Dunaújvárosi Hírlap, 1971. június (16. évfolyam, 44-52. szám)
1971-06-11 / 47. szám
2. oda! Dunaújvárosi Hírlap Ács, kőműves és asztalos kerestetik... A lakásépítés a fi cél Simay Pál műszaki igazgatóhelyettes nyilatkozata az építők első félévéről Két hete köszöntöttük ünnepükön az építőket, akiknek vállain nyugszik a városfejlesztés terveinek teljesítése, az elképzelések valóra váltása. Több mint kétszáz építőmunkást tüntettek ki kiváló dolgozó jelvénnyel és oklevéllel. Az ünnepi megemlékezés, a méltató és elismerő szavak, a forró kézfogások és gratulációk után visszatértünk a szürkének mondott hétköznapokba, ez igen jó alkalom arra, hogy s még egyszer kritikus szemmel végigtekintsünk az építők idei első félévben végzett munkáján. Simay Pált, a 26. Építőipari Vállalat műszaki igazgatóhelyettesét kértük fel arra, hogy vállalkozzék az első félév értékelésére. — A tavalyi évhez viszonyítva mennyivel több az idei évben Dunaújvárosban a városfejlesztési feladatuk az építőknek? — Tavaly 170 millió forintos munkát végeztünk el Dunaújvárosban. Az idén már 250 millió forintra emelkedik ez az összeg, tehát a növekedés 47 százalékos. — Milyen tételek jelentik a legnagyobb munkát? — Úgy gondolom, nem szükséges többes számban tételekről beszélni, hanem tételről van szó: a legnagyobb feladatunk a lakásépítés. Minden mást ennek a nagy célnak rendelünk alá Dunaújvárosban. — Akkor nyilvánvaló, hogy jól is haladnak vele ... ?! — Az ütemet tartjuk maradéktalanul. Idei lakásépítési tervünk csak Dunaújvárosban 593 lakás. Az első félévben átadtuk vagy átadjuk a beruházónak a Castrum városrész négy toronyházát, melyekben összesen 156 lakás van, és átadjuk a győri panelekből épülő Gy 1—1 jelű házat, mely a volt Barátság stadion karéjában az első nagy toronyház, és 62 lakást foglal magában. Tehát az első félévben 218 lakást adunk át rendeltetésének. És ha minden jól megy — nagyon szeretnénk még ugyancsak az első félév zárásáig a Castrumban a 7—5 jelű épületet is átadni. — Kétségtelen, hogy a lakásátadás üteme megfelelő, az arány az első félévet tekintve jó. Vajon így lesz ez a második félévben is? — Minden reményünk megvan rá. A Castrumban 251 lakást kell összeszerelni, a Szórád Márton úton pedig a győri panelházak átadását folytatni. A második és harmadik épület átadása esik a még bele az idei tervbe, mindkettő jóformán teljesen össze van szerelve, a belső munkálatok vannak még hátra. Bár ez a nehezebb még az idén hozzáfogunk És negyedik győri elemekből két szülő ház összeszereléséhez. — Valamennyi épület előregyártott elemekből, korszerű módon épül? — Valamennyi. De a korszerű kifejezéssel legyünk óvatosabbak. Mert az építési folyamatnak csak egy része korszerű, az alapok készítése és a tető építése hagyományos, és sajnos nagyon sokat ront a gyors összeszerelhetőségen. Foglalkoztat bennünket a gondolat, hogy rátérünk e két munkafolyamat korszerűsítésére is — például előregyártott tetőelemek alkalmazására, de kétségtelenül megemelné ez a költségeket. — Milyen létesítmények építése fejeződik be a közeljövőben, és milyen új létesítmények építését kezdték meg? — Még a nyár folyamán befejezzük és átadjuk a Volán új telephelyét, az Úrállomás közelében. Ezt a telepet több éven át építettük és 45 millió forintnyi építési feladatot végeztünk el rajta. Ugyancsak a közeljövőben adjuk át a városi tanácsház „C”-szárnyát, s ezzel lényegében a városközpont kialakítása megtörtént, végleges helyüket foglalták el a közintézmények. Szak- és szerelőipari munka folyik már a Kék Duna Áruházon, mely a Dózsa György úton épül és minden remény megvan arra, hogy az év végére vásárolhat már az áruházban a város lakossága. • Két nagy új beruházás építését kezdtük meg az elmúlt hetekben, napokban. Az egyik a 60 millió forintra tervezett Munkás Művelődési Otthon, melynél az alapozáshoz szükséges földkiemelést végezzük jelenleg, majd pedig hozzáfogunk a sávalapok elkészítéséhez. A