfejlesztés­nek is. A kisebb volumenű beruházások kiesnek rend­szerint a rostán, és lerontják a máshol nagyszerűen telje­sítő építők munkájának össz­hatását. Úgy tűnik sokszor, hogy a kicsi a vállalat sze­mében lényegtelen is. De így megítélni egy városfejlesztést nem lehet. —­ Valóban nem. És mi, ha nehezen birkózunk meg vele, vállaljuk a kisebb munkákat is, mert a város­fejlesztés szempontjából lé­nyeges lehet. De jobb lenne végre úgy intézni a kivitele­zést, a beruházások ,,eloszlá­sát”, hogy a kisebb volume­nű munkákra önálló kivitele­zői kapacitás legyen. Jobban menne a mi munkánk is — lakásépítés, nagyberuházások —, és jobban menne a lakos­ság ellátását közvetlenül szolgáló beruházások építése is. Íme a javaslat, amellyel már több oldalról is foglal­koznak, s amelyre lapunkban még visszatérünk. Sasvári György Megkezdődött a hullámpapírgyár építése. A majdani gyártelep helyén ma földegyengető gépek dolgoznak Velük, de nem helyettük Elmúlt lapszámunkban foglalkoztunk a dunaúj­városi parkok ápolatlan­­ságával. Glosszánkban kérdésként írtuk le: va­jon belenyugodtunk már, hogy a város legszebb parkjaiban, virágágyá­saiban térdig, övig érő gaz van? Hogy nyugodott nem mindenki ebbe bele, arról néhány olvasónk is meggyőződött: minap a Beloiannisz utcában egy ottlakó fiatalasszony úgy határozott, hogy rá­áldoz egy­ másfél órát az ablaka alatt húzódó parkra, és ha mást nem is, de legalább a legdur­vább paréjtól, gaztól megszabadítja a rózsa­töveket. A Berecz Ber­talan utcában a Haza­fias Népfront egyik ak­tivistája gyermek­brigá­dot alakított, és néhány­­ perc alatt megtisztították virágágyakat a leg­szembetűnőbb gyomtól. Igaz, ellenpélda is van. Az Ady Endre utcai ta­nácstag hiába próbálta összehívni a lakóbizott­ságok tagjait, éppen csak tíz százalékuk je­lent meg kérésére, pe­dig még nem dolgozni, csak munkát megbeszél­ni kellett volna.­­ Való igaz, hogy a tár­sadalmi összefogás sokat ssegítene a város rend­­bentartásában, különö­sen a sürgős munkák el­végzésekor. E társadal­mi összefogás kiérdem­­léséhez, elnyeréséhez azonban az Ingatlanke­zelő és Városgazdálko­dási Vállalat látványo­sabb erőfeszítésére is szükség volna. Mert nem kétséges, a parkfenntartó munká­sokkal együtt szívesen dolgozna a város lakos­sága, de helyettük sen­ki sem vállalja a mun­kát. A velencei KISZ vezetőképző tábor­ a negyven dunaújvárosi if­júgárdista és sportfelelős után június 14-től 19-ig negyvenöt dunaújvárosi kö­zépiskolai KISZ-alapszerve­zeti titkárt lát vendégül. 1971. június 11., péntek A Békehónap „mérlege" a Népfront elnökség előtt A Hazafias Népfront Bi­zottság városi elnöksége szerdán délután Simon Fe­renc elnökletével tartotta jú­niusi ülését. Az elnökség három napirendi pontot tár­gyalt. Előbb tájékoztatót hallgatott meg arról, milyen munkát végzett a Népfront az alakuló tanácsüléssel kap­csolatban. Majd a májusi békehónap „mérlegét” és a népek kö­zötti barátság ápolását végző társadalmi munkabizottság tevékenységét­­ értékelte. E­n­g 1­e­l Ibolya városi tit­­­kár elmondotta, hogy szerte városban, tézményeknél, üzemekben in­hivatalokban sok száz helyen tartottak bé­kegyűléseket, s ezekről igen sok tiltakozó táviratot küldtek a megyei titkárságon keresztül az Országos Béke­tanácshoz. A Dunai Vasmű­ben több mint nyolcezeren vettek részt a brigádok bé­kegyűlésen. Számos válla­latnál tartottak