Dunavidék, 1922 (1. évfolyam, 1-54. szám)
1922-08-06 / 33. szám
Mohács, 1922. augusztus 6. Előfizetési ára: Egész évre . . . 240 korona. Félévre.....................120 „ Negyedévre ... 60 „ I. évfolyam. 33. szánt. Megjelenik minden vasárnap. Egyes szám ára 5 K. Vasárnap. Kiadóhivatal: Mohácsi Doboz-és Papirárúgyár R. T. Hirdetések díjszabás szerint. Élő lelkiismeret. Nem igaz ember, aki cselekedetei után nem érzi a lelkiismeret szavát. Nem lehet jó ember, aki nem mélyed el időnkint saját tulajdonságainak szemléletében s nem hallja az intést a rosszról és nem zeng föl benne az öröm a saját jósága láttán. Bűnben, tunyaságban elkorcsosult ember az olyan, aki csak cselekszik, él és nem teszi mérlegre ezeket, hogy látva azoknak minőségét, eszerint irányítsa tetteit. Veszni való mind az ilyen, halálos kór emészti mind az ilyet és valahányan csak vannak, mind méltók arra, hogy megítéltessenek. Tévedés azonban azt hinni, hogy csak az egyéneknek van szükségük lelkiismeretre. Tévedés azt hinni, hogy amit egyedül nem tehetnék meg, mert a lelkem szava tiltja, azt többen, szervezetten, amikor azt mondhatjuk, hogy nem én tettem, hanem a közösség, megtehetjük. A közösség is tartozik számot adni cselekedeteiről, gondolkodásáról, mégpedig nem csak a rideg jogi formák keretén belül, hanem igenis szüksége van a közösségnek is élő lelkiismeretre, amely irányítja a tetteit és megdorgálja ha rosszul cselekszik. A közösségről is el lehet mondani, hogy nem jár igaz úton, nem lehet erkölcsi alapon álló és bűnben, tunyaságban el fog korcsosulni az, amelyik működését nem követi rögtön a tettek mérlegelése. Ezt a mérlegelő, dicsérő, kritizáló, vádló szerepet — mely a sajtó feladata — mi be fogjuk tölteni. Leszünk a város, a társadalom élő lelkiismerete, hogy lássa magát, mint egy tükörből, összes erényeivel és bűneivel együtt. Nem fogjuk takargatni a hibákat, nem használunk kenőcsöket, púdert, álhajat és más kendőző szereket arra, hogy szépnek tessék az, ami rút. Nem lesz az a feladatunk, hogy az igazság és jóság képét kiforgassuk és torz tükörben mutogassuk. Ellenben el fogunk merülni a helyesség és arányosság dicséretében s ujongani fogunk, ha a lelkiismeret szava bemelegítheti a szívünket azzal, hogy a megelégedettség, a büszke erénytudat zenél belőle. Nem félhetnek az igazak s a jók , a bátor szótól, de a helytelenséget, igazságtalanságot, bátorságot és alkalmatlanságot ki kell veszejteni Mohács egyetemes életéből, mert csak ott lehet szó megelégedettségről, harmóniáról, fejlődésről jövőről, ahol az ész és az erény egymást kiegészítve uralkodnak. Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. Mi a feladata Mohácson az újságírásnak. írta: K. L. Majd az ősz elkövetkeztével és a termés betakarításával lezárul egy munkával teljes év. Akik dolgoztak, többé-kevésbbé jól megkapják fáradságuk gyümölcsét s az az áhitatos állapot, amely ilyenkor Janusarcot csinál az emberi értelemből elmélyedésre int mindenkit, aki valami téren munkálkodik. Visszanéznek az eredményeket számbavenni, de egyúttal az őszre hajló időben kijelöli mindenki a terveit a jövőre vonatkozólag is. Ez az idő látszólag a nyugalom ideje, pedig valójában ekkor alapozzák meg titkos, észszerű munkával a jövő év minden eredményét. Az ily természetű feladatok állanak előttem is most, amikor megpróbálom számba venni a mohácsi újságírás feladatait és lehetőségeit. Ha fontos az emberi életben a nevelés, akkor fontos a sajtó is, mert az újság olyan szerepet tölt be — vagy legalább is kellene, hogy betöltsön — a felnőtteknél, mint amilyet a nevelőszó a gyermekeknél. Azzal, hogy kritizálja a félszegségeket, ostorozza a rosszat, keresi és mutatja legjobb utat és mindenről tudósítja olvasóit, tulajdonképen nem tesz mást, mint amikor a nevelő javít, büntet, példát ad, tanít. A sajtónak — mint mindenütt, úgy nálunk is — felelősségteljes elvi feladatai