Dunaújvárosi Hírlap, 1980. június (25. évfolyam, 45-52. szám)

1980-06-13 / 48. szám

ÉPÍTŐK NAPJÁRA A harmincesztendős Dunaújváros kö­szönti építőit! Életműnek beillő alkotás, ami ma körülvesz bennünket. Építeni talán a legszebb dolog a világon. Szépségét az adja, hogy az emberek boldogságát segíti elő. Ha valahol az országban ez az érzés a legközvetlenebbül kifejezésre juthat, ak­kor ez a mi városunk. Hatvankétezer em­ber otthona, a magyar népgazdaság ki­emelkedően fontos ipari bázisa, a Mező­föld egy darabjának művelődési, egész­ségügyi, szociális centruma. Új, szocialista rendünk elsőszülöttje, népünk alkotóerejé­nek hű kifejezője, s egyben példája. A nagy vállalkozás romantikus érzésével sokezren érkeztek ide az ötvenes években, hogy próbára tegye az emberi képessége­ket a valóság. És ez — ma már pontosan tudjuk — nagyon is földhözragadt valóság volt. Gumicsizma, por és sár, barakk­szállás. Operaelőadás és kocsmafüst. Ver­seny, lelkesedés, átképzés, szertelenség és tudatos akarás. Itt tanulták meg az érke­zők elviselni a munka nehezét, itt tanultak meg küzdeni, és itt ízlelték meg oly sokan a sikeres munka örömét is. Ha egy város hagyományteremtő értékeit kutatjuk, en­nek a városnak az egyik legnagyobb értéke ma is abban van, hogy az összefogás és a lelkesedés át tud segíteni bennünket min­den nehézségen. S ezt az építők hozták magukkal! A város születésének 30. évfordulóján nemcsak érdemes, hanem kötelesség is fel­idézni, hogy a pentejei fennsík volt a szo­cialista építőipar bölcsője. Itt nyílt először lehetőséget arra, hogy óriási méretű építőszervezetek jöjjenek létre, s a korábbi kézműves jellegű építési módot felváltsa a gépekkel felszerelt, szocialista vállalati formában tevékenykedő „építőipari nagy­üzem”. Ezt a várost nemcsak építették, formálták az eltelt három évtizedben az építők, hanem maguk is formálódtak. Százak és százak sajátították el itt az építőszakma mesterfogásait, a vezetés tu­dományát, számosan jutottak magas társa­dalmi és gazdasági irányító posztokra. El­vitték magukkal a dunapentelei, a duna­újvárosi építőmunkások jó hírét szerte az országban, és ma is büszkén emlegetik egykori idetartozásukat. Akik pedig maradtak, szorgalmukkal, tehetségükkel tovább­­ gazdagították a szo­cialista építés gyakorlatát. Innen indult el „hódító útjára” a középblokkos, a nagy­paneles építési mód, s hazánkban elsőként itt létesült házgyár. Az ipari létesítmények kivitelezésénél is számos új módszert, technikai és technológiai eljárást vezettek be a dunaújvárosi építők, s honosítottak meg. Az erőműépítés, a vízkivételi művek építése, a résfalazás alkalmazása ma is dunaújvárosi specialitásnak számít építői körökben. A könnyűszerkezetes program részeseiként országszerte, s hazánk hatá­rain kívül is megbecsülést szereztek a du­naújvárosi építők. Hosszan sorolhatnánk azokat az újításokat, ésszerűsítési javas­latokat is, amelyeket munkások, szocialista brigádok, fizikai és mérnökkollektívak a munka könnyítésére, a takarékosabb anyagfelhasználásra, az energiamegtaka­rításra, a jobb munkaszervezésre dolgoz­tak ki és vezettek be. Kifejezésre juttatva ezzel is, hogy képesek a maguk területén alkotó módon beleszólni az építés folyama­tába, többet, jobban és értékesebbet adni a maguk értékteremtő munkájukban. Az építők napján — a múltat idézve — jogos büszkeséggel töltheti el építőmun­kásainkat mindaz, ami az egykori pente­­lei fennsíkon felépült. Dunaújváros, a Du­nai Vasmű, az üzemek, gyárak sora ered­ményes alkotómunkát fémjelez. Az egykori