Dunaújvárosi Hírlap, 1972. június (17. évfolyam, 44-52. szám)
1972-06-23 / 50. szám
2. oldal Dunaújvárosi Hírlap Vasárnap 03 óra 30 perc — Azt hiszem, elolthatjuk a lámpát. — És odament a kapcsolóhoz, miközben furcsa módon mindenki ránézett. Ezután minden egyetlen pillanatban történt. Teljesen összefolyt az emberek tudatában. Brovalszkij felemelte a kezét, odanyúlt a villanykapcsolóhoz, és ekkor az udvaron a garázs téglafalából tűzcsóva csapott fel, mintha csak ő idézte volna elő a robbanást, a kapcsolóval. (Baklanov ír így 1941 júliusa című könyvében arról a hajnalról, amelyen kiteljesedett a II. világháború, amelyen a fasiszta Németország megtámadta a Szovjetuniót. A ,,Dortmund” jelszót, ami a támadás megindítását jelentette még előző nap, 1941. június 21-én délben kiadta a német főparancsnokság, Berlinbe akreditált magyar a követ, Sztójai pedig már június 17-én figyelmeztette a magyar kormányt, hogy. ..lépjünk be aktívan a német—orosz háborúba, mert különben lemaradunk a románok és szlovákok mögött”. Nos, beléptünk. Méghozzá sietve. Erdmannsdorff budapesti német követ a többi között ilyen táviratot küldött külügyminisztériumának június 22-én 11 órakor: „A kormányzó köszönetet mondott az általa nagyszerűnek talált hír közléséért. Huszonkét éve sóvárogva várta ezt a napot, és most boldognak érzi magát •Június 23-án minisztertanácsot tartott a magyar kormány, amelyen Bárdossy miniszterelnök bejelentette, hogy Magyarország megszakítja diplomáciai kapcsolatait a Szovjetunióval. Jellemző, hogy a hírhedt belügyminiszter Keresztes-Fischer közbeszólt: Ne olyan gyorsan! Még ő is sokalta a sietséget. Bárdossy azonban úgy vélte: mennél gyorsabban, annál előnyösebb. Semmi kétség, a magyar kormány jól akart járni ..Blitzkrieg”-ben, a villámháborúban. Még az sem tartotta vissza a kormányt, hogy az angol ményzat és az amerikai korsietett kijelenteni, hom. ..minden olyan ország, pm üv harcol a htlerizmus p"-n, élvezi az angol és amer;Uai államok segítő támogatát Moszkvában Molotov külüevi nénbiztos a magyar követ előtt kitöltette a szövik kormán’ békés szándékát. Igen ám, de a fronton eközben vel óban nagy sikereket é’rik el a német csapatok. Június 0-én már elfoglalták *’"»>7* — Titovszkot, Vilnát és pornót. Június 25-én Finnorris is bokancsnodot a hábn.-riha néi-n^toi^ oldalán. Kristoffv moszkvai magyar követ június 23-án még azt monda Molotovnak, hogy macv->- sajtó és rádió útján a szerzett értesülései szerint nem tartja valószínűnek, hogy Magyarország háborúzni akarna a Szovjetunióval. Bár azt is hozzátette, hogy ez csak mazán véleménye. Hivatalosan nem mondhat semmit. A moszkvai magyar követ távirata, amelyben Molotov, ma már így mondhatni, békeajánlatát továbbította Budapestre, a külügyminisztériumban elveszett. Bárdossy legalábbis nem ismertette annak tartalmát sem a kormányzóval, sem a minisztertanáccsal. Ismertette viszont a német vezérkarral. A német vezérkar pedig tudomására hozta a kormánynak, hogy Németország Magyarország részéről mindennemű katonai közreműködést hálásan venne. Tették ezt a kijelentést június 24-én, mert a déli hadseregcsoport offenzívája az első két napon nem hozta meg a várt eredményt. Erre a ködös hálára azonban a magyar kormány csak akkor tartott igényt, ha azt a németek komoly területi ígéretekkel is megtetézik. Megtették-e? Bizonyára, mert június 26-án déli 1 óra 8 perckor már meg volt a kázusbeli Kassa bombázása. Június 26-án délben három ismeretlen felségjelű repülőgép jelent meg Kassa város felett és ötperces háborítatlan keringés után, 27 bombát dobott le. A légiriadónak még vége sem volt, amikor Budapesten már „tudták”, hogy szovjet repülőgépek bombázták Kassát. 