másik, öt évre szóló nagy munkánk a Papíripari Vállalat újabb több milliárd forint értéket képviselő egységének, a hullámpapír-vertikumnak az építése. A napokban kezdtük meg a létesülő gyár helyén a durva tereprendezést, hordjuk el a humuszt és előkészítjük a felvonulást. Az idén 10—15 millió forint értékű — jórészt előkészítő jellegű — munkát akarunk itt elvégezni. — Míg egyfelől az éritők minden dicséretet megérdemelnek, másfelől jogos a bírálat, hogy látszatra jelentéktelen munkálatokat képtelenek elvégezni; húzzákhalasztják, mint a rétestésztát . .. — Ne is folytassa, tudom, hogy az SZTK-rendelőintézet tarozásáról meg a castrumi húsztantermes általános iskola építéséről van szó. Megértjük, hogy tatarozás közben nem lehet gyógyító munkát nyugodt körülmények között végezni. De a vállalat belső problémái rendszerint az ilyen volumenben kisebb munkáknál ütköznek ki igazán, és mutatják, hogy nincs minden rendben. Szinte krónikus ács, asztalos és kőműves szakmunkáshiány van vállalatunknál. A rendelőintézet munkálatainak folytatásához most például asztalosra és kőművesre lenne szükség. A lakásépítés mindenek előtt áll — ez érthető, tehát onnan nem vonhatom el az embereket. A rendelőintézet felújítása — a tervmódosításokról nem szólva — ezért húzódik oly régóta. Bár az idén, az év második felében befejezzük. — A castrumi húsztantermes általános iskola építése ugyancsak ács, kőműves szakmunkáshiány miatt akadozik. Őszintén megmondom, — a jelenlegi helyzetből ítélve — az 1972. szeptemberi iskolanyitást nem látom biztosítottnak. — Pedig az iskolák zsúfoltak, többműszakos a tanítás, a gyermekek érdeke, a nevelésügy érdeke kívánná meg elsősorban, hogy jövő szeptemberben megnyíljon ez az iskola. Mégis, mit lehetne tenni? — Szándékkal még sokra nem megyünk; ács, kőműves, szakiparos kellene, méghozzá minden mennyiségben ... — Ezek hát az árnyoldalai a vállalatnak, de egyben árnyoldalai a városfejlesztésnek is. A kisebb volumenű beruházások kiesnek rendszerint a rostán, és lerontják a máshol nagyszerűen teljesítő építők munkájának összhatását. Úgy tűnik sokszor, hogy a kicsi a vállalat szemében lényegtelen is. De így megítélni egy városfejlesztést nem lehet. — Valóban nem. És mi, ha nehezen birkózunk meg vele, vállaljuk a kisebb munkákat is, mert a városfejlesztés szempontjából lényeges lehet. De jobb lenne végre úgy intézni a kivitelezést, a beruházások ,,eloszlását”, hogy a kisebb volumenű munkákra önálló kivitelezői kapacitás legyen. Jobban menne a mi munkánk is — lakásépítés, nagyberuházások —, és jobban menne a lakosság ellátását közvetlenül szolgáló beruházások építése is. Íme a javaslat, amellyel már több oldalról is foglalkoznak, s amelyre lapunkban még visszatérünk. Sasvári György Megkezdődött a hullámpapírgyár építése. A majdani gyártelep helyén ma földegyengető gépek dolgoznak Velük, de nem helyettük Elmúlt lapszámunkban foglalkoztunk a dunaújvárosi parkok ápolatlanságával. Glosszánkban kérdésként írtuk le: vajon belenyugodtunk már, hogy a város legszebb parkjaiban, virágágyásaiban térdig, övig érő gaz van? Hogy nyugodott nem mindenki ebbe bele, arról néhány olvasónk is meggyőződött: minap a Beloiannisz utcában egy ottlakó fiatalasszony úgy határozott, hogy rááldoz egy másfél órát az ablaka alatt húzódó parkra, és ha mást nem is, de legalább a legdurvább paréjtól, gaztól megszabadítja a rózsatöveket. A Berecz Bertalan utcában a Hazafias Népfront egyik aktivistája gyermekbrigádot alakított, és néhány perc alatt megtisztították virágágyakat a legszembetűnőbb gyomtól. Igaz, ellenpélda is van. Az Ady Endre utcai tanácstag hiába próbálta összehívni a lakóbizottságok tagjait, éppen csak tíz százalékuk jelent meg kérésére, pedig még nem dolgozni, csak munkát megbeszélni kellett volna. Való igaz, hogy a társadalmi összefogás sokat ssegítene a város rendbentartásában, különösen a sürgős munkák elvégzésekor. E társadalmi összefogás kiérdemléséhez, elnyeréséhez azonban az Ingatlankezelő és Városgazdálkodási Vállalat látványosabb erőfeszítésére is szükség volna. Mert nem kétséges, a parkfenntartó munkásokkal együtt szívesen dolgozna a város lakossága, de helyettük senki sem vállalja a munkát. A velencei KISZ vezetőképző tábor a negyven dunaújvárosi ifjúgárdista és sportfelelős után június 14-től 19-ig negyvenöt dunaújvárosi középiskolai KISZ-alapszervezeti titkárt lát vendégül. 