bölcsőből kilépve és felnőve, ez az építő­munkásgárda — a társadalom szükségletei­nek megfelelően — tovább lépett és részt vállalt az ország építésének újabb nagy feladataiból is. Kezük munkája megtalál­ható a pécsi hőerőműben, a Beremendi Cement- és Mészműben, a százhalombattai erőműben és olajfinomítóban, a paksi atomerőműben és Budapest számtalan lé­tesítményében. S­ hogy feladataikat — min­den nehézség ellenére is — sikerült magas színvonalon megvalósítani, kifejezi az a két Nívódíj, melyet a beremendi cement­mű és a dunaújvárosi fedett uszoda épí­téséért kaptak meg. Az építőipar technikailag sokat fejlődött az elmúlt évek során, így volt ez Duna­újvárosban is. A betonelemgyár rekonst­rukciója, a huszonhatosok központi telep­helyének kiépítése nemcsak a munka szer­vezettségét javítja, hanem jelentősen ja­vítja a dolgozók munkakörülményeit és szociális ellátottságát is. Építőmunkásnak lenni azonban még ma sem könnyű fel­adat. Sok még a nehéz fizikai munka és a kézi munka. Az építésiparosítás nagy lépé­sei sem tudták megváltoztatni e tevékeny­ség alapvető nehézségeit. Meg kell küzde­niük az időjárás viszontagságaival, a tűző nappal, a faggyal, a széllel, a hóval és az esővel. S talán még ennél is nehezebb, hogy gyakran kell távol élni a családtól, szeretteiktől. Mégis, mindig akadnak, akik vállalják ezt a munkát, mert szeretik a szakmájukat, mert romantikát találnak benne és mert tudják, hogy rendkívül nagy szükség van munkájukra. Tiszteletet érde­melnek mindazok, akik e nem könnyű mesterséget vállalják és egy életen át ki­tartanak mellette. Társadalmunk méltón megbecsüli — kitüntetésekkel erkölcsileg magasfokon elismeri — az építők áldozat­­vállalásait. Dunaújváros építőmunkásaiban mindig erős volt az összetartozás érzése. Összeköti őket a pentelei hősi múlt, az anyag, amellyel dolgoznak, a szakma szeretete, az elért eredmények és a jövőbe mutató ter­vek. A város építőmunkásainak több, mint a fele törzsgárdatag, s több, mint tíz szá­zaléka húsz esztendőnél régebben kötődik vállalatához. Ez az együvé tartozás teszi széppé és meghitté ezt az ünnepet, s ez a kötődés ad biztatást arra, hogy a duna­újvárosi építők készen álljanak újabb nagy feladataink vállalására. Diplomaták látogatása Szerdán Fejér megyébe látogatott Szíria, Tanzánia, Ar­gentína, Mauritánia, Tunézia, Brazília, Líbia, Mexikó buda­pesti nagykövete, az iraki, az algíri és a benini ügyvivő. A nagyköveteket és feleségeiket a megye vezetői fogadták, majd a vendégek délelőtt Székesfehérvárral és a megyében több mezőgazdasági nagyüzemmel ismerkedtek meg. Dél­után Dunaújvárost keresték fel. Sár­osi József, a városi tanács elnöke köszöntötte a nagyköveteket, ügyvivőket és azok feleségeit, s tájékoztatta őket a város életéről, fejlődé­séről, valamint a jövő terveiről. Ezt követően városnézésre­ indultak. A diplomatavendégek este vacsorán találkoztak a megye és a város vezetőivel. Z­á­v­o­d­i Imre, az MSZMP KB tagja, a megyei tanács elnöke mondott pohárköszöntőt. Részt vett a programban Takács Imre, a KEB tagja, a megyei párt­­bizottság első titkára és Gadanecz György, a városi párt­­bizottság titkára is. Cikluszáró tanács-vb ülés NAPIRENDEN: a veszélyeztetett kiskorúak védelme A városi tanács végrehaj­tó bizottsága keddi ülésén a veszélyeztetett kiskorúakkal kapcsolatos tevékenységet te­kintette át. Jó alapot adott a testületi döntés meghozá­sához a helyi NEB-vizsgálat, amelynek összefoglaló jelen­tését mellékelték a tanács igazgatási számolójához. osztályának be­A testület megállapította, hogy