10 perccel a légitámadás lefújása után Bárdossy már Horthynál tett jelentést, és fél óra múlva már összeült a minisztertanács is. Igaz, igen hiányosan. Miniszterek, államtitkárok hiányoztak az ülésről, három miniszter meg éppen annak adott kifejezést, hogy a hadiállapot kimondása előtt egyeztetni kellene a német politikai vonal elképzeléseit a német katonai vonal kényszerítő magatartásával. Délután 4 óra 10 perckor a miniszterelnök magához kérette Erdmannsdorf német követet, illetve Werkmeister nevű helyettesét, akivel közölte a kormány határozatát a hadbalépésről. A német követ első helyettese kijelentette, hogy a szovjet légitámadás bizonyára megkönnyítette Magyarország hadbalépését. Hogy nyilvánosságra csak a háború után került, az nem jelenti azt, hogy a magyar kormány tagjai nem tudtak volna a német svindliről. Krúdy Ádám, a kassai repülőtér parancsnoka kétséget kizáróan megállapította, hogy a bombázó gépek német harci repülőgépek voltak. Ezt megállapítását magával a miniszterelnökkel is közölte: Bárdossy miniszterelnök finom úr volt, mert válaszolt is: „azt a kérdést, hogy bombázást végrehajtó gépek a milyen gépek voltak, jó lesz nem feszegetni, mert ez számodra súlyos következményekkel járhat...” — írta. A minisztertanács ülése után június 27-én délelőtt fél tizenegy órakor összeült a magyar képviselőház, amelyen a miniszterelnökön kívül mindössze csak az igazságügy-miniszter képviselte a kormányt. Bárdossy miniszterelnök a következő szavakkal jelentette be a háborút: Egészen rövid bejelentést szeretnék tenni. A Ház elnöke már méltó szavakkal bélyegezte meg a Szovjet nép jogellenes és minősíthetetlen támadást A magyar királyi kormány megállapítja, hogy e támadások következtében Magyarország és a Szovjetunió között a hadiállapot beállott. Igaz, hogy az alkotmány értelmében a hadüzenethez ki kellett volna kérni az országgyűlés jóváhagyását, de ez igazán nem zavarta Bárdossyt. A népbíróság előtt azzal védekezett a hajdani miniszterelnök, hogy nem ismerte a magyar alkotmányt. A hadbalépés bejelentés volt csupán, így a házszabályok értelmében hozzászólni nem lehetett. Az első napirendi pont az ügyvédekről és az ügyvédjelöltekről törvényjavaslat vitája szóló volt, amelyről azután hosszú órákon át vitatkoztak a magyar honatyák — a hadüzenet napján. Az utcán hosszú sorokban álltak az emberek a pék-, hentes- és élelmiszerüzletek előtt, az első magyar gyorshadtest katonái már készülődtek a frontra. A frontra, ahonnan — azt ígérték — már néhány hét múlva hazajöhetnek a magyar katonák úgy, hogy „a bevonultatott tartalékosok a leszerelés után még az aratásra is hazatérhetnek ...” Sok százezren soha nem tértek haza. M. M. Szomszédok Jó lenne egyszer kiszámítani, hány munkaóra vész el a „fülemüle-perekkel”, semmi kis „tyúkpörökkel”, s mennyi kár és bosszúság követi ezeket. Kezdődik két összeférhetetlen szomszéd között, a harag átterjed a családra, folytatódik a tanúk gyűjtögetésével, egymást követik a beadványok, hivatalnokok sokasága aktáz és tárgyal, terebélyesedik a kör, újabb és újabb embereknek és szerveknek kell beavatkozni — s tessék elhinni, az aprócska ügyek néha eljutnak egészen a legfelsőbb fórumokig is. S mindez miért? Mert valaki a lakásban összeszögeli a szerszámosládáját; mert a szomszéd gyereke sáros lábbal haladt el a mellettük lakó ajtaja előtt; mert Z-né hallott egy sértésnek minősíthető megjegyzést, ami már pletykának számít, s ez honnan is eredhetne, ha nem éppen N-nétől; mert a harmadik emelet kettőben bömböltetik a tevét, mert... És van még sok-sok „mert”! Csak éppen az a „mert” nem kerül szóba soha, ami egyébként leegyszerűsítené a dolgokat, s hangos civakodás helyett egyszeriben segítene a rendteremtésben. Vagyis: ha két szomszéd összevész — valami oknál fogva —, miért nem emberelik meg magukat, s bekopogván egymáshoz, miért nem szólnak így, jó estét köszönve. Kedves szomszéd, beszéljük meg békességgel, s változtassunk rajta... Miért nem teszik ezt? Mert! Mert igy túl egyszerű volna, mert igy nincs hivatalos látszat, mert ez az elintézési mód nem fér össze a büszkeséggel. Mert ez az eljárás voltaképpen alapelve a szocialista együttélésnek. Az otthon pihenést nyújt, lehetőséget új erő