Dunaújvárosi Hírlap, 1990. január (35. évfolyam, 2-9. szám)

1990-01-05 / 2. szám

XL évfolyam, 2. szám ~ 1990. január 5., péntek ~ óra: 6,30 Ft DUNAÚJVÁROS ÉS A VÁROSKÖRNYÉK LAPJA DIÓSGYŐRI KERESZTELŐ Csipkerózsika-álomból ébredt a Lenin Kohászati Művek: 440 millió forint­­ a mérleg szerinti ered­­­­mény, nőtt a tőkés ex­­­­port, a dollárt 48,5 fo­rintból „állították elő”. A nagyvállalat — 43 év­­ után — ismét részvény­­társasági­ formában mű­­­­ködik majd, s ezt kéresz­ j­telővel is egybekötötték. Diósgyőri Metallurgiai és­­ Alakítástechnológiai gyá­rak a DIMAG Rt.-re­­ változtatták nevüket. DRÁGÁBB AUTÓK Átlagosan 25 százalékkal­­ emelik a rubelelszámolás­ban beszerzett, maximált fogyasztói áras kocsik árát január 8-tól. Legnagyobb mértékben a Lada, a leg­­­­kisebb mértékben a Tra­ I iránt drágul. Az áremelés­­ révén a költségvetés bevé­tele idén négy-ötmilliárd forinttal nő. Nem érinti az­­ áremelés azokat, akik a Merkúrtól megkapták az ér­­t­é­tesítést, s annak birtokában­­ az autó vételárát január 6-ig befizették. SZORGOS HANGYA Megalakult a Hangya Szövetkezeti Központ Rt., amely feleleveníteni szán­dékozik az egykor ered­ményes „Hangya”-moz­­galom gazdálkodási ha­gyományait. A részvény­társaság 16 millió forin­tos alaptőkével jött létre. A hét magánember vál­lalkozása iránt akkora az érdeklődés, hogy már ja­nuárban 50 millió forint­tal növelik az alaptőkét. Terveikben termelés, ter­meltetés és a tagok ter­mékeinek értékesítése szerepel, az­ árukat pedig saját üzleteikben értéke­sítik majd. KETTÉSZAKADT A KISGAZDAPÁRT Öt megye és öt buda­pesti kerület kisgazda-alap­­szervezeteinek képviselői küldöttértekezletükön beje­­lenteték, hogy megalakítják a Nemzeti Kisgazda- és Pol­gári Pártot, amelynek szék­helye Szeged. Kiválásuk okaként az országos veze­tőség antidemokratikus ma­gatartását jelölték meg. Az eddigi Kisgazdapárt tagsá­gának mintegy húsz száza­léka áll az új szerveződés mögött. Az ideiglenes ügy­vivő testület három héten belül részletes választási programot készít, amelyet a nagyválasztmány elé ter­jesztenek. A MUNDÉR VÉDELMÉBEN Fekete bárányként em­legették, most bűnbaknak tartják Czinege Lajos volt honvédelmi minisz­tert, akinek tevékenysé­gére, katonatiszti és em­beri alkalmasságára az Országgyűlés honvédelmi vizsgálóbizottsága igyek­szik fényt deríteni. Ügyei­ről — amelyekről inkább mendemondák keringe­nek,­­ szerdán négyen mondták el véleményü­ket: Korom Mihály Bisz­­ku Béla, Kárpát­i Ferenc és dr. Mórócz Lajos. A vizsgálat folytatódik. Petárdával, pezsgővel, jó kedvvel Búcsú az óévtől Nem akármilyen év után vagyunk, nem akármilyen év áll előttünk. A kettő kö­zött pedig - mint rendesen - van a (volt) szilveszter. A máskor is rendhagyó nap, de főleg ennek éj­szakája ezúttal talán még különösebb hangsúlyt ka­pott. Talán még azoknak is, akik átaludtak, vagy mint annyiszor, a munka­helyükön élték meg az óév eltűnésének, az új év be­köszöntésének pillanatait. A legtöbben azonban - mint rendesen - ünnepeltünk. Ki, hol, hogyan? Ezt próbál­juk felvillantani az alábbi­akban. Jócskán ettünk-ittunk szil­veszterkor: a szokásos élel­­miszerekből-italokból bőven fogyott a boltokban. M­it­r­e­­s­z­a László, a Dunaker áru­forgalmi osztályvezetője sze­rint mintegy negyven má­zsa virslit és öt mázsa deb­recenit főztünk meg az óév búcsúztatásakor (a Dunaker árujából), s ez a mennyiség az előző évinél mintegy tíz százalékkal több. Bár a hal elsősorban a karácsonyi ün­nepek hagyományos étele, tizenöt mázsát szilveszterkor is „elcsipegettünk", s tizen­egy mázsa malachús is ve­vőre talált a