a ve­szélyeztetett gyermekek ará­nya emelkedik városunk­ban, s ennek következ­tében évről évre nő az állami gondozásba vételek száma. A veszélyeztetettséget előidéző okok közt vezet a szülők alkoholizmusa, er­kölcstelen léha életvitele, a gyerekekkel szemben tanúsí­tott brutális viselkedés, va­lamint a házasságok felbom­lásából származó problémák. A népi ellenőrök vizsgálata azt is megállapította, hogy a veszélyeztetett gyerekek nyilvántartásba vételénél gyakorta mechanikus szem­lélet érvényesül, a családi háttérről, a veszélyeztetett­ség mélyebb okáról hiányos a kép. Gond az is, hogy a veszélyeztetett gyermekek fi­gyelemmel kísérése érdeké­ben nem alakult ki kellő kapcsolat az óvodák, általá­nos és középiskolák közt. Gyenge hatásfokú a megelő­zés, hézagos a szülők, gond­viselők számára nyújtott jogpropaganda. A testületi ülés megállapí­totta, hogy erejüket megha­ladó munka hárul a gyám­hatóság ügyintézőire,­­a gyer­mekvédelmi csoport dolgo­zóira, a pártfogókra, ráadá­sul munkájuk tárgyi feltéte­lei is kedvezőtlenek. Városi gond emellett, hogy a meg­üresedett pszichológusi ál­lást mindmáig nem sikerült betölteni. A veszélyeztetett gyerekek rossz hatással vannak többiekre, s az ifjúság köré­­­ben terjed a felelőtlen ma­gatartás, a vandalizmus, amelynek jelei városszerte tapasztalhatók. Társadalmi méretű össze­fogásra van szükség a meg­előzés érdekében, hogy a ve­szélyeztetett gyerekek szemé­lyiségfejlődésében ne álljon be törés, hogy ők is beillesz­kedjenek az iskolai közös­ségekbe, s felnőve megbe­csült tagjai legyenek a tár­sadalomnak. Ezért fokozott erkölcsi elismerést és támo­gatást érdemelnek az e te­rületen eredményesen dolgo­zó pedagógusok, tanácsi dol­gozók, s köszönet illeti azok­nak az üzemeknek a társa­dalmi szervezeteit is (vas­mű, papírgyár, fonoda, fe­hérneműgyár, Hídépítő Vál­lalat, szikvízüzem, kórház) amelyek hathatós segítséget adtak ehhez a munkához. A végrehajtó bizottság uta­sította a művelődési osztály vezetőjét, hogy az iskolaigaz­gatók értekezletére évente két alkalommal hívják meg a gyámhatóság képviselőjét, valamint a gyermekvédelmi és társadalmi aktívahálózat bővítését, a jogpropaganda­­tevékenység javítását szor­galmazta, s arról is döntött, hogy — átcsoportosítással — egy újabb munkakört szer­veznek a gyámhatóságon. * A városi tanács vb ezt kö­vetően a Dunaújvárosi Ter­vező Iroda létszámfejleszté­sét tűzte napirendre. A végrehajtó bizottság ülé­sének befejeztével Sárosi József tanácselnök méltatta a testület most zárult hat éves ciklus alatt végzett munkáját és köszönetet mon­dott a végrehajtó bizottság tagjainak testületi tevékeny­ségükért. Majd Csima Sándorné, a Hazafias Népfront városi bi­zottságának titkára kért szót, s a HNF-elnökség nevében megköszönte a végrehajtó bi­zottság tagjainak a város ér­dekében végzett munkáját. Cs. Gy. Vasasnap Holnap, június 14-én im­már negyedik alkalommal rendezi meg a Dunai Vasmű szakszervezeti bizottsága a vasasnapot, amelynek szín­helye ezúttal a Vidám Park lesz. Az egész napos rendez­vény reggel nyolc órakor a legkorábban érkezettek ré­szére kocogó- és futóversen­­nyel kezdődik. A hivatalos megnyitóra délelőtt kilenc órakor kerül sor az Ifjúsági Parkban, ahol Bús Gyula a szakszervezeti bizottság tit­kára, a vasasnap elnöke nyitja meg az ünnepséget, majd Borovszky Ambrus, a vasasszakszervezet elnöke köszönti a nagyvállalat meg­jelent dolgozóit és családtag­jaikat. A délelőtt folyamán válto­zatos sport- és kultúrműsor­ral kedveskednek a vasas­nap résztvevőinek a rende­zők. Lesz