Északi Vártán, 1969 (31-34. szám)
1969-04-01 / 31. szám
Akkor a végvárak sorra mind elestek, Te a sok szomorú helyet fölkerested, Krónikád a hősről példaképet festett, Máshol feltüzelted az alvót,a testet. Beálltál krónikás,kóbor lantolónak, Urak lakomáján ország-raggatónak, Amennyi ereje van az igric-szónak: Egységben az erő, erőben a Holnap. Egy legyen a magyar és egy a keresztény, Ezt hirdette lantod, Tinódi Sebestyén... Im ezt hirdetem most,végvárak elestén, Amig fajunk vérzik fájdalmak keresztjén. Te még lovon jártál. Lovon jött reátok a török,a német s minden magyar átok. Mi már gyorsvonaton. S a pokol kitátott torkából vonaton jött a magyar átok. Autón,vonaton...széjjelszakadt minden. Ami itt egyesült ezeréves hitben. Összeszedni mindent ki tudna még itten? Csúnyán megvert minket a haragvó Isteni Kálvin Debrecenje, pápás Pannonhalma Farkasszemet néznek,egynek sincs nyugalma Magyarnak magyaron van csak diadalma S gyűlöletet őröl a magyarok malma... Miről Te nem tudál, uj papok riasztnak Örökre ellenség a szegény s a gazdag, Mind a két oldalon fegyverek virrasztnak S lakatlan rothad a hires magyar osztag.. Kóbor lantos lettem: lantomnak szavára Figyelt már Kolozsvár, figyelt Patak vára Munkács,Ungvár,Pozsony,Léva,Losonc vára. A magyar vágyaknak lettem a futára.