Dunaker üzle­teiben. — Meglepően jó volt a húsellátás az ünnepek alatt — mondta T­é­n­y­i Sándor­­né, a munkásszövetkezet ke­reskedelmi főosztályvezetője. Huszonöt mázsa virslit-deb­­recenit, kilenc mázsa malac­húst adtak el szilveszterre. A Dunaker mintegy tizen­­kilencezer, míg a szövetke­zet tíz-tizenkétezer palack pezsgővel lett „szegényebb”. Ez átlagos forgalomnak szá­mít, az ünnepek előtti ked­vezményes pezsgővásár mi­att kicsit mérsékeltebb volt az érdeklődés. A Dunaker osztályvezetőjétől megtudtuk azt is: a kenyérellátás nem igazán sikerült. Bár egyez­tettek a boltvezetőkkel, a sütőiparral, mégis adódtak kisebb-nagyobb zökkenők, amiket egyrészt utórendelés­sel, másrészt a boltok nyitva tartásának meghosszabbítá­sával próbáltak orvosolni. Telt ház volt az Arany Csillag Szálloda összes helyi­ségében, a szállodai szobák közül is csupán egy maradt üresen. Érkezett vendég az Egyesült Államokból, és itt köszöntötte az új esztendőt egy hatvantagú nyugatné­met csoport. Csaknem négy­százan váltottak menükár­tyát 500, illetve 450 forin­tért, amiért az étteremben kétféle menü közül választ­hattak. A bárban és a pres­­­szóban hidegtálat szervíroz­tak, a Kiscsillag sörözőben pedig svédasztalról szolgál­hatták ki magukat a vendé­gek. Három diszkós és egy zenekar szolgáltatta a zenét az összességében több mint félezer vendégnek, akik nem voltak szűkmarkúak — ezen az éjszakán mintegy 670 ezer forintot hagytak a Csillag­ban. Szerencsére viszonylag eseménymentes szilveszter éjszakájuk volt a men­tősöknek. Hum László mentőtiszt elmondta: kü­lönösebben nem volt ne­héz estéjük, a megszokott ünnepnapi forgalmat bonyo­lították le. Jóllehet a kijó­zanítóba is kellett néhány fuvart szervezni, és sérülés miatt is ápolásban kellett részesíteni néhány kapatos ünneplőt. A legkomolyabb eset éjjel fél kettő körül történt: egy huszonnyolc éves férfit dobtak fejbe pe­tárdával magukról megfe­ledkezett mulatozók (?), sze­rencsére nem történt komo­lyabb baleset, ám ez nem az okozókon múlt. Rendőri, közbiztonsági szempontból is eseménytele­nül zajlott a petárdák rob­banásától minden eddiginél hangosabb népünnepély Vasmű úton. Furcsa módon a „csend” honolt a városban is, még egy átlagos fizetés­napon is több családi bot­rányhoz, garázdasághoz hív­ják ki az URH-járőrt, mint tették ezen az éjszakán. Persze csattantak el pofo­nok, durrantak veszélyes közelségben petárdák, de ez­úttal fontosabb volt a fel­szabadult ünneplés, a jó hangulat. Talán mert min­denki békességgel akart át­lépni az új esztendőbe. Abba az új esztendőbe, amelyet ki-ki másként kö­szöntött ... Böszörményi Zoltán, a dunaújvárosi rendőrkapi­tányság vezetője: — Csöndesen telt, családi körben, részben a gyerekek­kel és az unokámmal. Köz­ben fogadtam az elismerése­ket a városi tévé sportshow­­jában nyújtott csatárteljesít­ményemért. Lehet, hogy egy jól menő külföldi klub me­nedzsere is felfigyelt az ala­kításomra , várom az aján­latokat. Előnyös szerződés esetén talán nem kellene várnom totó-, lottó- vagy bongónyereményre és el­utazhatnék Brinkmann pro­fesszor után San Franciscó­­ba egy alapos kivizsgálásra, amit aztán egybekötnék egy országjárással. A Grand Ca­nonban aztán lenne időm elfelejteni az elmúlt év ös­­­szes baját, leginkább a gya­kori parancs- és jogszabály­­változásokat .. . Budai István, a mentő­állomás gépkocsivezetője: — Szolgálatban voltam szilveszter napján 18 órától másnap reggel 6 óráig. Ilyenkor egyetlen szórakozá­sunk a televízió, már ami­kor nem kell Műsortöredékeket kivonulni, láttam csupán, mert volt egy beteg­szállításunk, aztán