Brandt József: A Jászkún özvegy öröklési jogáról. Tanulmány (Szolnok, 1913)

sorban a fiágnak engedték meg és a leányok csak akkor örökösödtek, ha a rokonságban férfi örökös nem volt. A férfiak a leányokat pénzben elégítették ki. Nemcsak az ősi, hanem a szerzett ingatlanokra nézve is állott ez a felfogás, a főszerzőnek minden­kor a férfit tekintették és a feleségnek kö­zszerze­­ményi igénye nem volt, amíg férfiörökösök voltak, addig a leányok tulajdonul ingatlant nem kaphattak. A férj főszerzői minőségéből következett az is, hogy a szerzeményi vagyonnal a férj teljesen szabadon ren­delkezhetett és ő állapította meg, hogy feleségét öz­vegyi jogon mi illesse, ha akarta a feleséget özvegyi jogától teljesen meg is foszthatta, mert a feleség a már ismertetett okokból egyenlő szerző félnek a jász­kunoknál sohasem volt elismerve. Hogy a nőknek ez az alárendelt helyzete mennyire igazságtalan volt nem mutatja semmi sem jobban mint az, hogy amikor a fiú örökösök a leányokat pénzben kielégítették, a kielégítés alapját a föld szerzési ára képezte az az ár, mely köztudomás szerint roppant csekély volt, viszont az ingatlanok értéke folyton emelkedett és nagysága a közös területek egyénenkénti felosztása által folyton gyarapodott. A feleségnek özvegyi joga csak akkor volt, ha a férj ellenkező rendelkezést nem tett, a közszerzeményi igénye pedig csak kismérvű özvegyi öröklés alakjában nyert kielégítést még akkor is, ha az asszony közkeresőnek volt is tekintendő (pl. ha a szerzés alapja a nő vagyona volt). Lényegesek voltak a különbségek a jászkún nő és a magyar nő jogai között, hiszen a magyar asszony özvegyi joga a vég­rendelettel szemben is fenállott,­­ a leányok pedig az ingatlanokban a fiukkal egyenlően örökösödtek, kivéve a donationális ingatlanokat. Az ideiglenes törvénykezési szabályok a fiú — és leányság közötti különbséget eltörölte ugyan, — ellen­ben az özvegyasszony jogaira nézve a régi törvé­nyeket fenntartotta. A 17. §. ugyanis ekként rendel­kezett : „a 14., 15. és 16. §§-okban foglalt hitvestársi örök­lésre, özvegyi öröklésre s özvegyi jogra nézve a jászkán

Next