vannak. A nemzeti és emberi célokat állandóan munkálnia kell, az emberek lelkét az eszmék iránt állandóan fogékonnyá kell tennie és az emberek figyelmét rá kell irányítani ama dolgokra, amelyekről esetleg az élet ezer forgatagában megfeledkeztek volna. Gyakorlati téren az élet aprócseprő változataiban előforduló minden kérdésre felelettel tartozik a sajtó, tanácsadó szerepét minden esetben be kell töltenie és az állandóan a maga dolgának élő ember számára a teljes koncepciójú élettel való kapcsolatot szolgáltatni kell. Ha ezen célok ügyes kivitelével megterem Mohácson egy erőteljes, minden kritikát kiálló sajtóorgánum, úgy ez az erejét kisugározza a város határain túl is, sőt a lángja el fog világítani a néhány lépésnyire húzódó csonka határon át és melegével a jobb jövő csíráit kifejleszti. Belpolitikai helyzetünk ma olyan, hogy a kormány, amely a nemzet nagy többségének bizalmát bírja, működésével kiérdemelte azt, hogy minden erő a szolgálatára álljon, hogy az országban rendet békét és jólétet teremtsen, s hogy kereszt munkáját Magyarország külügyi politikájában elősegítsük. Ezt meg kell tenni különösen itt a határon, a sajtónak, mert itt van a legnagyobb szükség egy akaratra, egy cselekvésre. De itt a jugoszláv határon a sajtónak még ezenkívül speciális külügyi feladata is kell hogy legyen. Hisz nem is egy egész éve szűnt meg a szerb megszállás, a határ ma is alig néhány lépésnyire van tőlünk — élénk, éber szemmel kell figyelnünk, hogy újabb meglepetések ne érhessenek és a lent történő attrocitásokat kellőleg számbavegyük és orvoslása megint felét ki nem hagyták volna) néhány ügyes figurának a szerepeltetése biztosították a sikert. A harmadik felvonás különösen érdekfeszítő, akár a dráma utolsó felvonása. Eljutott hozzánk is a Fi-Fi. Ez úgy látszik a vidéki színtársulatoknál oly etnikai tehertétel, amelynek főszerepe az anyagi tehertételek egyenlítése. Nem vázolunk itt semmit a darab értékét illetőleg, de azt konstatáljuk, hogy ha pénzügyileg megokult is a Fi-Fi műsorratűzése, jó ízlés, kultúra, művészet és erkölcsösség szempontjából azonban deficitet jelent úgy a szereplőkre, mint a nézőkre sőt magára a társulatra is. Az operett szereplői kedvvel, ambícióval játszottak, de tárgyilagos kritikát nem mondhatunk róluk, a darab szervi hibájánál fogva. Szolid toaletjükkel és pompás alakjukkal Bánhegyi Ilona, Németh Irén és Rohonyi Ilonka érvényesültek legjobban. Kedves figyelmesség volt Mariházyéktól, hogy egy népszínművel is kedveskedtek a mohácsiaknak. Az meg még különösebben növelte az örömünket, hogy a Piros bugyeláris főszerepét Turchányi Olga, ez a sokoldalú művésznő maga vállalta. Amilyen jól áll a művésznőn a parasztruha, épp oly tehetséggel tud bánni a Zsófi-zsánerű szerepekkel is. Magyaros temperamentumával és pompás tájszólásával nagyon kedvessé tette ezt a szerepét is. Színház. Gömöry a sasfiók. — Fi-Fi. — Turchányi Olga a parasztmenyecske. — Miért adták elő a Róza nénit? — Németh Irén tizen három rózsacsokor közül. — Fekete a „világ vándora." Rohonyi Ilonka a csárdás királyné. Gömöry László pénteken a Reichstadti hercegben rátette eddigi alakításaira a legszebb koronát. Szinte jó lett volna, ha többször már fel se lép s így a mohácsi közönség emlékében úgy élt volna mint vérbeli színész. Színészi, egyénisége, mely az érzelmei felé hajlik dikciójának erősen lírai vonása és maszkjának kiválóan találó törékenysége volt az a határ amelyen belül megépítette a Napóleon-fióka tragikusan rokonszenves alakját. Kitűnő partnere volt Németh Irén, bár a lidermayer-stílust nem tudta tökéletes elhitetéssel belevinni a játékába. Bánhegyi Ilona és Cobor elegáns alakítása megérdemli a dicséretet, ellenben Fekete túlzott és amikor a berúgott embert akarta imitálni az minden volt csak sikeres nem. A darabról magáról csak jót lehet mondani. Végig érdekes cselekvény, kitűnő zene,pláne.