gyűjtésére. Igen, ha nemcsak a magunk, hanem a mások hajlékát is tiszteljük ... S ha netán megsértjük valamiképpen, akkor kulturált emberhez méltóan, egymás között beszéljük meg és ne mérgesítsük el a helyzetet. A hatóságok, intézmények foglalkozhatnak az ilyen ügyekkel — meg is teszik. De ilyen áron még sohasem született jószomszédi viszony! Ezt csak magunk teremthetjük meg. Csala László 1972. június 23., péntek Meleg napok a szalag mellett Hogy egy szalagvezető pofonnal teremtsen rendet — ez nem jellemző a fehérneműgyári állapotokra. Példa sem akadt eddig ilyesmire. A múlt hetekben mégis tűzként futott végig egy ilyen eset híre. Azóta kiderült, hogy a telepvezető irodájába rohanó kislányt csak egy hevesebb félreérthető mozdulat fakasztotta zokogó panaszra. Az üzemi közvélemény azonban enyhén kételkedő fejcsóválással bár, de hitelt adott a hallomásnak — ez viszont jellemző mostanában az üzem légkörére. És ami még jellemzőbb: sok hiánnyal érkezik a megmunkálandó anyag, megnőtt a selejt, és csökkent a termelés. Aggasztó a balesetek alakulása. Növekszik a hiányzók és emelkedik a kilépők száma. És ami különösen feltűnő: az idei kilépők közül szinte minden harmadik azonnal távozott. A most lezajló termelési tanácskozáson a harcias javaslattevőt is, a macukha süpped, hallgatag résztvevők is érzik: valamit tenni kell. Elsőből a kilencedik A 43-as szalag tagjain még ezt az indulatot is nehéz volt felfedezni. A tágas klubszobában szinte elveszett a húsz asszony, a ritka sorok — akár a rossz vetésé — reménytelen hangulatot árasztottak , Darkó Józsefné, a szalagvezető pedig olvasta beszámolóját: „Szeretettel köszöntöm a kartársnőket. .. Negyedéves tervünket 72.7 százalékra teljesítettük. A váltó műszakiján dolgozók 58.6 százalékra, ha ez megvigasztal valakit. Igaz, ebben benne foglaltatik a létszámhiány. Az egy főre eső tervet 99.1 százalékra teljesítettük. Váltóink 82.5 százalékra . . . Aggasztónak tartom, hogy az első negyedévben gyártott ingeink 66.2 százalékát vetették vissza javításra a mósok. Váltótársainknak ebből is több, 70 százalék jutott. Nagyon sok a tisztítani való. Ismétlem, ne engedjük le az anyagot a földre, ne dobjuk a fal mellé, és tisztítsuk meg a gépeket. . . Elsején 300 iiset készítettünk el, ebből 225 darabot kaptunk vissza javításra. A visszaadott munka pedig néhány helyen torlódik össze, s míg végeznek, addig áll az esész szalav Svorptopmrtrlékeztetni a kartársnőket, hogy a munakaversenyben az első helyről kilencedikre csúsztunk vissza, és ezzel legalább 8 ezer forintot veszítettünk . ..” A beszámolót mindenki lehajtott fejjel hallgatja, kevesen szólnak hozzá és fojtott indulattal. Van ebben valami különös, valami fenyegető. Ma nehéz nap volt a szalagon, este gép várja Ferihegyen az árut, és ma otthon nem ajánlatos a kisgyereknek csokoládéval összemaszatolni a ruháját. a nagyfiúnak vonakodni a boltba menéstől A nagylány se két ujjal nyúljon a mosatlan edényekhez, a férj se tehetetlenkedjen az almareszelővel. Ilyenkor még az imádott se késsen a randevúról, mert.. . Húszévesen Varga Katalin vékony, tűzrőlpattant teremtésnek látszik. Foglalkozását — nemi öntudattal a hangjában — így határozza meg: „Varrónő vagyok”. — Mióta? — Négy éve. — Milyen reményekkel kezdte? — Hogy jól keresek majd. Akkoriban mindenki jól keresett. Ám lassan betöltöm a húszat, néhány nap múlva férjhez megyek, és már keveslem a havi ezerötszázat. Ezért természetesen, nem is érzem olyan jól magamat, mint régen. — Túl ezen, mi bosszantja? — Most dísztűzéseket csinálok, és gyakran szakad cérna, sokszor nincs tű . . . Ja, a és az, ha ellopják az orsómat. — Valaminek örül is biztosan. — Egy éve megszűnt a forró váltás. Tudja, akkor úgy otthagytunk mindent, ahogy volt. Most tisztán, rendesen adjuk és vesszük át a gépeket. És jó brigádunk van, vidám, összetartó. Nagy a lemaradás a vasalásban, mi is vállalunk ötszázat. Ez is jó, nem? „Nem a szép beszéd .. Kalmár Lajosné berakót