baráti talál­kozókat. Az egyiken a váro­sunkban tartózkodó uráli kohászok is megjelentek. A vasmű Béke­brigádjainak békegyűlésén szovjet fiatalok is ott voltak. Kiemelkedő esemény volt a békehónap­ban a Dunai Vasműnek az MSzBT plakettjével kitünte­tett néptánc-együttesének baráti estje, „Képeskönyv” című új műsora, amelyre sok szovjet vendéget is meghív­tak. Összegezve, a béke gon­dolata ezúttal is eljutott a dolgozók széles tömegeihez. "L­e­n­g­y­e­l * József azokról a megmozdulásokról számolt be, amelyeknek szervezésé­ben a népek barátságát ápoló munkabizottság részt vett, így például tizenhét Inturiszt­­csoport részére szervezett baráti találkozót az üzemek­ben. Sok szemléltető propa­ganda-anyagot­, tablókat, ké­peket, könyveket, füzeteket juttatott el a vállalatokhoz. Újabban baráti kapcsolatot létesít a Réni—Dunaújváros között rendszeresen ércet szállító szovjet hajósok és a dunaújvárosi üzemek dolgo­zói között. Sehne­milich Rezső a Népfront keretén belül leg­utóbb alakult pedagógus-bi­zottság szervezkedéséről, munka­tervének összeállításá­ról számolt be. Gazdag tervet terjesztett elő, amely sok figyelemreméltó gondolatot vetett fel a szülők és az is­kola kapcsoltáról, a pedagó­gusok problémáiról. Élénk eszmecsere, beható vita folyt a munkaterv körül, amely kiegészítésekkel rövidesen az operatív elnökség elé kerül. Az elnökség végül elfogad­ta a második félévi munka­tervét. Utazik a kavics A lókások németek bá­nyásszák, hanem a Duna­­partról a felhasználás színhe­lyére szállítják a mederfenék kincsét, az építkezések „ke­­nyerét”-anyagát, a kavicsot. A hartai Lenin termelőszö­vetkezetből kaptak vontató­kat, dömpereket, s ezekkel naponta több mint 400 köb­méter sóder jut el a felhasz­nálás színhelyére, a beton­­gyárakba, az építkezésekre. Fizetett szabadság, jutalomszabadság tsz-parasztoknak A Vörös Greillng Termelő­­szövetkezet közgyűlése módo­sította az alapszabályt és ezt a városi tanács végrehajtó a bizottsága, mint felettes szerv közelmúltban jóváhagyta. A módosítás szerint ezen­túl a fiatalkorúak havi 15, a nyugdíjasok, járadékosok, szülő nők és kisgyermekes anyák havi 20 ledolgozott nap után igényt tarthatnak 1 napi fizetett szabadságra. A vezetőség ezentúl jogosult jutalomszabadságot is adni. A módosított alapszabály részletesen tartalmazza nőbizottság, a kulturális és a versenybizottság feladatait. A módosításban törölték a háztájiban tartható állatok számára vonatkozó megkö­tést, de kikötik, hogy a ház­táji gazdaságban ló nem tartható. Felhatalmazást kapott a vezetőség arra, hogy a tagok kérése alapján a háztáji föld helyett a termelési költsé­gekkel csökkentett kukorica­átlagtermést adjon ki. Lukács György: A riport a publicisztika abszolút jogosult, nélkülöz­hetetlen formája. Valódi csúcsain az általánost és a különöst, a szükségszerűt és a véletlent — speciális cél­jainak megfelelően — helye­­sen kapcsolja össze. Hiszen a jó riport nem éri be a té­nyek egyszerű közlésével; fejtegetései mindig összefüg­géseket eredményeznek, oko­kat tárnak fel, következteté­seket váltanak ki (ezért nyújt a materialista dialek­tika mint világnézeti alap a riport számára is olyan le­hetőségeket, amilyenekkel polgári alapon állva nem rendelkezhet). De a tényeket és összefüggéseiket, tehát a különöst és az általánost, az egyénit és a tipikust, a vé­letlent és a szükségszerűt