A Magyar Királyi Tudomány-Egyetem almanachja, 1871-1872
Történelmi visszapillantás
4 1777. Martius 6. az egyetemnek áttételét az ország középpontjára Budára elrendelvén, azon évi Augustus 24. az előadások Nagyszombatban végleg befejeztettek, és Budán Novemberben az azon évben közzétett tanulmányi rendszer szabályai szerint megkezdettek. A közel három évig működött egyetem, szervezetes intézeteinek teljes befejezése után, 1780. június 25., másod alapítónéja koronázásának negyvenedik évforduló napján, országos ünnepélylyel beiktattatok, és a felséges királyné azon évi Martius 25. kelt nagy szabadalomlevele kihirdettetek. Ezen okmányban az egyetem régibb jogai, kiváltságai, alapítványai ismételve megerősíttettek és öregbíttettek, alapértéke a budai kir. várpalota és melléképületei tulajdonával, a pécsváradi, nem különben a tanulmányi alapnak átengedek znióváraljai, háromszléesi, és bozóki féluradalom fejében, a szegszárdi apátság jószágaival gazdagíttatott. II. József 1783. December 9. kelt rendelete folytán az egyetem az 1784. tanév után Pestre költözött, és tanításait e városban, azon évi Novemberben. Hittani kara azonban csak 1786. a pesti egyetemes papnövelde megalapíttatása után kezdette. Annak feloszlatása után 1790. a hittani leckék ismét megszűntek, és egyetemünk csak három karból állott. Ferenc király, 1804. január 20. új adománylevele által a szegszárdi apátságra nézve 1780. elrendelt, de teljesedésbe nem ment cserét megszüntetvén, az egyetemet régi birtokaiba visszahelyezte; minek folytán jelenleg az egyetemi alapérték ingatlan jószágai: a dunaföldvári uradalomból Tolna megyében; a pécsváradiból Baranya megyében ; a Sellyeiből Pozsony és Nyitrában; a znióváraljaiból Turóc és Nyitrában, Háromszlécsből Liptóban, és a bozóki uradalom felerészéből Hont megyében állanak. Ugyanazon fejedelem 1804. a pesti központi papnöveldét felélesztvén, a Hittani kar 1805. évben ismét testvérkaraihoz járult. Az országos választmány munkálata alapján készült 1806-ki tanulmányi rendszer a bekövetkezett tanévben életbe lépett, és lényegében a legifjabb ideig a tanszervezet alapjáúl szolgált; míg az 1848. 19. t. c. a tanszabadság elvét kimondván, a részletes intézkedések a tanszabadság rendszerének alkalmazására nézve, utóbb közrebocsátott szabályrendeletek által történtek.