kispályás labdarú­gó-mérkőzés felnőtteknek és gyermekeknek, lábtenisz­­­­meccs, sakkösszecsapás, pingpong-verseny, s termé­szetesen tréfás vetélkedőkön mérhetik össze tudásukat és ügyességüket a vasasnap leg­fiatalabb résztvevői. Délelőtt kilenc órától Mesemozi cím­mel folyamatos rajzfilmvetí­tés kezdődik, amelyet­­ csak Kemény Henrik bábművész produkciója alatt szakítanak meg a parkban. Csetepaté címmel népszerű bohócok szórakoztatják az apróságo­kat. A délután programjából kiemelésre kívánkozik a vasmű tűzoltózenekarának fél háromkor kezdődő hang­versenye, valamint a nép­táncegyüttes ezt követő szí­­­nes folklórműsora, amelyeket Vidám Park szabadtéri színpadán tartanak meg. A napközbeni hűsítőkről, kávé­ról és ételekről a Dunavidéki Vendéglátó Vállalat kitelepü­lő egységei gondoskodnak, s az egész nap üzemelő Vi­dám Park játékait a vasas­nap legfiatalabb résztvevői a szakszervezeti bizottság ál­tal kibocsátott „tiszteletjegy” ellenében vehetik igénybe. Nagygyűlés - szoboravatás - kitüntetések Az építőknapi program Az idei építők­napi ünnep­ségek összekapcsolódnak a városalapítás 30. évforduló­jával. Ma délután háromne­gyed négykor a 26. Építőipari Vállalat székházában kiállí­tás nyílik, mely feleleveníti az elmúlt harminc esztendő történetét. Korabeli fényké­pek, újságok, zászlók, kitün­tetések, oklevelek és régi szerszámok idézik fel a vá­rosépítés „hőskorát”. A ki­állítás anyaga nemcsak múl­tat idéz, hanem a fejlődés folyamatát is jól érzékelteti. Bemutatja az építési techni­ka, technológia fejlődését, és mindazokat az eredménye­ket, amelyeket a vállalat kollektívája az utóbbi idő­ben elért. A kiállítás hű ké­pet ad arról is, hogyan fej­lődtek maguk az emberek, hogyan fejlődött a vállalat­nál a politikai, társadalmi, kulturális­lálkozhatunk és sportélet. Ta­kiemelkedő munkasikereket elért brigá­dok fényképeivel és azoknak a nagy alkotásoknak a fotói­val, amelyeket a huszonha­tosok építettek szerte az or­szágban. A kiállítás anyagát Ravasz Erzsébet grafikus­­művész irányításával állítot­ták össze. Holnap, június 14-én, szombaton délelőtt az építők kertvárosi sporttelepén sport­­vetélkedőkkel és vidám gyer­mekműsorral folytatódik a program. Délután 14 órakor a 26. Építőipari Vállalat székháza előtt ünnepi nagy­gyűlésre kerül sor, ahol Bon­­dor József nyugalmazott mi­niszter mond beszédet. Majd dr. Ábrahám Kálmán építés­ügyi és városfeljesztési­ mi­niszter, valamint Szabó Mi­hály, a vállalat igazgatója kitüntetéseket ad át az épí­tőmunkában kimagasló ér­demeket szerzett dolgozók­nak. A nagygyűlés keretében avatják fel szobrászművész Palotás József alkotását, egy beton szoborkompozíciót, mely a város építőmunká­sainak állít emléket. Délután 15 órától a kert­városi sporttelepen az Épí­tők Központi Művészegyütte­sének Vadrózsák tánckara mutatkozik be a közönség­nek. 16 órától pedig a Boj­torján együttes és Eszményi Viktória ad műsort. Az épí­tők napja a sportvetélkedők eredményhirdetésével és táncmulatsággal zárul. A Beton- és Vasbetonipari Művek dunaújvárosi gyárá­nak építők­ napi programja június 15-én, vasárnap órakor sportrendezvényekkel­­ kezdődik a gyár sporttele­pén. Délelőtt 11 órakor Fejes László a városi tanács osz­tályvezetője köszönti a gyár munkásait, majd kitünteté­seket adnak át a termelés­ben élenjáró dolgzóknak. itt kapják meg a törzsgárda s tagjai az elismerő okleve­leket. Ebéd után irodalmi műsort adnak az építők nap­ja résztvevőinek fővárosi művészek közreműködésével. A betonelemgyári ünnepség táncmulatsággal ért véget.

Next