A Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem almanachja, 1874-1875
Történeti visszapillantás
1777.mártius 6. az egyetemnek áttételét az ország középpontjára Budára elrendelvén, azon évi augustus 24. az előadások Nagyszombatban végleg befejeztettek, és Budán novemberben az azon évben közzétett tanulmányi rendszer szabályai szerint megkezdettek. A közel három évig működött egyetem, szervezetes intézeteinek teljes befejezése után, 1780. június 25., másod alapítónéja koronázásának negyvenedik évforduló napján, országos ünnepélylyel beiktattatott, és a felséges királyné azon évi mártius 25. kelt nagy szabadalomlevele kihirdettetett. Ezen okmányban az egyetem régibb jogai, kiváltságai, alapítványai ismételve megerősíttettek és öregbíttettek, alapértékei a budai kir. várpalota és melléképületei tulajdonával, a pécsváradi, nemkülönben a tanulmányi alapnak átengedett znióváraljai, háromszlécsi és bozóki féluradalom fejében, a szegzárdi apátság jószágaival gazdagíttatott. II. József 1783. december 9. kelt rendelete folytán az egyetem az 1784. tanév után Pestre költözött, és tanítását e városban, azon évi novemberben. Hittani kara azonban csak 1786. a pesti egyetemes papnövelde megalapíttatása után kezdette. Annak feloszlatása után 1790. a hittani leckék ismét megszűntek, és egyetemünk csak három karból állott. Ferenc király 1804. január 20. új adománylevele által a szegzárdi apátságra nézve 1780. elrendelt, de teljesedésbe nem ment cserét megszüntetvén, az egyetemet régi birtokaiba visszahelyezte; minek folytán jelenleg az egyetemi alapérték ingatlan jószágai; a dunaföldvári uradalomból Tolna megyében; a pécsváradiból Baranya megyében; a Sellyeiből Pozsony és Nyitrában; a znióváraljaiból Turóc és Nyitrában, Háromsziéesből Liptóban, és a bozóki uradalom felerészéből Hont megyében állanak. Ugyanazon fejedelem 1804. a pesti központi papnöveldét felélesztvén, a Hittani kar 1805. évben ismét testvérkaraikhoz járult. Az országos választmány munkálata alapján készült 1806-ks tanulmányi rendszer a bekövetkezett tanévben életbe lépett, és lényegében a legújabb ideig a tanszervezet alapjául szolgált, míg az 1848. 19. t. c. a tanszabadság elvét kimondván, a részletes intézkedések a tanszabadság rendszerének alkalmazására nézve, utóbb közrebocsátott szabályrendeletek által történtek.