a telepvezető nyilvánosan megdicsérte. Mint régi vasalónő, bár nem brigádtag, sokat segített a lemaradás csökkentésében. Eredeti beosztása igen nagy figyelmet kíván. A felhordó fiúk hatalmas batyukban cipelik hozzá a kézelőket, a gallérokat és az ingek valamennyi alkatrészét. Ő szétosztja. Vigyáz arra, hogy az alkatrészek össze ne cserélődjenek, be ne koszolódjanak. Több mint tíz éve csinálja. A lábai már gyorsan elfáradnak, az idegei is , hamar fellázadnak. — Makacsok ezek a fiatalok. Nagyon. Ma is szólok az egyiknek: te, fél hét, és még csak két inget tisztáztál. Csak nevet, csak mászkál az asztal alatt. Jaffát hozott a büféből, elgurult a lezáró kupakja. Azt keresi. A többiek állnak körülötte: adjál egy kortyot! Nekem is adj! Persze, hogy elködösödött előttem a világ. Ha nem lesz itt rend? De ezen a ponton én mindig visszavonulok. Legfeljebb szólok valamelyik nagyszájú asszonynak: te, kiabálj már rá erre a gyerekre, mert én ütök, ha még egrszer ránézek. Persze, nem üt az ember, csak úgy érzi, jó lenne .. Okok a torzsalkodásra Dömötör Kálmánná 15 éve dolgozik az üzemben, jelenleg, mint meós. — Romlik a minőség. Sajnos. Sok tapasztalt szakember számolt le mostanában. Fs egyebek. A múltkoriban rettenetesen nyúlós anyagot kaptunk, de időt keveset adtak rá. Mikor a harmadik napon sem sikerült a norma, az aszonyok elkedvetlenedtek. Mászkáltak, kiabáltak, és szinte csak selejtes ingeket varrtak. Ilyenkor „minden mindegy”. — Nehéz lehet a meós helyzete. — Sokan azt hiszik, hogy csak szórakozunk velük. „Mert kukacol!” — ezt kiabálják. Volt olyan eset, hogy a varrónő visszaküldte az inget: nem javít rajta! A végén úgy fogták le őket. A meósnő egy pohár tejfelt akart a lány fejére borítani, amiért az pimaszul beszélt vele. Amit a szabadság nem gyógyít — A termelési tanácskozáson alaposan kitálalt. Most mondja el a jót is a 43-as szalag kollektívájáról Darkó Józsefné szalagvezető végre elmosolyodik: — Fő erényük az őszinteség. Mindenkinek mindent és azonnal a szemébe mondanak. „Ha csak így csinálod meg, hagyd abba, mert ebből csak javítás lesz!” — így. És egy tündéri eset: van nálunk egy aranyos kislány, 15 éves. Mindenki szerette, de volt egy olyan szokása, hogy mindig csővetés után ment el inni. Mit veszekedtek vele! Ma már ő szól először az ’’"•""mikért. Nevelik egymást! — És magukat? — Varga Kati az egyik példa rá, hogy magukat is. Szakmunkás akart lenni, de először nem engedték. sőbb volt lemorzsolódás, Kéés csak beverekedte magát. Azóta is szorgalmasan jár Egy másik kislány érettségizni szeretne, ő a gimnáziumba iratkozott. De én közéjük sorolnám azt a kislányt is, aki kezdetben rendszeresen elaludt, s gyakran késett. Egyszer azután megunta a szégyenkezést, drága pénzen egy különleges ébresztő berendezést csináltatott. — Az emberek többsége be akar és be tud illeszkedni a kollektívába. Persze sokszor ügyetlenül viselkednek, és éppen a kritikus percekben. Az érdeklődő, aktív munkások rengeteg javaslattal állnak elő, vitatkoznak mindenről, sokszor elég hangosan, de utána jól érzik magukat. Mások hallgatnak, aztán egyszerre valami nevetséges apróságon kiborulnak Nagy veszekedés persze, és megnyugvás helyett még nagyobb az idegesség. — Ez az ördögi kör. Hová vezethet? — A teljes káoszhoz vezetne, ha engednénk. De nem engedjük Néhány nap múlva szabadságra megy az üzem valamennyi dolgozója. ■ A pUrepécsol< mindenre orvosság. És amire nem. (márpedig sok mindenre nem az, amire pedig sürgősen gyógyír kellene), arra mi fogunk keresni. A bérezés rendezésével, az anyagelőkészítés jobb megszervezésével, a brigádélet fejlesztésével — amivel tudunk... (káposztás) Most végző, érettségizett lányokat felveszünk adminisztratív munkakörbe Füszért, Eszperantó út 2. , (2581) FEHÉRCIPŐ HETEK! I 1 1 JÚNIUS 19- JÚLIUS 1-ig! I F a Kék Duna Áruházban! S Fehércipők és szandálok nagy választékban! Gyermek fehércipők 51.— Ft. Női fehércipők 90.— Ft. Férfi fehércipők 192— Ft-tól S I