Ercsibe mentünk egy vajúdó as­­­szonyért. Éjfél után a Béke étteremhez hívták a szolgá­latunkat, mert petárdától megsérült valaki. Rajta kí­vül két sérülthöz kellett még kivonulni. Szerencsére mind­három sérülés jelentéktelen­nek mondható. Éjjel három óra után csend lett, lepihen­hettünk egy kicsit... Lakatos László, taxi­sofőr: — A korábbiakhoz képest csendesebb szilveszterünk volt — de csak éjfélig. Ad­dig általában mindenki ott­hon szórakozott, vagy a szó­rakozóhelyek felé igyekezett, viszonylag normálisan. Az újév első perceitől kezdve sajnos durvább dolgok tör­téntek, mint általában: Vasmű úton egyszerűen nem a tudtunk közlekedni az össze­tört üvegek miatt, 14—15 év körüli gyerekek randalíroz­tak, dühöngtek, verték kocsik tetejét, nem volt kel­­­lemes. Este héttől reggel hétig dolgoztam, anyagilag megérte, az idegeskedés a kocsi, nagyon, a gumik miatt nem Éjféltől egyébként folyamatosan ment a „sze­kér”, nem sok idő volt la­zítani. Mindenképpen sze­retnénk egy pótszilvesz­­tert tartani családi körben, a sok munka mellett most már igazán ránk fér egy kis lazítás. Rauf András tűzoltóhad­nagy: — Rendkívüli eseménnyel, a beloianniszi kultúrház tü­zével kezdődött számomra a szilveszter. Az oltás helyszí­néről redtem este hat órára keve­haza. A továbbiak­ban családi körben, készen­léti Rádión ügyeletben telt a nap, keresztül tartottam a kapcsolatot a tűzoltópa­­rancsnoksággal, de szeren­csére nem hívtak a továb­biakban. D­r. Varga Lajos tanács­elnök: — Természetesen jól szil­vesztereztem, mint mindig. Hosszú évek óta ugyanazzal a baráti társasággal töltöm az óév utolsó napját. Min­dig más a házigazda, de a batyusbálhoz hasonlóan min­denki hoz a vendégségbe va­lamilyen ételt, italt. Az est fény­pont­ja a közös halászlé­főzés volt. Egyébként min­den a szokásosan zajlott le. Ettünk, ittunk, táncoltunk, beszélgettünk. Szóba került a a politika, kerültük azonban munkánkkal kapcsolatos témákat. A gyerekek egy da­rabig velünk töltötték az éjszakát, aztán mentek maguk bulijára. Elmesélték, a hogy potok milyen áldatlan álla­uralkodtak a Vasmű úton robbantak a pertárdák, vágni lehetett a füstöt. Mi fél­ négykor fejeztük be a szilveszterezést, akkor már minden csendesebb volt. * így legyen az új évben is... Ezt kívánja: Boda András, Csongor György, Fekete Györgyi, Munkácsi Imre és Wohlmann György (fotó) ­­rt eiy/fr~^ Kft. Nem hinném, hogy akad lapunknak olyan figyelmes olvasója, aki a nyolcadik oldalon lévő, úgynevezett imp­resszumot — az újság „személyi igazolványát" - is figye­lemmel kísérné. Most, hogy erre az egyébként a kívülálló számára érdektelen, netán értelmetlen adathalmazra hí­vom fel a figyelmet, annak egyetlen oka van: január elsejétől kezdve új kiadója, ha úgy tetszik gazdája van lapunknak: a Limes Lap- és Könyvkiadó Korlátolt Felelős­ségű Társaság. S kikből áll ez a kft.? Nos, az egymillió négyszázezer forintos alaptőkét a Fejér Megyei Lapkiadó Vállalat, a Dunaújvárosi Nyomda Kft. és az OTP mellett lapunk munkatársai és nyomdászkollégák adták össze. Egyszerűbben fogalmazva: a lap tulajdonosai január 1- jétől azok, akik csinálják az újságot. Pártoktól, érdek­­csoportoktól függetlenül, csakis az olvasót szolgálva. Az elmúlt hónapok felgyorsult történései közt bizo­nyára nem kerülte el olvasóink figyelmét az az egyre éle­sedő vita,­­amely — főleg — a vidéki, pontosabban helyi lapok birtoklása körül folyt. Volt, ahol jelképesen lefog­lalták a szerkesztőséget, volt ahol a szerkesztőség dolgo­zói adtak ki „függetlenségi nyilatkozatot". Lapunk és a Fejér Megyei Hírlap kollektívája, valamint