1971. június 11., péntek A Békehónap „mérlege" a Népfront elnökség előtt A Hazafias Népfront Bizottság városi elnöksége szerdán délután Simon Ferenc elnökletével tartotta júniusi ülését. Az elnökség három napirendi pontot tárgyalt. Előbb tájékoztatót hallgatott meg arról, milyen munkát végzett a Népfront az alakuló tanácsüléssel kapcsolatban. Majd a májusi békehónap „mérlegét” és a népek közötti barátság ápolását végző társadalmi munkabizottság tevékenységét értékelte. Eng 1el Ibolya városi titkár elmondotta, hogy szerte városban, tézményeknél, üzemekben inhivatalokban sok száz helyen tartottak békegyűléseket, s ezekről igen sok tiltakozó táviratot küldtek a megyei titkárságon keresztül az Országos Béketanácshoz. A Dunai Vasműben több mint nyolcezeren vettek részt a brigádok békegyűlésen. Számos vállalatnál tartottak baráti találkozókat. Az egyiken a városunkban tartózkodó uráli kohászok is megjelentek. A vasmű Békebrigádjainak békegyűlésén szovjet fiatalok is ott voltak. Kiemelkedő esemény volt a békehónapban a Dunai Vasműnek az MSzBT plakettjével kitüntetett néptánc-együttesének baráti estje, „Képeskönyv” című új műsora, amelyre sok szovjet vendéget is meghívtak. Összegezve, a béke gondolata ezúttal is eljutott a dolgozók széles tömegeihez. "Lengyel * József azokról a megmozdulásokról számolt be, amelyeknek szervezésében a népek barátságát ápoló munkabizottság részt vett, így például tizenhét Inturisztcsoport részére szervezett baráti találkozót az üzemekben. Sok szemléltető propaganda-anyagot, tablókat, képeket, könyveket, füzeteket juttatott el a vállalatokhoz. Újabban baráti kapcsolatot létesít a Réni—Dunaújváros között rendszeresen ércet szállító szovjet hajósok és a dunaújvárosi üzemek dolgozói között. Sehnemilich Rezső a Népfront keretén belül legutóbb alakult pedagógus-bizottság szervezkedéséről, munkatervének összeállításáról számolt be. Gazdag tervet terjesztett elő, amely sok figyelemreméltó gondolatot vetett fel a szülők és az iskola kapcsoltáról, a pedagógusok problémáiról. Élénk eszmecsere, beható vita folyt a munkaterv körül, amely kiegészítésekkel rövidesen az operatív elnökség elé kerül. Az elnökség végül elfogadta a második félévi munkatervét. Utazik a kavics A lókások németek bányásszák, hanem a Dunapartról a felhasználás színhelyére szállítják a mederfenék kincsét, az építkezések „kenyerét”-anyagát, a kavicsot. A hartai Lenin termelőszövetkezetből kaptak vontatókat, dömpereket, s ezekkel naponta több mint 400 köbméter sóder jut el a felhasználás színhelyére, a betongyárakba, az építkezésekre. Fizetett szabadság, jutalomszabadság tsz-parasztoknak A Vörös Greillng Termelőszövetkezet közgyűlése módosította az alapszabályt és ezt a városi tanács végrehajtó a bizottsága, mint felettes szerv közelmúltban jóváhagyta. A módosítás szerint ezentúl a fiatalkorúak havi 15, a nyugdíjasok, járadékosok, szülő nők és kisgyermekes anyák havi 20 ledolgozott nap után igényt tarthatnak 1 napi fizetett szabadságra. A vezetőség ezentúl jogosult jutalomszabadságot is adni. A módosított alapszabály részletesen tartalmazza nőbizottság, a kulturális és a versenybizottság feladatait. A módosításban törölték a háztájiban tartható állatok számára vonatkozó megkötést, de kikötik, hogy a háztáji gazdaságban ló nem tartható. Felhatalmazást kapott a vezetőség arra, hogy a tagok kérése alapján a háztáji föld helyett a termelési költségekkel csökkentett kukoricaátlagtermést adjon ki. Lukács György: A riport