is elvileg másként kapcsolja össze, mint az ábrázoló mű­. A nagy marxista filozófus el­hunyta alkalmával közöltük a ,,Riport vagy ábrázolás” c. tanul­mányának részletét. Életműve — mint a közölt írásból kitűnik —, a hírlapi m­űfajok problematiká­jának is mélyére hatolt. részét. A tényt, az egyéni esetet a jó riport teljesen érzékletesen és átélhetően, konkrétan és individuálisan fejti ki, sőt olykor ábrázolja is. Ez a kifejtett, esetleg áb­rázolt egyedi eset azonban csak példázza, illusztrálja a többé-kevésbé tudományo­san, de mindenképpen fogal­milag kifejtett, bizonyított (statisztikailag alátámasztott), érzelmi okokkal motivált ál­talános összefüggést. A riport ugyanis csak arról akarja ésszerűen meggyőzni olva­sóit, hogy helyes következte­téseket vont le a tényekből. A riport érzéseinkre apel­lál, amikor a tényeket ábrá­zolja­, és akkor is, amikor következtetéseiben cselekvés­re szólít fel. De ezt intenzív, ésszerű meggyőző érvek se­gítségével teszi. Ebben a te­kintetben tehát, mint a pub­licisztika általában túlnyo­mórészt a tudomány módsze­reivel dolgozik. A tudomá­nyos és művészi módszerek ilyen megkülönböztetésének semmi köze sincs az értelem és érzelem (és élmény stb.) mai modern (dekadens-pol­gári) mechanikus szétválasz­tásához. Mindkettő egyaránt apellál "­az értelemre és az érzelemre", így hát mindkettő cselekvésre szólít fel. De a különböző céloknak és fel­adatoknak megfelelőe­n kü­lönböző módszerekkel teszik ezt, és nekünk éppen az esz­közöknek ezt a különbséget kell megvizsgálnunk. Minél jobb egy riport, vagyis minél alaposabb és átfogóbb tanulmányokon nyugszik, minél nagyobb és jobban megmunkált tény­­komplexumot fog át, minél szemléletesebben ábrázolja „példáit” annál nyilvánva­lóbb, hogy a felhozott példák kizárólag csak csak illusztrálják példázzák, a megis­mert és kifejtett összefüggé­seket, annál inkább ki lehet cserélni őket más példákkal, amelyeket a riport szerzője a tények, példák és illusztrá­ciós esetek nagy arzenáljá­ban megfigyelt, összegyűjtött és rendezett. Természetesen, tipikus eseteknek kell l­en­niük, hogy az összefüggése­ket, a belőlük levont követ­keztetéseket, helyesen tá­masszák alá és világítsák meg. De ez a tipikusság el­vileg különbözik az ábrázolt, a költői tipikusságtól. Az áb­rázolásban az egyénnek, az egyéni sorsnak m­int olyan­nak kell tipikusnak látszania, vagyis az ábrázolásnak az osztályszerű vonásokat mint egyénieket kell tartalmaznia. A költői ábrázolás konkrét összessége csak olyan egyé­neket és egyéni sorsokat vi­sel el, amelyek eleven köl­csönhatásukban megvilágít­ják, kiegészítik, beteljesítik, érthetővé teszik egymást, amelyek egyéni összekapcso­lódása tipikussá teszi az egé­szet. A riportban viszont az egyéni eset csak azoknak az összefüggéseknek a fogalmi összességében és magyaráza­tában lesz valóban és töké­letesen tipikus, amelyek il­­­lusztrációjára hivatott, le­gyen bár ez a fogalmi össze­gezés mégoly szűkszavú vagy tudatosan takarékos. A ri­portnak mint a valóság min­den fogalmi (tudományos) reprodukciójának a konkrét­ságát, csak az okok és össze­gezések fogalmi feltárása és kifejtése teljesítheti be. riportra (és általában a pub­­­licisztikára) is érvényes, amit Engels a tudományos mód­szerről mond: „A mozgás alakváltozásának törvénye sokkal konkrétabb, mint minden egyes «konkrét­ pél­dája” Mi a sport?

Next