a Lapkiadó Vállalat vezetői úgy vélték, nem nyilatkozatokra, hanem tettekre, a valódi önállóság és a pártpolitikai független­ség feltételeit megteremtő tettekre van szükség, ezért szü­letett meg az a döntés, hogy a két l­ap alakuljon át kor­látolt felelősségű társasággá. Így az újságok munkatársai, anyagi és erkölcsi tőkéjüket is kockáztatva, de valóban önálló lapot tudnak készíteni. Be kell vallanunk: az öröm mellett munkál bennünk némi bizonytalanság is. Vajon megfelelünk-e az olvasó igé­nyeinek, vajon tudunk-e úgy gazdálkodni, hogy magunkat eltartva igényesen tudjuk szolgálni az olvasót, amely most már az egyetlen hiteles „lapgazda". Igaz, az olvasó nem oszt fegyelmiket, nem kér igazolójelentéseket, de érték­ítélete annál keményebb: vagy megveszi, vagy nem az újságot. S­­ ez lehet az egyetlen mérce számunkra. El kell ismerni: az új „felállásban" növekedtek esé­lyeink: nem kell igazodnunk egyetlen párt napi érdekei­hez sem, szabadon, őszintén és­ felelősséggel mond­hatunk véleményt, adhatunk információt a város és kör­nyéke dolgozóiról, mindennapjainkról. De nőtt a felelősségünk is, hisz' ezután nem hivat­kozhatunk kimondottan és kimondatlanul arra, hogy ké­rem, mi nagyszerű újságot tudnánk csinálni, de nem hagy­ják. Most már csakis rajtunk múlik. Annak érdekében, hogy ha nem is nagyszerű, de az eddiginél valamivel jobb, az olvasók igényeit méginkább figyelmbe vevő újságot adhassunk ki, némi változtatást máris végrehajtottunk. A kulturális rovat a megszokott 5. oldalról előre került a 2. oldalra, helyét a sport foglalja el, míg a 4. odalon Fórum rovatunk jelentkezik. Ebben min­den olyan magán- és pártvélemény helyet Lap nem is értünk vele egyet­­, amely közös dolgaink előbbre vitelét szolgálja. Emellett a továbbiakban péntekenként ez az. oldal ad helyet Hétvége című rovatunknak, amelyben rejtvényt, hasznos tanácsokat — kerttulajdonosoknak, autó­soknak, háziasszonyoknak stb. — közlünk. Terveink­ szerint minden hónap utolsó lapszámában kap majd helyet For­rás rovatunk, amely a városban és környékén élő fiatal (és kevésbé fiatal) alkotóknak - íróknak, költőknek, kép­zőművészeknek­­ ad bemutatkozási lehetőséget. Számos elképzelésünk vár még megvalósításra, de az olvasót nem a „szándéknyilatkozatok" hanem a tények ér­deklik: vagyis az, mit, milyen olvasnivalót talál a Duna­újvárosi Hírlapban. S reméljük, az elkövetkező hetekben, hónapokban tettekkel, vagyis írásainkkal sikerül meggyőzni régi és új olvasóinkat arról, hogy nem formai, hanem tartalmi, lényegi változások történtek lapunknál. Ehhez a keretet az új gazdálkodási form­a,, a kft. adja, de a lénye­get, a tartalmat nekünk kell adni. Reméljük, sikerülni fog, olvasóink megelégedésére. D. Kiss Csaba Simon Gergő születése ÁB-bébi Dunaújvárosban Az új esztendő első órájá­ban nyolc gyermek született Magyarországon. Hagyo­mány, hogy az elsők között az Állami Biztosító Életút kötvényt sorsol ki, 1990-ben egy fővárosi és négy vidéki újszülött részesült az ötven­ezer forintos kötvényben. A szerencsések között van az első dunaújvárosi ÁB-bé­­bi, Simon Gergő is, aki 0.30- kor 2300 grammal született. Édesapja Simon Csaba, édes­anyja Simonné Ambrus Il­dikó, a papírgyár dolgozója. Gergő az ötvenezer forintos kötvényre­­ 2008-ban, a jelen­leg garantált hét százalékos kamattal számolva 169 ezer forintot vehet majd fel. A kötvényt egy ajándék­­kosár és egy csokor virág kí­séretében Szeip János, az Ál­lami Biztosító Fejér megyei igazgatója és Schön István dunaújvárosi fiókigazgató január 3-án adta át a csa­ládnak a városi kórház épü­letében.

Next