a publicisztika abszolút jogosult, nélkülözhetetlen formája. Valódi csúcsain az általánost és a különöst, a szükségszerűt és a véletlent — speciális céljainak megfelelően — helyesen kapcsolja össze. Hiszen a jó riport nem éri be a tények egyszerű közlésével; fejtegetései mindig összefüggéseket eredményeznek, okokat tárnak fel, következtetéseket váltanak ki (ezért nyújt a materialista dialektika mint világnézeti alap a riport számára is olyan lehetőségeket, amilyenekkel polgári alapon állva nem rendelkezhet). De a tényeket és összefüggéseiket, tehát a különöst és az általánost, az egyénit és a tipikust, a véletlent és a szükségszerűt is elvileg másként kapcsolja össze, mint az ábrázoló mű. A nagy marxista filozófus elhunyta alkalmával közöltük a ,,Riport vagy ábrázolás” c. tanulmányának részletét. Életműve — mint a közölt írásból kitűnik —, a hírlapi műfajok problematikájának is mélyére hatolt. részét. A tényt, az egyéni esetet a jó riport teljesen érzékletesen és átélhetően, konkrétan és individuálisan fejti ki, sőt olykor ábrázolja is. Ez a kifejtett, esetleg ábrázolt egyedi eset azonban csak példázza, illusztrálja a többé-kevésbé tudományosan, de mindenképpen fogalmilag kifejtett, bizonyított (statisztikailag alátámasztott), érzelmi okokkal motivált általános összefüggést. A riport ugyanis csak arról akarja ésszerűen meggyőzni olvasóit, hogy helyes következtetéseket vont le a tényekből. A riport érzéseinkre apellál, amikor a tényeket ábrázolja, és akkor is, amikor következtetéseiben cselekvésre szólít fel. De ezt intenzív, ésszerű meggyőző érvek segítségével teszi. Ebben a tekintetben tehát, mint a publicisztika általában túlnyomórészt a tudomány módszereivel dolgozik. A tudományos és művészi módszerek ilyen megkülönböztetésének semmi köze sincs az értelem és érzelem (és élmény stb.) mai modern (dekadens-polgári) mechanikus szétválasztásához. Mindkettő egyaránt apellál "az értelemre és az érzelemre", így hát mindkettő cselekvésre szólít fel. De a különböző céloknak és feladatoknak megfelelően különböző módszerekkel teszik ezt, és nekünk éppen az eszközöknek ezt a különbséget kell megvizsgálnunk. Minél jobb egy riport, vagyis minél alaposabb és átfogóbb tanulmányokon nyugszik, minél nagyobb és jobban megmunkált ténykomplexumot fog át, minél szemléletesebben ábrázolja „példáit” annál nyilvánvalóbb, hogy a felhozott példák kizárólag csak csak illusztrálják példázzák, a megismert és kifejtett összefüggéseket, annál inkább ki lehet cserélni őket más példákkal, amelyeket a riport szerzője a tények, példák és illusztrációs esetek nagy arzenáljában megfigyelt, összegyűjtött és rendezett. Természetesen, tipikus eseteknek kell lenniük, hogy az összefüggéseket, a belőlük levont következtetéseket, helyesen támasszák alá és világítsák meg. De ez a tipikusság elvileg különbözik az ábrázolt, a költői tipikusságtól. Az ábrázolásban az egyénnek, az egyéni sorsnak mint olyannak kell tipikusnak látszania, vagyis az ábrázolásnak az osztályszerű vonásokat mint egyénieket kell tartalmaznia. A költői ábrázolás konkrét összessége csak olyan egyéneket és egyéni sorsokat visel el, amelyek eleven kölcsönhatásukban megvilágítják, kiegészítik, beteljesítik, érthetővé teszik egymást, amelyek egyéni összekapcsolódása tipikussá teszi az egészet. A riportban viszont az egyéni eset csak azoknak az összefüggéseknek a fogalmi összességében és magyarázatában lesz valóban és tökéletesen tipikus, amelyek illusztrációjára hivatott, legyen bár ez a fogalmi összegezés mégoly szűkszavú vagy tudatosan takarékos. A riportnak mint a valóság minden fogalmi (tudományos) reprodukciójának a konkrétságát, csak az okok és összegezések fogalmi feltárása és kifejtése teljesítheti be. riportra (és általában a publicisztikára) is érvényes, amit Engels a tudományos módszerről mond: „A mozgás alakváltozásának törvénye sokkal konkrétabb, mint minden egyes «konkrét példája” Mi a sport?